A család jelentette be a legnépszerűbb közösségi portálon a szomorú hírt: elhunyt Csávossy György, az erdélyi borászat doyenje, akit a lexikonok romániai magyar költőként, színműíróként és mezőgazdasági szakíróként tartanak számon, de tanárként és a romániai magyar civil társadalom egyik vezető alakjaként is sokáig fog élni az utókor emlékezetében. Az Itthon.ma portál így foglalta össze dióhéjban életútját:
1925 nyarán születet Temesváron, a középiskolát szülővárosában a piarista gimnáziumban, a mezőgazdasági főiskolát Kolozsvárt végezte. 1953-ig a bihardiószegi szőlészeti szakiskolában, 1953-tól a csombordi mezőgazdasági líceumban tanított, Csombordról ment nyugdíjba, azóta Nagyenyeden élt, de Kolozsváron és Nagyváradon is, illetve mindenütt, ahová hívták és várták. 1955 óta közölt verseket, első kötete 1962-ben a Forrás sorozatban jelent meg.
Impresszionista fogantatású, képgazdag lírája az 1960-as évektől kezdett gondolatilag elmélyülni. Gyermekverskötetei jelentek meg, könnyed vígjátékokat, majd drámákat is írt, ezeket az erdélyi színházakban mutatták be, de rádiójáték is készült több írásából. A szőlészet és borászat tárgyköréből vett ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő írásokkal, cikksorozatokkal főként 1969-től jelentkezett. A szakmunkák mellett helytörténeti tárgyú írása is jelent meg kötetben, versei és esszéi igen népszerűek az olvasók körében. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét 2009-ben kapta meg. Egyik legutóbbi interjúját a sepsiszentgyörgyi Háromszék közölte idén június 20-án Bornak jó hazája, Erdély (Beszélgetés a 90 éves Csávossy György borász-íróval) címmel.