Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
A szabadságharc vértanúira emlékeztek Nagyváradon
MÁÉRT - 2018. október 7., vasárnap 17:40
Nagyváradon tartotta október 6-i
központi megemlékezését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar
Néppárt. Az 1948-49-es forradalmi Országgyűlés mártír jegyzőjének, a 200 éve
született Szacsvay Imrének a monumentális szobránál jelen volt és felszólalt
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke, valamint Szilágyi
Zsolt, a Néppárt elnöke.
„Az aradi vértanúk a Magyar Golgotán áldozták fel életüket a hazáért. Nevük
és vállalásuk a haza- és szabadságszeretet szimbólumává vált” – kezdte
felszólalását Tőkés László Kossuth Lajos megfogalmazására utalva. Az EMNT
elnöke történelmi ívű beszédében megemlékezett mások mellett a váradi születésű
Nagysándor Józsefről, az Aradon kivégzett főtiszt szavait idézve: „Én nem
szököm el. Meggyőződéssel harcoltam ügyünk mellett, itt maradok; tudom, mi sors
vár reám: a halál. Nevemet, becsületemet a szökés által nem szennyezem be.” A
püspök rámutatott: az vértanúk életáldozata legfőbb életművük lett, beírták
magukat a történelembe, példáját adva annak, hogy nem szükséges egy egész életpálya
ahhoz, hogy valaki hőssé váljon és üdvözüljön. „Bámulatos az a tudatosság, mely
a halál árnyékában e tábornokok, tisztek felfogását jellemezte. Mint a tűzben
kipróbált nemes érc, úgy állták ki a hűség próbáját, Krisztus igazi
tanítványaiként, az Ő példáját követve. Az aradi tizenhármak cselekedetükkel és
áldozatukkal tettek bizonyságot keresztény értékrendjükről és hitükről.
Jónéhány tábornokot nemzeti hovatartozásuk nem kötött a magyarsághoz, épp ezért
még jelentősebb az áldozatuk, mely bizonyítja vállalásuk tudatos voltát is.
Szilárd értékrendjük követésre méltó ebben az öntudatát és identitását vesztett
világban. E szellemben kell manapság is megvívnunk vértelen harcainkat, s ebben
a szellemben kell tekintünk az egész Európára kiterjedő összeütközésekre,
valamin az eszmei- és politikai küzdelmekre” – hangsúlyozta az EP-képviselő.
Beszédében felidézte azt a súlyos dilemmát is, ami a császárnak felesküdött
katonaemberek és főnemesek lelkében dúlhatott a nemzeti és a világszabadság
óhajtása mellett, de szólt a közképviselettel felruházottak felelősségéről,
illetve annak hiányáról is. Nem véletlen, hogy megingott a választópolgárok
bizalma a parlamenti demokráciában és egyes parlamentekben, hiszen
lépten-nyomon olyan politikusokkal találkozni, akik nem népükért, hanem
népükből akarnak élni. „Hol állunk ma már Szacsvay Imre példájához képest?
Előtte és a vértanúink előtt Krisztus példája ragyogott, és ha siratjuk is
őket, a nagypéntek szomorúságával és a húsvét ragyogásával emlékezzünk rájuk” –
zárta felszólalását Tőkés László.
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni
fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik e szolgálatot” –
Aulich Lajos ezen utolsó szavaival kezdte felszólalását Szilágyi Zsolt. A Néppárt
elnöke elmondta: boldog lehet az a nemzet, melynek mártírjai vannak, hiszen ők
azok, akiktől az utókor megtanulhatja a nemzet melletti elkötelezettséget. „Az
aradi tizenhármak szolgálata tudatos választáson alapult. Megadatott nekik,
hogy válasszanak a császári hadsereg és a magyar honvédség között, ők pedig
döntöttek: a magyar nemzet szabadságáért harcoltak, hogy ma a magyar szívekben
és a Kárpát-medencében a szabadság vérrel áztatott ajándék lehessen. Azok, akik
október 6-án szerte a világban rájuk és a szabadság hőseire emlékeznek, megértik
a vértanúk szolgálatának lényegét. 1849-ben a szabadságért a kiválasztottaknak
halni kellett. Ma viszont élni kell. Ebben az érték- és irányvesztett Európában
csak akkor lesz magyar szabadság, ha van, aki harcoljon érte. A kivívott
szabadság pedig mindig az élőké lesz” – hangsúlyozta Szilágyi.
A politikus figyelmeztetett: míg a szabadságharc idején ez nem volt kérdés,
ma már megkerülhetetlenül választ kell adnunk arra, hogy lesz-e élő utód, aki
megéli majd a szabadságot, s él azokkal a lehetőségekkel, amelyekről szüleink
vagy nagyszüleink nemzedéke csak álmodott. „Megdöbbentő hasonlóságot találunk
az akkori és a mai viszonyok között. Rajtunk is áll, hogy a világ világossága
elér-e gyermekeink lelkéhez, és megtanulják-e, hogy a jó és a rossz örök
vitájában ők a jó oldalra kell álljanak, hogy kuruc és labanc között a lényeges
különbség, hogy míg egyik a nemzetéért harcol, addig a másik csak a hatalomért.
Egy olyan világot, egy olyan Európát és egy olyan Erdélyt kell kialakítanunk,
amelyben helye van az igazságnak, a szabadságnak és a szeretetnek” – mondta a
politikus. „1849 után hetven évvel jött a trianoni békediktátum, hetven évre rá
pedig az 1989-es temesvári forradalom. Mindhárom esemény meghatározta a
következő hetven évet, s mindhárom a szabadságról, valamint annak leveréséről
szólt. Joggal tesszük fel a kérdést: milyen hosszú lesz az 1989 utáni időszak?
Hisszük, hogy ez tőlünk is függ, hogy a jövőt mi is alakítjuk. Éljen a magyar
szabadság!” – zárta beszédét Szilágyi Zsolt.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|