A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

Amint erről már előzőleg beszámoltunk, márciusban egyetlen hét alatt két brüsszeli konferencián is megemlékeztek az úgynevezett Nagy-Románia létrejöttéről. Norica Nicolai liberális képviselőnő március 6-i, majd Victor Bo?tinaru szocialista képviselő március 7-i centenáriumi rendezvénye nyomán alig egy hónapot kellett várni Lauran?iu Rebega konzervatív képviselő (a European Conservatives and Reformists Group tagja) kiállítására, Az európai Románia – az 1918-as Nagy Egyesülés következménye címen.
A korabeli fotókkal és dokumentumokkal gazdagon illusztrált kiállítást maga a szervező képviselő nyitotta meg április 25-én. Az I. világháború, illetve „a nemzet kiegészüléséért” (románul: ?ntregirea neamului) folytatott „nagy háború”, valamint Besszarábia, Bukovina és Erdély „visszatérésének” eseménysorozatáról Ioan Opri? történész beszélt, aki I. C. Bratianu néhai miniszterelnököt idézve „történelmi csodaként” magasztalta Nagy-Románia megszületését. Gheorghe Oni?oru történész, a Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács (CNSAS) volt tagja, illetve elnöke a francia–német modell mintájára szorgalmazta az európai népek békés együttműködését. A múltidézés rendjén az is elhangzott, hogy Erdélynek a Román Királysággal való egyesüléséhez 1919 folyamán a szászok és a svábok is csatlakoztak a medgyesi, illetve lugosi nagygyűléseiken kimondott határozataikkal.
A megemlékezés alkalmára kinyomtatott, ünnepi kivitelezésű szórólap megfogalmazása szerint a száz éve „megalakított (újraalakított, kiegészült) európai nemzetállamok létrehozatala az illető népek akaratának a kifejeződése, és semmiképpen nem a nagyhatalmak béketárgyalásokon elfogadott akaratának az eredménye volt”.
Lauren?iu Rebega meghívására Tőkés László EP-képviselő is részt vett a centenáriumi rendezvényen, és tisztelettel adózott a románság ünnepi eseménye előtt. Mindazáltal saját megítélése szerint a „Nagy Egyesülés” egyoldalú hangoztatása nem egyéb, mint történelmi mítosz, hiszen Nagy-Románia – Erdély katonai megszállása nyomán – végül is a háborúban győztes nagyhatalmak békebíráskodásának köszönhetően, 1920-ban jött létre.
Erdélyi képviselőnk szerint a centenáriumi időszak (2018–2020) fontos feladata volna a történelmi valóság román–magyar egyetértéssel való helyreállítása, valamint az ezelőtt száz évvel történtek közös jelenünkre és jövőnkre tekintő következtetéseinek a levonása. Csak ilyen módon volna elérhető, hogy az erdélyi magyarság ne maradjon kárvallottja az egykori történelmi változásnak, hanem a románokéval együtt az ő sorsa is jobbra forduljon.