A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

Kedves ünneplő marosvásárhelyiek!
 
Ma, amikor látszólag egy individualista világban élünk kissé anakronisztikusak tűnhet arról beszélnünk, hogy: nincs egyéni boldogulás a közösség boldogulása nélkül. Ma, amikor egyre gyakrabban szembesülünk, azzal a mentalitással, hogy az a fontos, hogy magam megvalósítsam, magam, esetleg szűkebb családom boldogulását biztosítsam, vagyonom gyarapítsam, hajlamosak vagyunk megfeledkezni, mennyire fontos egy közösség tagjaként élnünk mindennapjainkat.
 
De ha arra gondolok, hogy milyen sikertörténet a marosvásárhelyi Forgatag és minden hasonló rendezvény (a kolozsvári magyar napoktól a ma már szinte minden településen megszervezett falunapokig) örömmel tapasztalhatjuk, hogy él még a közösségi tudat. Világos tehát: közösségi élmény nélkül nem lehetünk teljes értékű emberek. Szárnyaszegettek és frusztráltak maradunk.  Kisebbségi sorban pedig hatványozottan igényeljük a közösségi élményt is.
 
Tudjuk, erőseknek kell lennünk egyénenként – ezt nevelték belénk szüleink – ki ne hallotta volna, a „Neked jobbnak, többnek kell lenned!” szülői intést? De ma azt is érezzük, (itt ebben a teremben most is biztosan sokan érezzük ezt) hogy egy közösséghez való tartózásunk mennyire fontos. Tudjuk azt is, hogy közösen, közösségként erősebbek vagyunk. Közösségé pedig nyilvánvaló, hogy elsősorban kultúránk kovácsol.
A kultúra az, ami megtart. Fontos ez a szó, tisztelt ünneplő marosvásárhelyiek, ez a fogalom, mert olyan körülmények között mondjuk ezt, amikor sokak számára zavaró mindez. Zavar, zavarunk, ezért aztán elvitatják nyelvi jogainkat, kultúránkhoz való jogunkat, nemzetiségi jogainkat. Elvitatnák, mert el merik vitatni, holott ez egy vitathatatlan kérdés! Korábban megszerzettnek hitt jogainkat lefaragják, visszaveszik. Ilyen körülmények között aztán hatványozottan felértékelődnek az olyan egyesületek, szervezetek, intézmények, amelyek a magyar kultúra ápolását, továbbadását szolgálják, ezáltal a közösségi tudatunkat is növelik, erősítik. Külön öröm, hogy lassan ilyen, mondhatni „intézménnyé” nőtte ki magát a „Marosvásárhelyi Forgatag” is. Az ilyen és hasonló rendezvények ma már beépülnek az erdélyi nyári programok közé Kolozsvártól Marosvásárhelyen át immár Brassót, Szatmárnémetit vagy Nagyváradot is említhetjük. A pártiumi, a kolozsvári, marosvásárhelyi magyar napokon vagy a székelyföldi napok alkalmával felsorakoznak intézményeinkhez, színházainkhoz, táncegyütteseinkhez, azok a kulturális egyesületek, melyek identitásunk megőrzésének hordozói, mindazok, akik számára fontos a magyar kultúra fenntartása, megerősítése.
Amikor megemlékezünk egy-egy történelmi eseményről, például ma városunk szabad királyi várossá nyilvánításának 400-adik évfordulóját felelevenítve, akkor tiszteletből cselekszünk. Amikor népszokásainkat elevenítjük fel, amikor népviseletet öltünk, népdalt énekelünk, táncainkat járjuk, amikor a Forgatag közepette kikapcsolódunk, szórakozunk, akkor is tisztelegünk őseink előtt. Tisztelgünk és egyben példát is mutatunk a jövendő generációknak, gyermekeinknek, unokáinknak. Rajtunk áll tehát, hogy kötelességnek tekintjük-e mindezt, fontosnak tartjuk, hogy a jövő nemzedékek is magyarként éljenek, magyar környezetben.
Ha fontos ez számunkra, akkor teljes mellszélességgel kell kiállnunk mindamellett, ami alapfeltétele a magyarságunknak. Identitástudatunk, magyar kultúránk, hagyományaink ápolása nem magyarkodás! Nem magyarkodás, ha úgy gondoljuk, hogy Marosvásárhelyen a II Rákóczi Ferenc Római-katolikus iskolának szerepe van és lesz a jövő nemzedékek nevelésében vagy, ha szakoktatást is tervezünk a református felekezeti iskola falai között. Ha mi ezt így látjuk jónak nem elég kimondanunk, hogy jogunk van hozzá, hanem érvényt is kell szereznünk ezen jogunknak. Érvényt pedig akkor szerezhetünk, ha elég erősek vagyunk, nem csak külön-külön, hanem közösen, mindannyian, közösségként. Erős közösségként! Ehhez kell ma nekünk, kedves ünneplők egy közös üzenetet megfogalmazunk ma itt. A jövőben vetett hit üzenetét!
Kívánok mindannyiunknak kellő jövőbe vetett hitet, kitartást, erőt és legfőképp bölcsességet ahhoz, hogy erős közösségként éljük hétköznapjainkat is, azzal a tudattal, hogy nem csak négy napig a mienk a 400 éves szabad királyi városunk.
 
Bátran bíztassuk hát magunkat: Hajrá Vásárhely!
 
 
Marosvásárhely, 2016. augusztus 24.