A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

A rendezvénysorozat első napján egyházi szimpóziumot tartottak, a 89-es eseményekről szóló visszaemlékezések hangzottak el, valamint felavatták Újvárossy Ernő emléktábláját is.
December 12-én kezdetét vette az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett Temesvár 30 elnevezésű emlékhét, melynek ünnepélyes megnyitóját a temesvár-belvárosi református templomban tartották. Az egyházi szimpózium keretében Tőkés László egykori temesvári református lelkipásztor, az EMNT elnöke, a forradalom „szikraembere”, Toró T. Tibor, a rendezvény főszervezője, Hermán M. János lelkipásztor, teológiai professzor, Juhász Tamás, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet emeritus professzora, valamint Békefy Lajos lelkipásztor, szociáletikus, közíró szólalt fel.
Fazakas Csaba, a belvárosi parókia lelkipásztora nyitóbeszédében elmondta: harminc esztendő az a távlat, amiben újra kell alkotni a tényekre alapozott tudást, hogy legyen mit tovább adni fiataljainknak. „Európának újra a tudtára kell adni, hogy keleten kél a fény. Mi azt üzenjük Európának, hogy nem rombolunk, s nem csak szem és fül, hanem szív és lélek is lehetünk” – fogalmazott a lelkipásztor.
Toró T. Tibor, az emlékhét főszervezője, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke köszöntötte a jelenlévőket, s kiemelten azokat is, akik 30 évvel ezelőtt – 1989-ben, a forradalom kitörésének idején – is jelen voltak, tevőlegesen is részt vállalva az akkori eseményekből. „Örömteli, hogy a most jelenlévők közül sokan három évtizeddel ezelőtt is itt voltak, amikor az egy ember – Tőkés László – köré szerveződött ellenállás lehetővé tette, hogy Európa egyik legsötétebb diktatúrája megbukjon. Ahogyan 30 évvel ezelőtt a szabad világtól minket is elválasztó berlini fal leomlott, úgy szintén 30 év telt el a Hallgatás fala című, legendás interjú elkészítése óta is” – hívta fel a figyelmet Toró T. Tibor. Az Emlékhét főszervezője hozzátette: a rendezvénysorozatnak hármas célja van. „Kötelesek vagyunk méltó emléket állítani mindazoknak, akik 30 évvel ezelőtt az életüket áldozták a szabadságért. Kötelességünk továbbá megnyerni azt az emlékezetpolitikai harcot, amely Bukaresttel szemben folyik a forradalom tárgyában, s olyan világot kell teremtenünk, amelyben románok és magyarok képesek összefogni a közös ügyekért. Kötelességünk a három évtizeddel ezelőtti temesvári események szellemiségét tovább örökíteni a legfiatalabbak számára is, ezzel is jelezve, hogy van élhető jövő a Bánságban, Temesváron és Erdélyben is” – mondta Toró T. Tibor.
Tőkés László felszólalásában a „status confessionis” fontosságát hangsúlyozta, majd hozzátette: „Temesváron 30 évvel ezelőtt megvallottuk hitünket és hitünk szerint cselekedtünk. Olyan helyzetben voltunk akkor, amely megkívánta, hogy hitünkről vallomást tegyünk. A status confessionis a hitvallási helyzet bibliai megfogalmazásban olyan állapot, amelyben, ha a tanítványok hallgatnak, akkor a kövek fognak megszólalni. Vannak helyzetek, idők, alkalmak, pillanatok, amikor nem lehet, nem szabad hallgatni. Ilyen helyzet alakult ki az ateista-kommunista diktatúra idején is, a 80-as években, a Ceau?escu-diktatúra betetőzésének idején.”
Az előadások rendjén Juhász Tamás arról beszélt, hogy a hitleri Németország 1934-es helyzete is rámutat arra, hogy ahol mindent elnyomó diktatúra van, ott az egyház nem maradhat tétlen.
Békefy Lajos a Szolid temesvári hitvallás című kiadvány kapcsán elmondta: mindaz, ami itt és Magyarországon történt, olyan váratlan időszaka volt Kelet-Európánk, amelynek az 1989-es események és Tőkés László ellenállása is fontos része, és amihez addig nem volt fogható a térségben. „Látta a szemünk és hallotta a fülünk az élő Isten jelenlétét” – fogalmazott az előadó. Hermann M. János előadásában hangsúlyozta: bármilyen helyzetben ki kell fejeznünk a gyülekezet, a közösség iránti szeretetünket.
A felszólalások után a jelenlévők megtekinthették Péterfy Lajos és Gáll Annamária Itt állok, mást nem tehetek című előadását, majd a Ledönteni a hallgatás falát! A temesvári gyülekezet ellenállása című beszélgetésen vehettek részt. Ennek keretében Tőkés László megemlítette azokat az áldozatokat, akik 89-ben a presbitérium épületében tartózkodtak, és akikre a hatalmat kiszolgáló emberek rátörték az épület ajtaját, majd a börtönben megkínozták őket. A beszélgetésen elhangzott: a magyarok 89-es ellenállása nem lett volna ennyire sikeres, ha a baptista és a más román ellenálló körök nem csatlakoztak volna a temesvári 89-es eseményekhez. Harmincéves távlatból visszatekintve Tőkés László úgy fogalmazott: bár sokan csalódtak a forradalom utáni történések miatt, közömbössé váltak közös ügyünkkel szemben, de ennek ellenére is életben kell tartani Temesvár szellemiségét, s meg kell találni a tovább vezető utat.
Az esemény záró mozzanataként felavatták Újvárossy Ernőnek, az 1989-es ellenállás első mártírjának emléktábláját. Az ünnepségen elhangzott: Újvárossy a temesvári református gyülekezet oszlopos tagja volt, mártírhalála pedig összekovácsolta a közösséget. Tőkés László emlékeztetett: a forradalom mártírjának temetése néma tüntetés lett, időpontját pedig titkolni kellett. Az EMNT elnöke hozzátette: az utókornak azért kell dolgoznia, hogy Újvárossy Ernő halála ne legyen hiábavaló, emlékét pedig meg kell őrizni az utókor számára is. Az avatóünnepség végén a jelenlévők elhelyezték a megemlékezés koszorúit.