Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Együtt kell építeni a demokráciát
MÁÉRT - 2018. december 17., hétfő 06:20
2018.
december 15-én koszorúzással és román–magyar kerekasztallal emlékeztek meg
Temesváron a napra pontosan 29 évvel korábban megindult eseményekről. Mint
köztudott, a romániai nacionálkommunista rezsim ellen szavát több rendben
felemelő, annak kisebbség- és egyházellenes politikáját leleplező és elítélő Tőkés
László egykori temesvári református
lelkipásztort családjával együtt folyamatosan megfigyelték, zaklatták,
fenyegették az 1980-as években, a világi és egyházi hatóságok fellépése végül
az állásából való elmozdításába és kitelepítésébe torkollott. A hatalmi
intézkedés ellen kibontakozó temesvári tiltakozás, a város magyar
reformátusainak, illetve más nemzetiségű és felekezetű lakosainak szolidaritása
dacára a belügyi szervek nem álltak el szándékuktól, ami népfölkeléshez,
illetve annak fegyveres megtorlásához vezetett. Hiába deportálták 1989.
december 17-én a Tőkés családot a szilágysági Menyőbe, a temesváriak diktatúraellenes
összefogása és az események eszkalálódása az egész Romániára kiterjedő
antikommunista lázadásba fordult, kiváltva a Ceausescu-diktátorpár december
22-i menekülését. A nevükhöz köthető rezsim megbukott, s megkezdődött az ország
demokratizálása, bár a kommunista visszarendeződés és a többségi nacionalista
kizárólagosság máig kétségeket ébreszt azokban, akik mélyreható
rendszerváltozásban reménykedtek.
Az
1989-es forradalmi eseményekben részt vett és áldozatot hozott temesváriak
előtt hajtottak fejet tegnap a belvárosi református palotánál az emlékezők,
sűrű hóesésben. Rövid kétnyelvű beszédében Tőkés László európai parlamenti
képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke
felidézte és méltatta a korabeli etnikum- és felekezetközi szolidaritást, majd
egyes egyházi, politikai és civil szervezetek reprezentánsai koszorúkat helyeztek el az épület falán
lévő, magyarul, románul, németül és szerbül nyelven feliratozott emléktábláknál.
A tisztelgők elénekelték a Te benned
bíztunk… kezdetű zsoltárt, majd elindultak a Gyárváros negyedbeli Új
Ezredév Református Központba, ahol emlékezéssel egybekötött kerekasztal-beszélgetést tartottak Az 1989-es temesvári népfelkelés öröksége:
román–magyar szolidaritás címmel.
Az
itteni rendezvény házigazdája ez évben is Gazda
István lelkipásztor volt, aki az adventre is tekintettel köszöntőbeszédében
az 1989-es népfölkelés szikrája és a bibliai betlehemi csillag között vont
képletes analógiát, a szabadításra és beteljesülésre való várakozás jegyében. Szilágyi Zsolt politológus, aki a 80-as
évek végén Temesváron volt egyetemista, moderátorként azzal vezette fel az
eszmecserét, hogy összefoglalta: mit is jelentett a diktatúra, mit kellett
megdönteni 1989-ben, hogyan kezdődött a visszarendeződés a következő évben,
miként működött a nacionálkommunista diverzió és milyen ma a román–magyar
szolidaritás. Ez utóbbit kérdésként vetette fel, ismertetve az
októberben Kolozsváron aláírt nyilatkozatot,
amelyben román és magyar közéleti személyiségek közösen kérik, hogy
Nagy-Románia megalakulásának a centenáriuma nyújtson teret mindkét közösség
reményeinek beteljesítésére. Ezt tegnap bárki aláírhatta a helyszínen.
Tőkés László ezúttal is történelmi
dimenziókba helyezve domborította ki az 1989-es események jelentőségét, valamint
az akkor megnyilvánult – bár nem előzménytelen, de mégiscsak csodálatos – interetnikai
és vallási szolidaritást. Utóbbiról szólva kiemelte: Temesváron a vallási
ökuméniának és toleranciának valóságos kultusza volt még az ateista diktatúra
éveiben is, ez máig ható kivételes jelenség, amely nem vált sajnos általánossá
Romániában. Felidézte: 29 évvel ezelőtt a református templomba hetente
600-700 ember zsúfolódott be a vasárnapi istentiszteletekre, és a
reformátusokhoz elsőként a közeli román baptista gyülekezet hívei csatlakoztak.
A szabadságért zajló tüntetéseken pedig gyakran skandálták azt, hogy „van
Isten”. A temesvári vallási felekezetek vezetői legalább tíz éven át együtt
emlékeztek vissza 1989 decemberére. A püspök fontosnak nevezte az egykor
Temesváron megnyilvánult keresztény, ökumenikus szellemiség fenntartását, mert
„ma Európa keresztény gyökereit vonják kétségbe”.
