A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

A Szilágy megyei Menyő református egyházközsége „a szilágysági szabadító karácsony beteljesedésének helyszínére” invitálta az emlékezni, hálát adni és ünnepelni kívánókat 2019. december 27-én, karácsony harmadik napján. Mint talán kevésbé közismert, a történelmi Szilágyságban Jézus Krisztus születésének napja háromnapos ünnep.
A román kommunista rezsim nép- és egyháznyomorító intézkedései, a tervezett falurombolás, kiéheztetés, asszimiláció ellen tiltakozó, a külföld szolidaritását is kiváltó református lelkipásztort, Tőkés Lászlót Temesvárról a szilágysági kis zsákfaluba, Menyőbe (románul Mineu) „helyezte át” 1989-ben az államhatalmat kiszolgáló egykori püspök. A temesvári református gyülekezet és más felekezetek hívei kiálltak a nyomorgatott és szolgálati helyéről elmozdított lelkész mellett, akinek kilakoltatását és elhurcolását a Ceausescu-diktatúra pribékjei erőszakkal hajtották végre december 17-én hajnalban, de ekkor már a védelmére kelt nép haragja tetőfokára hágott a Bánság fővárosában, majd elharapózott szerte Romániában. Tőkés Lászlót és feleségét a több napon át tartó kihallgatások után a karhatalom által elzárt, Szilágyszeg községi falucskában érte az örömhír december 22-én: összeomlott a rendszer.
Az idei emléknapon egy maroknyi csapat (Juhos Gábor, Tőkés Máté és Márton, illetve a hozzájuk csatlakozók) ún. negyedmaratonnal idézte fel a korábbi évek hasonló akcióit, a csípős hidegben futva téve meg a Tövishát nevű kistáj fővárosa, Szilágycseh és Menyő közötti 12 km-es távot. A futás Menyőből az Angyal jeligéje szintén 1989 „szabadító karácsonyára” utal, és néhai Bálint Tibor kolozsvári író 1990 elején megjelent egyik publicisztikáját idézi ma már szállóigeszerűen.
Mielőtt a harangszó hívására gyülekező helybéli és máshonnan érkezett hívek bevonultak volna papjaik vezetésével a félezer éves műemlék templomba, Molnár Kálmán nyugalmazott zilahi esperes a Menyőt és „értékes foglyát” a világtól 1989-ben elzáró sorompó mai szimbolikus, fából faragott másának ünnepélyes felnyitását ejtette meg Tőkés Lászlóval együtt, röviden felidézve a három évtizeddel korábbi állapotokat és viszonyokat.
A frissen felújított, zsúfolásig megtelt templomban lezajlott ünnepi istentiszteleten előbb a volt temesvári és menyői lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Tőkés László hirdetett igét: „A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.”  (Jn 1,10) „És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai. És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.” (Lk 2,6-7) A prédikációba foglalt számos bibliai és történelmi, egyháztörténeti hivatkozás, utalás, példázat nyomán az ókori kihívásokra mintegy „rímelő” mai egyéni és közösségi kihívások átfogó rajzolatát kapta a hallgatóság, miközben arról is bizonyságot szerzett – ha még kellett egyáltalán –, hogy ma is ezer és ezer veszély leselkedik ránk, a szabadságra és demokráciára, a megértésre és boldogulásra, a jogbiztonságra és tisztességre áhítozó keresztény emberre.
Paniti-Teleky Zoltán parókus lelkipásztor köszönetmondásában meghatódottsággal szólt Menyő és közössége „tisztességre emeléséről”, amellyel egyszerre utalt a népes és előkelő vendégseregre, valamint azon támogatókra és segéderőkre, akiknek-amelyeknek köszönhetően – Isten akaratából – megújulhatott az ősi egyházi hajlék és környezete.
Tilki Attila, a Fidesz-KDNP Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei parlamenti képviselője, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagja ünnepi beszédében személyes élményei mellett azt is felidézte, milyen állomásokon át kell teljesednie a határok fölötti magyar nemzetegyesítésnek, nem hallgatva el az akadályokat sem.
László Zita szatmárnémeti színművésznő és Hencz József zeneszerző alkalomhoz illő verses-zenés előadása mellett a helybéli egyházközség vegyes kara és maga a gyülekezet szolgált énekszóval az istentisztelet során. Amelynek keretében Oláh Mihály zilah-ligeti lelkipásztor a menyői templom és a harangtorony művészettörténeti bemutatásával szolgált a továbbiakban, majd a Tőkés László 1989-es menyői meghurcoltatásának emlékére állított táblát leplezték le. A püspök templomszentelési imádságában mondott köszönetet mindenért és kért áldást mindenkire, a dicső elődökre, a jeles jelenkoriakra és helytálló utódokra, akik minden bizonnyal különös becsben fogják tartani Isten eme kicsiny, de annál értékesebb házát.
A délutánba hajló istentisztelet során az igen távolról – Székelyföldről és a Bánságból – érkezett vendégeket is sorra köszöntötték, helyenként név szerint is. Az egyházkerület főjegyzőjének, valamint környékbeli és távolabbi gyülekezeteket képviselő lelkipásztoroknak az igei köszöntői következtek, hogy végül nemzeti imánk eléneklésével érjen véget a templomi rendezvény.
Az ünnepi estebédre a menyői kultúrházban kerítettek sort. Az egész napos rendezvény – akárcsak a templomfelújítás és a folyamatban lévő harangtorony-átépítés – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a zilahi székhelyű Wesselényi Miklós Polgári Egyesület, a Magyar Kormány, a román Vallásügyi Államtitkárság és a Dalfseni Protestáns Gyülekezet (Hollandia) különböző mértékű támogatásával valósult meg.