A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

Nagyváradon június 20-án este hivatalosan is megnyitották a hét végéig tartó Szent László Napok kulturális fesztivált, amelyet tizedik alkalommal szervez meg a helyi Szent László Egyesület a partnereivel együtt.
A színházban tartott nyitógála előtt már volt néhány előrendezvény: képző- és fotóművészeti kiállításokat nyitottak meg a várban, valamint a Kanonok sori Tibor Ernő Galériában, illetve megrendezték a hagyományos biciklitúrát a Szent László váradi és biharkeresztesi szobrai közötti, a román–magyar államhatárt átszelő távon. Hétfő délután megejtették a szokásos tisztelgést a városalapító szent király nagyváradi szobránál, ezt követte a nyitógála a teátrumban.
Itt sorrendben Zatykó Gyula főszervező, polgármesteri tanácsadó, Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Puskás István debreceni alpolgármester, Florin Birta nagyvárai polgármester, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke köszöntötte a színházat megtöltő publikumot. 
A nyitógálán a Debreceni Népi Együttes állt a közönség elé Tűzliliom című előadásával, mely Wass Albert A funtineli boszorkány című regényének a táncszínpadi adaptációja. Közreműködött a nyírségi Bürkös zenekar.
Az alábbiakban az EMNT elnökének ünnepi beszédét tesszük közzé:

 A X. Szent László Napok megnyitása alkalmából

 Meghatódottsággal gondolok vissza az éppen harminc évvel ezelőtt, 1992-ben megrendezett Varadinum-ünnepségünkre, amikor is végre szabadon vállalhattuk magyar múltunkat, és idézhettük fel Várad és Bihar történelmét, Árpád-házi Szent László lovagkirályunk dicső alakját. Közvetlenül a történelemhamisító Ceau?escu-diktatúra bukását követően, a főtéri Szent László templom falán állíthattunk emlékjelt a nagy királyunk által alapított városunk török uralom alóli felszabadulása 300. évfordulója alkalmából, a magyar Művelődési Minisztérium támogatásával megjelentetett Boldog Várad című pompás album pedig nemcsak a dicső múltat, hanem egyszerre a remélt magyar jövendőt is hirdette: „Boldog Várad, szálljon híred, / növekedjék dicsőséged, / Visszhangozzák századok!” (Himnusz Szent László királyról, 1192).
Az 1989-es rendszerváltozás után: ideje volt a feleszmélésnek, nehogy a „Holnap városából” végképp a múlt, az elmúlás városa legyen. Áldott emlékű Tempfli József megyéspüspökkel együtt, történelmi egyházaink és kezdeti hőskorát élő érdekvédelmi szervezetünk közösségében a politikai tilalom alól felszabadult nagy királyunk példamutató alakját állítottuk a középpontba, tudatában annak, hogy a történelmi folytonosság helyreállítása nélkül a nemzetnek, a városnak nem terem jövendő.
Azóta sok víz lefolyt a Körösökön. Az eltelt időszak megosztó kultúrharcait és ártalmas politikai opportunizmusát magunk mögött hagyva tíz esztendeje létrehoztuk a nagyváradi Szent László Napokat, melynek mostani jubileumán van szerencsém az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében köszönteni a nagyérdemű közönséget, ünneplő közösségünket, kül- és belhoni vendégeinket, a Wass Albert művét táncszínpadra állító debreceni művészeket. Ezúton mondok köszönetet a Szent László Napok szervezőinek, Zatykó Gyula főszervezőnek, az EMNP országos alelnökének, nagyváradi polgármesteri tanácsadónak és a Korpos Dalma vezette Szent László Egyesületnek. Valamennyi – ezenképpen a kolozsvári – általunk alapított magyar nap esetében vezérgondolatunk az, hogy a politikán felülemelkedő nemzeti kultúra, érzés és gondolat kapcsoljon össze és vonjon közösségbe bennünket.
Várad alapításának 930., László király szentté avatásának 830., valamint az első Szent László ünnepi hét (1942) 80. jeles évfordulói szolgálják híven a nemzet határokon átívelő egyesítésének ügyét. A 2017-es Szent László Emlékév által kirajzolt örökségút 49 állomásának nagyváradi stációján annak tudatában vonuljunk László királyunk zászlaja alá, hogy a haza, a nemzet ismét veszélyben van, nehéz időket megélt váradi, bihari, partiumi magyarságunk ismét ostrom alatt áll. Szomszédságunkban kegyetlen háború dúl. Miként hajdanán a kunok és besenyők ellenében, manapság is más és más külső és belső ellenséggel szemben szorulunk Erdély védőszentjének és patrónusának védelmére és oltalmára.
Szent László legendáival szólva: a mostani gazdasági válságban és háborús inflációban mennyit ér „Szent László pénze”? A koronavírus-járványból miként gyógyít ki „Szent László füve”? Éhségben és szomjúságban számíthatunk-e a Szent László által Mózes módjára fakasztott vízre és ama „mennyei kenyérre”? És akad-e olyan királyi herceg, aki elrabolt leányainkat megmenekítse?
Arany János írja a tatár túlerővel hadakozó székelység elkeseredett küzdelmébe való isteni és királyi beavatkozásról: „Már a székely alig győzi, / Már veszélyben a nagy zászló. / De fölharsog a kiáltás: / Uram Isten és Szent László!”
Mi, mai magyarok is, határokon innen és túl egyenlőtlen harcot folytatunk minálunk nagyobb erőkkel szemben. Hogyha katolikus volnék, szent Királyunk segítségét kérném, hogy hadakozzék értünk. De mindenképpen az ő bízó hitével kérem Istent, hogy tartson meg és emeljen fel minket, áldja meg és tegye boldoggá Váradot.

Tőkés László