A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

Az európai környezetvédelmi célkitűzések megvalósíthatóak anélkül is, hogy tönkre tennénk az acélipart – fogalmazott Winkler Gyula EP-képviselő írásbeli hozzászólásában, amelyet szerda késő este nyújtott be. Az Európai Parlament plénuma az Európai Bizottság Acélágazat az EU-ban: a munkavállalók és az ipar védelme című nyilatkozatát vitatta meg.
„Az európai környezetvédelmi célkitűzések megvalósíthatóak anélkül is, hogy tönkretennénk az acélipart. A Bizottságnak arra kell odafigyelnie, hogy csökkentse az adminisztratív terheket az európai programok esetében, ugyanakkor bátorság kell ahhoz, hogy olyan európai közös energiapolitikát dolgozzunk ki, amely a világpiaci szinthez közelíti az energia árát" – fogalmazott az EP-képviselő rámutatva, hogy az európai acélipart az európai gazdaság újraiparosításának kontextusában kell vizsgálni. „Aki az acélipar támogatóit nosztalgikusnak és retrográdnak nevezi, jól tenné, ha tanulmányozná azokat az elemzéseket, amelyek nagyon tisztán kimutatják, ipari és technológiai háttér nélkül a társadalom elveszti innovációs készségét és megáll a műszaki fejlődésben" – hívta fel a figyelmet Winkler Gyula. Szerinte az acéliparnak nemcsak szimbolikus fontossága van azok számára, akik az EU születésére, a Szén- és Acélközösségre gondolnak, hanem nagyon konkrét szerepe is van, hiszen alapját képezi a legtöbb ipari ágazatnak, beleértve a csúcstechnológiát is.
 
„Az acélipar fellendítésének útját keresve nemcsak arra a 360 ezer munkahelyre gondolunk, amelyből 20 ezer Romániában található, hanem az európai gazdaság versenyképességét tartjuk szem előtt, hiszen az is sérülne, amennyiben Európa elveti az ipart” – emelte ki a képviselő. A plénum által megvitatott bizottsági nyilatkozat megelőlegezi az európai acéliparral kapcsolatos parlamenti határozatot, amelyet várhatóan decemberben vitatnak meg.
 
A parlament januárban elfogadta a Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai acélipar érdekében című, Gyürk András EP-képviselő (FIDESZ) által kidolgozott jelentést, amely megállapítja, hogy az európai acélipar több mint 65 ezer munkahelyet vesztett azáltal, hogy több gyárat bezártak. A jelentés szerint az európai acélipar veszélyben van, több tényező volt, amely a versenyképesség elvesztéséhez vezetett. A gazdasági és pénzügyi válság következtében kisebb lett a kereslet az acél iránt, a feltörekvő országok, mint amilyen Kína például, egyre több acélipari kombinátot építettek, amelyek túltermelést eredményeztek a világpiacon. Ezek az Európán kívüli üzemek kisebb előállítási költséggel dolgoznak, hiszen nem terheli őket az európai szabályozási keret. Ugyanakkor egy olyan iparról van szó, amely nagy energiafogyasztó, és mivel egyre nagyobb a szakadék az európai és a globális versenytársak energiaárai között, ez is jelentősen befolyásolja az acélipar versenyképességét.