A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

2022. november 12-én Marosvásárhelyen ülésezett a Székely Nemzeti Tanács Küldöttgyűlése. A testület újabb négy évre szóló elnöki megbízatást adott Izsák Balázsnak, aki 2008 februárja óta áll az SZNT élén.
A tisztújító küldöttgyűlést videóüzenetben köszöntötte a Katalán Nemzetgyűlés elnöke és a Baszk Nemzeti Párt két vezetője, Szili Katalin magyar miniszterelnöki megbízott levélben fordult a küldöttekhez. Meghívottként jelen voltak az Erdélyi Magyar Szövetség képviselői is.
 Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnök személyesen mondotta el a testvérszervezet küldöttgyűléséhez intézett üzenetét, alább olvasható.
*
Harminc éve annak, hogy a rendszerváltozás rövid ideig tartó hőskorszakában, amikor még „szívünk, lelkünk egy vala”, 1992. október 25-én, teljes közakarattal elfogadtuk az erdélyi magyarság nemzeti önrendelkezési szándékáról szóló Kolozsvári nyilatkozatot, amelyre akkor parlamenti képviselőink és szenátoraink a Szent Mihály templomban felesküdtek. Akkor Kós Károlyék Kiáltó szójának (1921) változatlan érvényű üzenetét elevenítettük fel: „Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.”
Az azóta eltelt három évtizedet – eredeti célkitűzésünk viszonylatában nézve – akár autonómiatörekvéseink letörése, a megvalósítására irányuló nemzeti politikánk módszeres meghiúsítása történetének is tekinthetjük. Ez az eltérítési folyamat egykor a neptuni paktummal kezdődött, váltakozó erővel és változatos formákban, a nemzeti érdekvédelmünket kisajátító RMDSZ asszisztenciájával és legitimációjával pedig mindmáig tart. Ennek tulajdoníthatóan az erdélyi magyar önrendelkezés ügye ennyi idő után is a kinyilatkozás szintjén vesztegel, és jóformán alig halad előre. Ezt szem előtt tartva fogalmaztuk meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács évfordulói nyilatkozatában, hogy: „a leghatározottabban elítélünk minden olyan törekvést, mely az önrendelkezési küzdelmünk következetes képviselete helyett a párt- és üzleti érdekek szövevényes hálózatát tartja előbbre valónak. Aki így tesz, az nemcsak a Kolozsvári nyilatkozatban foglaltakat tagadja meg, hanem közösségünk és önrendelkezésért vívott harcunk kiárusítója is egyben.”
Tisztelt Küldöttgyűlés! Kedves Harcostársaim!
Hiába akarják kezdettől fogva elfojtani: erdélyi magyarságunk és a székely népközösség „kiáltó szava” az eltelt századév alatt sem némult el. Erre egy másik – közelgő – évforduló emlékeztet bennünket, éspedig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2003. február 1-i szatmárnémeti rendkívüli közgyűlése, mely – Isten segedelmével – a cselekvő hit erejével és hitelével emelte magasba az erdélyi magyar autonómia zászlaját. A helyzet magaslatán álló, emelkedett egyházi népgyűlésünk és az ezt követő erdélyi autonómiafórumok állásfoglalásainak és határozatainak sora vezetett el végül is a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásához, melyek ezentúl a már-már kútba esett erdélyi és székelyföldi önrendelkezés ügyének jogi, eszmei és erkölcsi folytonosságát biztosították.
Közelgő közös születésnapunkra gondolva az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében és képviseletében testvéri és bajtársi szeretettel köszöntöm ikerszervezetünk, a Székely Nemzeti Tanács tisztelt Küldöttgyűlését, kedves Küldötteit. A székely autonómia napjának kigyújtott őrtüzei Reményik Sándor versének értelmében éltetik az autonómia iránti elkötelezettségünk tüzét: „Egy lángot adok, / add tovább!” Nemzeti tanácsaink Trianon idején való létrejövetelük folytonosságában folytatják közös küzdelmüket a közösségi létünk és megmaradásunk alapjául szolgáló személyi elvű és területi autonómiáért.
Ebben, a türelmet és embert próbáló küzdelemben külön is üdvözlöm az erdélyi nemzeti politikai tábor megerősödését az Erdélyi Magyar Szövetség megalakulása által. A Kárpát-medencei magyar nemzeti erők összefogásának általános összefüggésében komoly erőlelépésnek számít, hogy erdélyi erőink szétforgácsolódásának útját állva, az autonómia oldalán álló erőinket egyesítjük. A 2018 januárjában megkötött hárompárti autonómiamegállapodás által beindított törékeny együttműködésünk vonalán tovább haladva talán sikerülni fog közös frontot alkotnunk az immár kétpólusúvá váló romániai magyar politikai térben. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy az RMDSZ ne váljon túszává a túlsúlyban lévő zsákmányszerző román politikai pártok koalíciójának. Az EMSZ képviselőit is magába foglaló romániai magyar parlamenti képviselet akaratlan módon sem nyújthat hamis legitimációt a „kisebbségvédelem mintaállamának” pózában tetszelgő Romániának.
Mindezeken túlmenően az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nagyra értékeli azt az erkölcsi és politikai támogatást, melyben az Anyaország erdélyi magyar közösségünket részesíti. Az autonómiaügy alaptörvénybe foglalt támogatása az SZNT által útjára indított, a történelmi régiókról szóló európai polgári kezdeményezés sikerre vitelében is döntő szerepet játszott. Hasonlóképpen hasznunkra válik az a közvetítő szolgálat, melyet Szili Katalin miniszterelnöki megbízott vállal az önrendelkezés ügyében. Hosszú ideig tartó kénszerszünet után a Kalmár Ferenc társelnöksége alatt álló magyar–román kisebbségi vegyesbizottság munkájának újraindulása is kedvező fejleménynek számít.
A kollektív közösségi jogok nélkül az integráció asszimilációhoz vezet – szokta hangoztatni a miniszteri biztos. Ugyanez érvényes az idénre előirányzott romániai kisebbségi törvény vonatkozásában. Saját erőnket latba vetve, ezzel együtt pedig az Anyaország politikai befolyását is igénybe véve egy olyan kisebbségi keretszabályozás parlamenti elfogadtatására kell törekednünk, amely tág teret biztosít a kollektív jogok érvényesülésének, az erdélyi magyarság kulturális autonómiájának, nem utolsósorban pedig Székelyföld területi autonómiájának és a Partium, valamint más vidékek különleges jogállásának.
Itthon lenni a hazában – ennek vagyunk és legyünk az útkészítői: az autonómia útján! Ezen az úton minden bizonnyal haszonnal kamatoztathatjuk a székelyföldi személyi kártyát.
Fogadja elismerésemet, Izsák Balázs elnök úr!
Isten gazdag áldása legyen a Székely Nemzeti Tanácson!