A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

„Évkezdő összetartás” helyszíne volt január 11-én az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének nagyváradi hivatala, ahol Tőkés László előbb közvetlen munkatársaival tartott helyzetértékelő és jövőfürkésző megbeszélést, amit a váradi demokráciaközpontban dolgozókkal és más külmunkatársakkal kibővült körben folytatott eszmecsere követett.
A megjelenteket a püspök lelkesítő bibliai igével köszöntötte: „Légy bátor és erős! Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz” (Józs 1,9). Röviden szólt az elmúlt időszakban tapasztalt elbátortalanító körülményekről, Kárpát-honi és nemzetközi viszonylatban, visszautalva a történelmi megpróbáltatásokra, amelyekkel Isten népének meg kellett birkóznia már Mózes és Józsué idejében, majd pedig folyamatosan az eltelt évszázadok során, a különféle „irdatlan erők” szorításában. A félelem rossz tanácsadó – túlerő ide vagy oda, mutatott rá Tőkés László. Ámde „ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm 8,31)
A közelmúlt történéseinek fényében is megállapíthatjuk: mind egyházi, mind politikai téren azt éltük meg, hogy ördögi megosztó, elbátortalanító, gerinchajlító erők munkálkodtak ugyan közösségeink és nemzetünk ellen, de a legtöbbször mégsem ők voltak erősek, hanem mi voltunk gyengék – vélte a püspök. Meghátrálásaink és megosztottságaink mögött mindig felsejlett az idegenkezűség, ugyanakkor az ellenünk mesterkedők sikeresen építettek az emberi gyarlóságra, egyéni gyengeségre, a pozíció- és zsákmányszerzés bűvöletére; mindezek a közösségi, polgári összetartást, egységet felőrlő tényezők. Éppen ezért: az EMNT elnöke méltatta a nemzeti oldal kitartását, határon innen és túl, továbbá az Erdélyi Magyar Szövetség létrejöttét, ami fontos lépés a romániai magyar érdekérvényesítő egység helyreállításának útján.  És bár a nyugatról és keletről egyaránt érkező baljós hírek mozgásterünk beszűkülését igazolják, Isten útjáról nem szabad letérni, eltévelyedni. Céltudatosan kell haladni „az ígéret földje” felé, kellő önbizalommal, hiszen a költővel szólva: „gyáva népnek nincs hazája”.
Tőkés László végezetül a nemzeti keresztény politizálás folytatását jelölte meg új esztendei „munkatervként”, szűkebb és tágabb közösségeinknek szánt jókívánságait ismételten az Úr szavával aláhúzva: „Légy bátor és erős!”