A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

A román Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszék mellett működő Főügyészség katonai részlege tavaly novemberben elrendelte az 1989-es forradalom ügyében indított kivizsgálás kiterjesztését. Mint ismeretes, emberiesség ellen elkövetett bűnök gyanúja miatt indult eljárás az 1989. december 22-e utáni történések kivizsgálására. Az ekkor hatalomra került új politikai és katonai vezetés olyan intézkedéseket rendelt el a hatalom megőrzése céljából, amelyek sok ember halálát, fizikai vagy pszichikai sérülését okozták.
Tőkés László EP-képviselőt, az EMNT elnökét február 20-ára idézték be tanúként a bukaresti katonai főügyészségre, ahol kizárólag az 1989. december 22-e után, az Iliescu-rezsim hatalomra kerülését követően játszott szerepéről kérdezte három ügyész. Az elmúlt években a „forradalom szikrájaként” emlegetett Tőkés László következetesen szorgalmazta, hogy induljon be végre az igazságszolgáltatás mind a temesvári népfelkelés, mind az abból kibontakozó forradalom idején elkövetett erőszakos cselekmények, mind pedig az 1990-es bányászjárások és a marosvásárhelyi fekete március ügyében. Közel három évtized elmúltával is csak a bányászjárások kapcsán történt némi előrelépés.  
Az EP-képviselő osztja az vizsgálati szervek ama véleményét, miszerint a Ceau?escu házaspár elmenekülése után egy előre elkészített terv alapján zajlott minden intézkedés, amelynek az volt a célja, hogy az új vezetők legitimálják hatalmukat. A katonai ügyészek kérdései az 1989. december 22. és 30. közötti időszakra vonatkoztak, az ún. Nemzeti Megmentési Front megalakulása és kezdeti ténykedése napjaira, az erőszak ugyanis akkor szedte a legtöbb áldozatot, jóval többet, mint a diktátorok bukáshoz vezető tüntetések idején. Az NMF vezető testületébe annak idején a kommunista rezsim egyes disszidenseit és a népfölkelés emblematikus alakjait is bevonták, köztük Tőkés Lászlót is, ám ő – mint azt az ügyészek érdeklődésére elmondta – sosem került olyan helyzetbe, hogy bármilyen döntésben érdemben részt vehetett volna. Meghívásával és alkalmi jelenlétével az új hatalom intézkedéseit próbálta legitimálni Ion Iliescu és köre. „Az NMF vezetőtanácsa is jószerével látszattevékenységet folytatott, az operatív döntésekért Iliescu és társai a felelősek, lényegében ők vezették akkor az országot. Én magam is jóhiszemű voltam, egyenesen népszerűsítettem a forradalmi kormány és Iliescuék tevékenységét” – fejtette ki Tőkés László a kezdeti lelkesedés közhangulatát jellemezendő.
Az ügyészek a továbbiakban arra voltak kíváncsiak, hogy mikor változott ez a viszonyulás. „Doinea Cornea 1990. januári lemondása után kezdtek kiszorítani engemet is a Nemzeti Megmentési Front Tanácsából, véglegesen akkor lettem kegyvesztett, amikor a marosvásárhelyi fekete március eseményeinek hátterét lelepleztem az első amerikai körutamon. Emiatt aztán Iliescu bedobta a magyar szeparatizmus vádját” – mondta a volt püspök.
Kincses Előd, az EP-képviselő ügyvédje a maga során üdvözölte, hogy 27 év után végre újrakezdték a nyomozást, és jó lenne, ha ugyanolyan lenne a vége, mint a bányászjárásnak, vagyis vádemelés Ion Iliescu és a többi társtettes ellen. „Sajnálatos módon a román nyelvű média egyáltalán nem mutatott érdeklődést ezzel a kérdéssel kapcsolatban, pedig az igazság kiderítése a december 22. utáni áldozatokkal kapcsolatban igenis minden román állampolgárnak az ügye” – mondta a jogi képviselő. Tőkés László hozzátette: a fekete március felelőseinek kiderítése és elszámoltatása is előbb vagy utóbb meg kell történjen, mert azzal lenne teljes a korabeli képnek a feltárása. Ez az esemény egyenes folytatása volt annak a polgárháborús hangulatkeltésnek, pszichológiai és médiaháborúnak, amelyet 1989 decemberében indított meg a posztkommunista hatalom pozíciójának megszilárdítása végett.