A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

Az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezete a „Nem kérhetjük Pásztor Sándor lemondását, ehelyett tűrjük a közösségünkre hozott újabb szégyent” című közleményében foglalkozik a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-es elnökének sajnálatos esetével. Alább olvasható.

A súlyos járványhelyzet példátlan és szégyenletes eseménye volt, hogy az elmúlt héten a kijárási tilalomra vonatkozó valamennyi szabályt megszegő Pásztor Sándort, a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-es elnökét üzlettársai körében érte tetten a rendőrség és a román sajtó egy tóparti csoportos horgászbulin.
Az eset nem csupán azért szégyenteljes, mert ismét kiderült a tulipános párt egy újabb politikusáról, hogy az bort iszik és vizet prédikál. Közösségünk százezrei viselik fegyelmezetten a hetek óta tartó kényszerű négy fal közötti önkéntes fogságot, hiszen ezt kérték a hatóságok és a szakemberek, valamint az életmentő otthonmaradás üzenetével dübörög Pásztor Sándor és pártjának kampánya is. Ehhez képest a lebukása kapcsán megtudhattuk, a bihari tanácselnök szerint nem csupán a szabályok felett áll, de a megye uraként általa vezetett választókhoz képest is többletjogai vannak.
Szintén arcpirító, hogy Pásztor a megyei járványmegelőzési és katasztrófavédelmi bizottság alelnökeként mutatott beszédes példát azzal kapcsolatban, mit is gondol arról a járványról, mely miatt eddig országosan több mint egymillióan veszítették el munkájukat, közel tízezren megfertőződtek és több mint négyszázan meghaltak.
Szégyen, hogy dacára annak, hogy hetekkel ezelőtt megígérte, a megye háziorvosai mai napig nem kapták meg az ígért védőfelszereléseket, ehelyett a megye ura inkább vízparti kikapcsolódást szervezett magának.
Szégyellni való az a hazudozás, ahogyan menteni próbálta tettét, hiszen itt nem csupán egy hirtelen ötlet miatti hibáról van szó, hanem a múltrendszer párttitkárait megszégyenítő stílusú, előre leszervezett haveri összejövetelről, ahol üzletember cimborája mellett – „véletlenül” – két másik személlyel együtt (a megyei erdészeti őrség igazgatója is vele volt) „tévelyedett meg”.
Szégyen, hogy Pásztor Sándor évek óta a bihari közélet egyik legtöbbet szereplő botrányhőse, aki arroganciájával és nagyzolásával afrikai és alpesi luxusvadászatai és karibi búvárkirándulásai miatt komoly hatékonysággal járatja le a bihari magyarságot, miközben a megye vezetőjeként nevéhez elsősorban a csődbe vitt nagyváradi reptér, a megígért, de el sem kezdett ipari parkok, technológiai park, földgázhálózat-bővítés, a túlárazott közbeszerzések és a római katolikus püspökségtől elperelt egykori pénzügyi palota dicstelen ügyei kapcsolódnak.  
Pedig Pásztor Sándor megyei tanácselnöki mandátuma nagyon sokba került a magyarságnak, hiszen a bihari RMDSZ-t valójában irányító Szabó Ödön ennek a bársonyszéknek a megszerzéséért kényszerítette fel megyénkben is közösségünket a PSD korrupciótól korhadó és süllyedő hajójára. Emiatt veszítettük el a liberálisok vezette Nagyvárad magyar alpolgármesteri helyét és ezért vált állandó csatatérré a megyei tanács.
Az újabb botrány kapcsán mégsem kérhetjük Pásztor Sándor lemondását, hiszen csupán pár hete annak, hogy újabb kudarcot könyvelhetett el azzal, hogy a PSD–RMDSZ-szövetség a megyei tanácsban elvesztette többségét, így amennyiben – ahogyan ilyen esetben illene – visszalépne, a liberálisoknak még az előttünk álló helyi választásokat sem kellene megvárni ahhoz, hogy már most teljesen átvegyék a megyét. Ehelyett tűrjük a teljes bihari magyarságra hozott szégyent.
Ugyanakkor Pásztor Sándor újabb botránya által az RMDSZ ismét súlyos lépést tett az önkormányzati választások és ezzel a fontos megyei pozícióink elvesztése felé, így ezúttal is igazolták, hogy helyes volt a Néppárt azon döntése, mellyel párbeszédet nyitott a megye legerősebb román politikai alakulatával, a PNL-vel, s ezzel lehetőség nyílt arra, hogy Nagyváradnak ismét legyen magyar alpolgármestere és a megye vezetésében is ott maradhasson közösségünk képviselete.
Végezetül megállapítjuk, hogy a történtek megmutatták a jelenlegi magyar választott vezetők többségének igazi természetét, legfőbb jellemvonásaikat, az arroganciát, a vagyon és a luxus iránti csillapíthatatlan ragaszkodást, ezzel együtt az átlagpolgár semmibe vételét, miközben pártjuk a valóságban köszönőviszonyban sincs az elmúlt hetek közösségünkért aggódó, tevékenynek és közhasznúnak mutatkozó kampányüzeneteivel.