A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

Szőcs Géza és Borbély Ernő barátságára emlékeztek azon a könyvbemutatón, melyen Borbély Ernő Az enyedi politikai főiskola. Politikai foglyok a 80-as évek Romániájában című könyvének román nyelvű fordítását mutatták be az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében a Kolozsvári Magyar Opera emeleti előcsarnokában, a 12. Kolozsvári Magyar Napok keretében.
A beszélgetésen, melyet Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke moderált, jelen volt Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke, Sabin Gherman újságíró és Kónya-Hamar Sándor közíró. Az eseményen fellépett Dévai Nagy Kamilla Liszt Ferenc-díjas előadóművész is.
Sándor Krisztina bevezetőjében elmondta, a Kolozsváron most először bemutatott román és magyar nyelvű könyvek 23 interjúból állnak, melyeket Borbély Ernő nagyenyedi börtöntársaival készített 2000 és 2009 között (a mélyinterjú módszerével), a szerző azonban – 2011-ben bekövetkezett korai halála miatt – már nem érhette meg a kötet 2013-as megjelenését, valamint a román nyelvű változat 2019-es kiadását. Utóbbi széles körű bemutatójára még Szőcs Géza jelenlétében kerülhetett sor, 2020-ban azonban a neves erdélyi író és közéleti személyiség is távozott az élők sorából. Éppen ezért a megszervezett könyvbemutatóval Szőcs Gézára is emlékezni kívánt az EMNT, hiszen az ő munkássága döntően hatással volt az erdélyi közéleti folyamatok alakulására, valamint meghatározó alakja volt a Kárpát-medence kulturális életének is.
Sabin Gherman felszólalásában megjegyezte: a most megjelent román nyelvű kiadvány nagy- és kisemberekről egyaránt szól, s egy olyan történelmi kor rajzolódik ki a sorok között, melyben „a nagy embereket a kis emberek tartották fogva”. A kötetet olvasva rájöhetünk, hogy román és magyar jobb barátságban van a börtönben, mint a szabadságban, ugyanis ott azonosak a törekvéseik – mondta az újságíró, aki Szőcs Gézával való barátságáról is beszélt. 
Kónya-Hamar Sándor volt parlamenti képviselő, Borbély Ernő egyik pályatársa Szőcs és Borbély barátságát igazi, bajtársi férfibarátságnak nevezte, mely komoly, bátor és elszánt férfiak kiváltsága, akik a megalkuváson alapuló kisebbségi politizálásban már nem kívántak részt venni. „A visszaélések elkövetőinek – jogállami normák szerinti – felelősségre vonása nem történt meg Romániában, a kommunizmus áldozatai nem ismerhették meg az eseményeket előidéző háttérinformációkat, s áldozatvállalásuk elismerése is csak látszólagos” – jegyezte meg Kónya-Hamar.
„Szőcs Géza akkor tért vissza Erdélybe, amikor a marosvásárhelyi fekete március után az erdélyi magyar közösség nagy része a kivándorlás útját választotta” – mondta Toró T. Tibor, aki a kilencvenes évek eleji történéseket idézte fel, melyeknek Szőcs és Borbély nemcsak aktív részvevői, hanem alakítói is voltak, s akik követendő példaként álltak a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) fiataljai előtt. „Most – Szőcs Gézára emlékezve – darabokból próbáljuk meg összerakni hatalmas szellemi örökségét. Nagyon sok időnek kell még eltelnie, amíg rájövünk, hogy mit is vesztettünk el halálával. Géza egy derűs és ritka békés ember volt, aki mindig azt kereste, hogyan lehetséges a magyar és magyar közti törésvonalakat áthidalni, hogyan lehet a lövészárkokat betemetni, a szekértáborokat kibékíteni. Ezt az empátiát kell nekünk is megtanulnunk, s leginkább alkalmaznunk Erdély-szerte, sőt, Kárpát-medence-szerte is” – jelentette kis Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája szerint.
A Kolozsvári Magyar Napokon több alkalommal is megemlékeztek a tavaly novemberben elhunyt Szőcs Géza Kossuth-díjas és József Attila-díjas költőről, augusztus 21-án pedig emléktáblát avattak a Schütz János (ma Cismigiu) utca 1. szám alatti egykori lakhelyén, Kolozsi Tibor szobrászművész alkotását.