A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

Tájház lett a daróciak régi iskolájából, amely több évtizeden keresztül betöltötte funkcióját. Száz és száz kisdiák koptatta padjait, az épülethez így a várdaróciak érzelmi szálakkal is kötődnek. A HMDK ezért is érezte fontosnak, hogy felújítsa és megőrizze a felnövekvő nemzedékek számára. Múlt pénteken ismét szélesre tárta kapuit, az avatóünnepségen egykori és a jelenlegi diákok is megjelentek. Az egykori tanárok előtti tisztelet jeleként pedig leleplezték a névsorukat tartalmazó táblát is.
Az épület a magyar kormány anyagi támogatásából újult meg, így annak nevében Potápi Árpád János, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára avatta fel a tájházat, amely a településen és környékén élő magyarok kultúráját, hagyományainak ápolását szolgálja a jövőben.
 
A parókia szomszédságában álló, 19. századi, tanítói lakással rendelkező épület 1990-ig szolgált iskolaként, amikor is elkészült az iskola és óvoda új, modern épülete, így elnéptelenedett, örökre elnémult az iskolaudvar.
A tanítói lakásban 1977-től a Soth házaspár élt, pár éve már csak Ella néni lakja, aki azt mondja, hosszú idő kellett ahhoz, hogy a hirtelen jött csöndet megszokja.
- Rossz volt nézni, ahogy évről évre megy tönkre ez az egykor vidám gyerekzsivajtól hangos épület, ezért nagyon örültem annak, hogy végre valakinek eszébe jutott felújítani a házat – mondja Soth Gabriella, Ella néni.
A HMDK már régóta keresett egy megfelelő épületet tájház kialakítása céljából, a várdaróci régi iskolaépület pedig tökéletesen megfelelt ennek a célnak. Az iskola a várdaróci egyházközség tulajdonát képezte, az államosítás idején a laskói központi iskola tulajdonába került, majd az egyház újra visszakapta és 30 évre a HMDK rendelkezésére bocsátotta az objektumot.
A felújítási munkák első fázisa 2011-ben kezdődött, szinte az utolsó pillanatban, hiszen olyan rossz állapotban volt az épület, hogy a következő tél már megsemmisítette volna. A munkálatok több fázisban zajlottak, négy év után sikerült használható állapotba hozni.
Az avatóünnepség
Múlt pénteken falubeliek, egykori és mostani kisdiákok, pedagógusok sokasága gyülekezett a sok szép és emlékezetes pillanatot őrző, romjaiból megújuló épület udvarán. Molnár Ljubić Mónika, Bíró Roni és a laskói általános iskola diákjainak alkalmi műsora után Jankovics Róbert, a HMDK ügyvezető elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Miután köszönetet mondott mindazoknak, aki munkájukkal hozzájárultak az épület felújításához, kihangsúlyozta, hogy „ez a ház, amelyet ma ünnepélyesen megnyitunk, egész magyar közösségünket fogja szolgálni. Ahogy a HMDK működésének eddigi éveiben, úgy ezúttal is bebizonyítottuk, hogy számunkra a legfontosabb magyar értékeink megőrzése és áthagyományozása az utókor számára. Azt szeretnénk, ha ez az épület ismét élettel telne meg, ehhez pedig minden segítséget meg fogunk adni. Legyen ez a ház a várdaróciak és minden horvátországi magyar büszkesége!”
Az ügyvezető elnök azt külön is kiemelte, hogy mindez nem valósulhatott volna meg anyaországunk nélkül, „melynek felelős tisztségviselői, a horvátországi magyarság igaz barátai biztosították a szükséges forrásokat”.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár avatóbeszédében többek között arról szólt, hogy a délszláv háború utáni újrakezdéskor a lakosság nem fordult el szülőföldjétől, hanem hazatért, a HMDK vezetésével megkezdődött a közösségi terek, templomok, tájházak, iskolák újjáépítése.
Az államtitkár arra szólította fel a horvátországi magyar közösség tagjait, hogy maradjanak meg magyarnak, használják anyanyelvüket, gazdagítsák magukat kultúránk élményeivel, családjukat, szülőföldjüket is tartsák meg mindvégig magyarnak.
- Lehet divatos vagy állam által elismert bármelyik nyelv, helyes is több nyelven beszélni, más kultúrákat megismerni, de anyanyelvünk csak egy van, a saját kultúránk pedig a magyar, melynek az első helyen kell állnia - hangoztatta.
Jakab Sándor, a HMDK elnöke nyomatékosította, hogy a várdaróci tájház nemcsak a helyi, hanem az egész horvátországi magyar közösség érdekét is szolgálja. A tájházban berendezett kiállítás megtekintése remélhetőleg azt az érzést kelti a magyarokban, hogy büszkék lehetnek magyarságukra, ez hozzájárul a magyarság megtartó erejének erősödéséhez - fogalmazott.
Potápi Árpád János államtitkár és Jakab Sándor HMDK-elnök a nemzetiszínű szalag átvágásával hivatalosan is megnyitották a tájházat az érdeklődő közönség előtt. A régi idők emlékére csengőszóra nyíltak meg a termek ajtói. Ami itt fogadta a belépőket, sokakban idézte fel a gyerekkori emlékeket.
Fábián Sándor ma is szívesen gondol vissza a boldog és vidám évekre. A gyerekek kedvenc gyülekezőhelye volt az udvar, a tanítási időn túl is szívesen jártak ide: itt fociztak, kergetőztek, bújócskáztak, innen indultak korcsolyázni meg fészkezni. Markos Sándorból olyan érzelmeket váltott ki a felújított épület, hogy csak nehezen tudott megszólalni. Elmondta, hogy nagyon jó volt így viszontlátni az egykori tantermeket, ahol újra fel lehet majd idézni a régi emlékeket. A régi iskolapadok, naplók és legfőképpen a fényképek csaltak sokaknak az arcára mosolyt, egyeseknek könnyet a szemébe.
Micheli Zsolt, a Várdaróc Magyar Kultúregyesület elnöke, aki szívügyének tekintette a régi iskola felújítását, és aki mindvégig irányította, koordinálta a munkálatokat, azt mondja, jó volt látni, hogy ezzel milyen boldogságot sikerült okozni a falubelieknek.
- Köszönöm mindenkinek, aki a szőttesekkel, régi használati eszközökkel, adományaival járult hozzá, hogy így megőrizhessük tárgyi kulturális örökségünk emlékét – mondta Micheli Zsolt, aki hozzátette azt is, hogy a tárlatot folyamatosan újítani fogják, így továbbra is várják a felajánlásokat. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Pirityiné Szabó Judit, a nemzetpolitikáért felelős államtitkárság főosztályvezetője, Magyar József, Magyarország zágrábi nagykövete, De Blasio Antonio, eszéki magyar főkonzul és Željko Cickaj a Bellyei járás elöljárója