Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
„Emlékezzetek reám, de ne sirassatok” (Szacsvay)
MÁÉRT - 2018. október 8., hétfő 14:52
A hagyományokhoz híven ebben az
esztendőben is megemlékezést tartottak október
6-án Nagyváradon a nemzeti-polgári szervezetek és egyesületek. A helyszín
ezúttal is az Ezredévi emléktéren álló szoborkompozíció volt, amely az
1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásban mártírhalált halt
váradi országgyűlési követnek, Szacsvay
Imrének állít emléket. Az 1907-ben felavatott, 1937-ben elbontott, majd
1942-ben újraállított remekmű talapzatán álló felirat – „Csak egy tollvonás
volt bűne” – arra utal, hogy a Kisürögdön (Bihar m.) éppen 200 éve született
jogász-politikust azért végeztette ki a császári hatalom 1849. október 24-én,
mert az év áprilisában részt vett a függetlenségi
nyilatkozat megszövegezésében-szerkesztésében, és a Debrecenben ülésező
országgyűlés választott jegyzőjeként kézjegyével hitelesítette a Habsburgok
trónfosztását.
Noha az október 6-i nemzeti
gyásznapon főként arra a 13 honvéd főtisztre emlékezik a világ magyarsága,
akiket a szabadságharcot leverő osztrákok 1849-ben ezen a napon Aradon kivégeztek,
a Haynau-féle rémuralom többi áldozatának emléke sem halványulhat el soha. Ebből
kiindulva Tőkés László európai
parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke nagyváradi
beszédében megemlített több jeles mártírt is, felhívva a figyelmet, hogy
„számtalanok és névtelenek egész sora csatlakozik hozzájuk: egész népünk
véráldozata és hősiessége szinte szakadatlan szabadságharcról árulkodik, annak
a bizonysága”. Szacsvayék, Batthyányék, Damjanichék áldozata a haza- és
szabadságszeretet szimbóluma.
A szép kora őszi időben lezajlott
nagyváradi megemlékezésnél a Vitézi Rend
bihari tagjai és a Szent László
cserkészcsapat ifjai álltak díszőrséget. A rendezvényt Török Sándor, az EMNT megyei elnöke vezette le, az elején külön is
köszöntve a megjelent politikai, közéleti, egyházi, civil szervezeti, akadémiai
személyiségeket, köztük az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőit és a helyi RMDSZ
küldötteit, továbbá a határon inneni és túli emlékezőket. Felolvasta a 170
évvel ezelőtt megindult szabadságharc aradi vértanúinak neveit, majd szólásra
kérte Tőkés Lászlót, illetve Szilágyi Zsoltot, az EMNP elnökét.
„Az aradi vértanúk a Magyar
Golgotán áldozták fel életüket a hazáért. Nevük és vállalásuk a haza- és
szabadságszeretet szimbólumává vált” – kezdte felszólalását Tőkés László Kossuth Lajos megfogalmazására utalva,
egyben idézve is a kormányzót: „leborulok a nemzet nagysága előtt”. Az EMNT
elnöke történelmi ívű beszédében megemlékezett több vértanúnkról is, veretes
gondolataikat és hitvalló búcsúszavaikat citálva. A továbbiakban azt a célzatos
tudatosságot domborította ki, amellyel a különböző eredetű, nemzetiségű, képzettségű
és képességű polgárok a magyar forradalom és szabadságharc mellé álltak,
azonosulva a törekvésekkel, vállalva a véráldozatot. Jelenkori európai üzenete
is van március 15-ének és október 6-ának: a világszabadságtól a regionális
szabadságharcokig terjedő pászmán egyetemes
ügyről van szó. Akkori és azutáni vértanúinkról szólva jelentette ki
európai képviselőnk: „Szilárd értékrendjük követésre méltó ebben az öntudatát
és identitását vesztett világban. E szellemben kell manapság is megvívnunk
vértelen harcainkat, s ebben a szellemben kell tekintünk az egész Európára
kiterjedő összeütközésekre, valamin az eszmei- és politikai küzdelmekre.”
Tőkés László beszédében – Szacsvay
Imre búcsúleveléből idézve – a közképviselettel felruházottak felelősségéről is szót ejtett, illetve
annak hiányáról. Noha ez a fajta közképviselet Isten akaratából és a népfelség
elvéből fakad, a pártpolitika mocsarában vergődő mai politikusaink minduntalan
csalódást okoznak. Nem véletlen, hogy megingott
a választópolgárok bizalma a parlamenti demokráciában és egyes
parlamentekben, hiszen lépten-nyomon olyan politikusokkal találkozni, akik nem
népükért, hanem népükből akarnak élni. „Hol állunk ma már Szacsvay Imre
példájához képest? Előtte és a vértanúink előtt Krisztus példája ragyogott, és
ha siratjuk is őket, a nagypéntek szomorúságával és a húsvét ragyogásával
emlékezzünk rájuk” – zárta felszólalását az EMNT elnöke.
Szilágyi Zsolt a maga során elmondta: 1849-ben a kiválasztottaknak
halni kellett a szabadságért, ma viszont élni kell. Ebben az érték- és
irányvesztett Európában csak akkor lesz magyar szabadság, ha van, aki harcoljon
érte. „Egy olyan világot, egy olyan Európát és egy olyan Erdélyt kell
kialakítanunk, amelyben helye van az igazságnak, a szabadságnak és a
szeretetnek.” Emlékeztetett: Arad után hetven évvel jött a trianoni
békediktátum, hetven évre rá pedig az 1989-es temesvári forradalom. Mindhárom
esemény meghatározta a következő hetven évet, s mindhárom a szabadságról,
valamint annak leveréséről szólt. „Joggal tesszük fel a kérdést: milyen hosszú
lesz az 1989 utáni időszak? Hisszük, hogy ez tőlünk is függ, hogy a jövőt mi is
alakítjuk. Éljen a magyar szabadság!” – zárta beszédét a Néppárt elnöke.
Alkalomhoz illő szavalattal és
dalokkal Gáll Annamária színművész,
valamint a Váradi Dalnokok dalárda működött
közre a rendezvényen, amely a koszorúzás után a Himnusz eléneklésével zárult.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|