Román nyelvű felszólalásában Tőkés László beszélt
azokról az erőkről és intézményekről, amelyek az 1989-es forradalom
kisiklatásában és a többségi nacionálkommunizmus továbbéltetésében élen jártak
az elmúlt három évtizedben, a saját személyének, egykori rendszerváltó
szerepvállalásának lejáratását is megemlítve. Rámutatott: a posztkommunista
kurzusnak egyik fő törekvése „Temesvár szellemiségének” – amelynek szerves
része volt a román–magyar szolidaritás – szétrombolása volt, s ennek sajnos a
többségi nemzet és a román értelmiség részéről csak igen kevesen próbáltak
gátat szabni. Külön kiemelte és méltatta ezek sorában a Temesvár Társaságot (Societatea Timisoara), amely emlékezetes 1990 márciusi kiáltványában nemcsak az 1918.
december 1-jei gyulafehérvári határozat pozitív ígéreteit tette magáévá, hanem
a diktatúrát váltó román demokrácia fejlődési irányát is megszabta, a
rendszerváltozás iránti igényeket is kimondta. A proklamáció 4. pontja például
a népek együttéléséről fogalmazott meg európai léptékű és érvényű elveket –
emlékeztetett a püspök, hozzátéve: a Temesvári
kiáltvány közel harminc év
múltán sem vesztett időszerűségéből, hiszen Temesvár forradalmi szellemének
ébren tartása ma is kívánalom, a kommunizmus és a kirekesztő nacionalizmus
elleni küzdelmet folytatni kell, a romániai demokrácia és jogállam pedig
igencsak képlékeny.
Amikor
1989-re emlékezünk, akkor román–magyar vonatkozásban az egységre, a
megbékélésre, a közös európai és keresztény gyökerekből kisarjadó eszmei
konvergenciákra, nemkülönben – erdélyi vonatkozásban – a közös hazában és államban
érvényesülő közös érdekekre alapozva kell megfogalmaznunk elvárásainkat és
reményeinket – mondotta Tőkés László, arra kérve-biztatva mindenkit, hogy „a
vallási és kulturális pluralizmus földjén a jó román–magyar viszonyt őrizve és
ápolva építsük együtt a demokráciát”.
Florian
Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke felidézte: a temesváriak 1989-ben nem
a magyar Tőkés László, hanem egy temesvári polgártársuk mellett álltak ki.
Olyan polgártársat láttak benne ugyanis, aki azt mondta ki, amit ők is éreztek,
de nem mertek kimondani. Azt is hozzátette: 1989-ben a közös ellenség
kovácsolta össze a románokat és a magyarokat. „Anélkül is összefoghatnánk, hogy
közös ellenségünk legyen” – jelentette ki, megjegyezve: nemcsak a felejtéssel
kell megküzdeni, hanem azon a „külön beszéd” ellen is, ami ellentétes román és
magyar narratívát honosított meg olyan témákban is, amelyekben szinte teljes
egyetértés volt 1989 decemberében!
Ramona Balutescu temesvári író úgy vélte: a keresztény egyházak közül az
ortodox a legkevésbé fogékony az ökumenizmusra. Sajnos nagyon jelentős erő
dolgoztak azon az elmúlt években, hogy a 89-ben leomlott etnikumközi
kerítéseket visszaépítsék, bizonyos „kasztrendszerek” alakuljanak ki obskurus
érdekek mentén, a legendás bánsági ökumenizmus múlóban van, sőt maga Temesvár
és népe is kétségbeejtő átváltozásokat szenvedett. Arra biztatta az egyházakat
és híveiket, hogy a görögkeleti arrogancia ellenére keressék egymás kezét és
fogjanak össze.
Bodó Barna
politológus, egyetemi oktató arra figyelmeztetett, hogy a románoknak és
magyaroknak nagyon is érdekükben állna együtt keresni a válaszokat a
globalizmus kihívásaira. A globalizációval járó individualizmus nem kedvez a
szolidaritásnak és közösségi együttműködésnek sem, de egyéb destruktív hatásai
is számosak. Érdemes lenne ugyanakkor összehangolniuk az Európai Unió
átalakításával kapcsolatos álláspontjukat, és közösen léphetnének fel akár az
ukrajnai román és magyar nemzeti közösségek védelmében is.
A
meghívott előadók mellett rész vettek a kerekasztalon az 1989-es Temesvári Emlékbizottság
egyes tagjai is, közülük Tolnay István
és Balaton Zoltán szólalt fel,
előbbi az egymásrautaltság imperatívuszáról, utóbbi pedig arról beszélt, hogy
nem becsüljük meg kellőképpen „nemzetünk és hitünk hőseit”. Bódis Ferenc református esperes és Mihail-Catalin Regea, a Temesvár Társaság alelnöke is üdvözölte a részvevőket,
majd Szabó László előadótanácsos adta
át a Magyar Unitárius Egyház köszöntését, felidézve a 450 éves tordai
vallásbékét és annak idei jubileumi évét. Az alkalmat megragadva átadta Tőkés
Lászlónak az egyház legutóbbi ünnepi zsinatán számára megítélt díszoklevelet és
emlékérmet.
A
megemlékező rendezvény és román–magyar kerekasztal a Miatyánk két nyelven
történő elmondásával zárult.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|