A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

    
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt közös szervezésében rövid megemlékezést tartottak  október 23-án délelőtt Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemnek is otthont adó református egyházkerületi székház belső udvarában található ’56-os emléktáblánál. A szerénységében is szuggesztív, „Ezerkiláncszázötvenhat, te csillag” feliratú emlékjelet az 1956-os magyar népfölkelés 50. évfordulóján, 2006-ban helyeztette ki és avatta fel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetősége. Tőkés László akkori püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nemrég újraválasztott elnöke, az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke, európai parlamenti képviselő jelen volt a mai megemlékezésen is.
A Szózat eléneklése után Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte a megjelent emlékezőket, a politikai és civil szféra képviselőit, felidézve címszavakban az 1956-ban történteket. Varga Vilmos színművész Márai Sándor Mennyből az angyal című poémájából olvasott fel részleteket, majd Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke szólt az egybegyűltekhez. A magyarországi antikommunista és szovjetellenes felkelés jelentőségét méltatva annak erdélyi vonatkozásait és következményeit idézte föl, kitérve a romániai magyar közösséget ért retorziókra, azok intézményi és személyi aspektusaira. Rámutatott, hogy a kommunista rezsimek bűneinek feltárása, az elkövetők számonkérése mind a mai napig csupán részleges volt, esetenként el is maradt.
Tőkés László ünnepi megemlékező beszédét azzal kezdte, hogy 1956-ra mindenféle pártos megosztottság nélkül hivatkozhatunk úgy, mint a magyar nemzeti öntudat ébredésére. Népünk szabadságszeretete azon év októberében úgy nyilvánult meg, mint talán azóta sem, hiszen az elmúlt hat évtizedben apránként kioltották belőlünk ezt az érzést. Más sem történt akkor, mint hogy a magyar nép kezébe vette a saját sorsát. Azt tette, amire Nicholas Sárközy volt francia államfő az Európai Néppárt éppen véget ért madridi kongresszusán szólította fel az európai népeket. Hogy ti. ne várjanak semmilyen külső beavatkozásra, ne várják, hogy mások mondják meg, mi jó nekik. Vegyék kezükbe sorsukat annak tudatában, hogy Európa és azon belül az Unió változásokra szorul, de ezeket ne kívülállók diktálják. Erdélyi képviselőnk maga is elutasítja azt, hogy idegen érdekek és hatalmak hajtsák karámba a kontinens őshonos népeit, nemzeteit, köztük a magyarságot.
A továbbiakban helyi és regionális sikerek és kudarcok sorával illusztrálta, hogy milyen kihívásokkal szembesülnek nap mint nap közösségeink. Utalt arra is, hogy a magyar 56-ot követő menekülthullámot párhuzamba állítani a mai migrációs nyomással becstelenség, hiszen akkor a várható megtorlás elől voltak kénytelenek szülőföldjükről elmenekülni nemzettársaink, míg a nagyságrendekkel azt meghaladó mai népmozgásnak csak igen kis részben okozója a terror. Valójában a politikai, katonai, gazdasági nagyhatalmi játszmák egyenes következménye ez a migránsválság, ami az Európai Uniót alaposan próbára teszi.
Ilyen problematikus nemzetközi helyzetben óhatatlanul is kevés figyelem jut a határon túli magyar nemzetrészek gondjaira, de nekünk pillanatra sem szabad lankadnunk az autonómiaküzdelemben, mert most ez a mi szabadságharcunk – fejtette ki Tőkés László, hozzátéve: önrendelkezési igényünk, szabadságvágyunk jelzőtüzeit mindenütt meg kell gyújtanunk a Kárpát-hazában, nem csak Székelyföld történelmi határain, mert ezzel is kifejezzük azt a nemzeti szolidaritást, ami 1956 októberében oly emlékezetesen megnyilvánult.
A megemlékezés koszorúzással és himnuszénekléssel zárult.