A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

2015. október 2-án kora délelőtt a marosvásárhelyi római katolikus temető alsó kápolnájában vehettek búcsút tisztelői a két nappal korábban 78 éves korában elhunyt Fodor Imrétől, a város mindeddig utolsó magyar polgármesterétől, akit aznap délután a csíksomlyói temetőben helyeztek örök nyugalomra. A gyászszertartást a Fodor testvérek által a Csibész Alapítványnak adományozott Fodor-ház kertjében tartották meg, széles körű részvét mellett.
Az Székely Nemzeti Tanács egykori elnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács volt alelnöke, a Marosszéki Székely Tanács néhai elnöke lelki üdvéért Bakó Béla Pál ferences atya mondott misét, koncelebrált Csató Béla csíkszentkirályi plébános, homíliát Hajlák Attila kézdivásárhelyi segédlelkész, a megboldogult egykori gyóntatópapja mondott. Búcsúbeszédet Tőkés László, az EMNT elnöke, Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke, Gergely István Tiszti, a Csibész Alapítvány elnöke, Kalmár Ferenc miniszteri biztos, a magyar kormány és az országgyűlés megbízottja mondott. Az egykori osztálytársak nevében Takács Lajos, a marosvásárhelyi harcostársak és a csángómagyarok képviseletében Ádám Valerián, míg a volt politikai foglyok és a Vitézi Rend reprezentánsaként Szilágyi Árpád vett búcsút az elhunyttól.
Erdélyi európai képviselőnk, Tőkés László református lelkipásztor igei alapra (Mt 5:6, 9-10) helyezett beszédében nem csupán az elhunyt életének és munkásságának, küzdelmeinek és harcainak momentumait idézte fel méltató és hálaadó szavakkal, hanem a hely szellemében a dicső székelymagyar elődökről is szólt e „nemzeti zarándokhelyen”, Csíksomlyón. Hiszen Márton Áron és Fodor Pál példamutatását hasznosítva végezte Fodor Imre is azt a szolgálatot a rendszerváltozás után, amire a közössége kijelölte őt. Helytállása és kiállása miatt gyakran került szembe azokkal, akik az erdélyi magyar kisebbség jogainak kivívását nem vagy csak ímmel-ámmal támogatták. Az elnyomás és üldözést már ifjúkorában megtapasztalt marosvásárhelyi magyar értelmiségi olyan időkben vállalt közszereplést és közszolgálatot, amikor mások búcsút intettek a szülőföldnek.
Fodor Imre az evangéliumi igazságkeresés jegyében végzett áldozatos munkát a közképviselet és érdekvédelem terén – emlékeztetett Tőkés László, méltatva az elhunyt politikai tevékenységét is, aminek nem csupán lokális, hanem regionális és nemzetközi dimenziói is voltak. Következetes autonomistaként egy idő után ellenzékbe szorult saját közösségén belül is, kényelmetlenné válva a többségi hatalom kegyeit keresők szemében.
 Mindazonáltal él bennünk a remény, hogy nem Fodor Imre volt Marosvásárhely utolsó magyar elöljárója, hanem csak a legutóbbi – mondotta az EMNT elnöke, aki bajtársaként, barátjaként, testvéreként vett tőle búcsút tegnap, békességet és üdvösséget kérve neki az Úrtól. „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa” – áll a Szentírásban.