Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Nyilatkozat: Románia és Európa – Kézdivásárhelytől az Úz völgyéig
MÁÉRT - 2019. június 12., szerda 16:19
1.
A
sors, illetve a politika keserű iróniájaképpen jelenleg éppen az a Románia tölti be az Európai Unió soros
elnöki tisztségét, amelynek vezető ereje az a Szociáldemokrata Párt (PSD), amelynek első emberét, Liviu Dragneát korrupciós bűncselekmény
miatt éppen az európai parlamenti választások másnapján küldték börtönbe. Nem
véletlen, hogy a PSD súlyos vereséget szenvedett az európai választásokon. Hasonlóképpen fonák, hogy az Európai
Néppárt pártcsaládjába tartozó, másfelől a Fidesz–KDNP pártkoalícióval szoros
szövetséget ápoló RMDSZ ezzel a
kártékony posztkommunista párttal állott parlamenti partneri kapcsolatban el
egészen a legutóbbi időkig, mígnem süllyedő hajójáról menekülve, az úzvölgyi
temetőgyalázás okán és ürügyén felfüggesztette vele együttműködési
megállapodását.
Nem lehet csodálkozni azon, hogy az
RMDSZ-párt hasonlóképpen gyenge teljesítményt nyújtott az EP-választásokon, az
eddigiekkel szemben csupán két képviselőt juttatva be az európai törvényhozásba
– a másodikat is csupán az országosan összeadódott töredékszavazatokból. És ez
is csupán azért sikerülhetett, mert Orbán
Viktor miniszterelnök odaadó erdélyi kampányával szinte a hátán vitte be
őket a brüsszeli parlamentbe.
Dragnea
és Tăriceanu Romániája minden
eddiginél messzebb áll az egyesült Európától. A jogállamiság siralmas hazai helyzete méltán vonta magára az EU – a
Bizottság és a Parlament – szigorú elmarasztalását.
Ennek a helyzetnek a kialakulásához cinkos módon asszisztált az RMDSZ – s a
választók ezért is büntették meg. Mert ahelyett, hogy egyértelműen kiállott
volna a jogállamiság, ennek részeképpen pedig magyar közösségünk főbenjáró
ügyei mellett, mint amilyenek az autonómia kérdése, a halálra ítélt marosvásárhelyi
magyar orvosi egyetem vagy székely politikai foglyaink ügye, a leghevesebb magyarellenesség körülményei között hajtotta
magyarságunkat a PSD–ALDE-kormány uszályába. „Erős európai képviselettel”
dicsekedve éppen a magyar összefogást utasította vissza, mely jó eséllyel három
képviselő megválasztatását tette volna lehetővé, arról nem is beszélve, hogy az
ún. Soros-listán szereplő Winkler Gyula és
a második helyen befutott Vincze Lóránt kétes
múltja aligha jelentenek biztosítékot erdélyi magyarságunk hatékony
képviseletére.
A fennálló
sajnálatos helyzetben igencsak indokolt volna a lista élén végzett képviselőink
célszerű lecserélése.
2. A jogállamiság összefüggésében elsőrendű
politikai feladatunk volna a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem
helyreállítása, Beke István és Szőcs Zoltán fogságból való
kiszabadítása és az úzvölgyi katonai temető eredeti állapotába való
visszahelyezése.
Az Erdélyi Magyar
Nemzeti Tanács – a nemzeti önrendelkezés elvének jegyében – kezdettől fogva
következetesen és
megalkuvás nélkül száll síkra ezen ügyek megoldásáért. Ennek megfelelően
legutóbb, Ferenc pápa romániai
látogatása kapcsán Csíkszeredában tartott ökumenikus szolidaritási istentiszteletet
politikai foglyaink védelmében. Az RMDSZ-t is arra szólítjuk fel, hogy
vállaljon cselekvő politikai felelősséget a felsorolt ügyekben, s ne rendelje
őket alá pillanatnyi opportunista párt- és kampányérdekeinek.
Önáltatás azt hinni, hogy a megalkuvó alkalmazkodás célra
vezet. Jellemző tulajdonsága a román főhatalomnak, hogy miközben a pápát
körbeudvarolja és kénytelen-kelletlen Csíksomlyóra bebocsátja, aközben népünket
és egyházainkat a legkeményebb magyarellenességgel sújtja. Ennek kirívó esetei
a székely terrorvád és az úzvölgyi temetőgyalázás – két, a nacionálkommunista időket felülmúló,
titkosszolgálati szakértelemmel kidolgozott nacionalista provokáció, melyek a magyar áldozatot igyekeznek az
agresszor szerepébe taszítani. A Ceau?escu-diktatúra bukása után harminc évvel az RMDSZ-től joggal
volna elvárható, hogy önvizsgálatot tartson, és ne csak a katonatemető
botrányos ügyéből próbáljon nemzeti tőkét kovácsolni, hanem ártatlanul elítélt
kézdivásárhelyi foglyaink mellett is határozottan kiálljon. Az erdélyi
magyarság és Székelyföld népe nem lehet szabad, amíg ők érte és miatta
börtönben ülnek.
3. A Ferenc pápa történelmi
látogatatását ünneplő erdélyi katolikusság és magyarság sajnálattal vette
tudomásul, hogy miközben Iuliu Hossu görögkatolikus püspököt és
mártírtársait Balázsfalván boldoggá avatták, ezzel szemben a szintén az
ateista kommunizmus hitvalló áldozatának tekintett Márton Áron nevéről Csíksomlyón még csak említés sem történt.
Hasonlóképpen egyetértéssel fogadtuk a cigány
közösségtől való pápai bocsánatkérését, miközben igencsak hiányolhatjuk,
hogy a nemzeti identitásuktól hatalmi erővel megfosztott római katolikus csángó magyarok esetében ugyanez nem
történt meg. Egészében véve is vissza kell utasítanunk a román állami hatóságok
arra irányuló törekvését, hogy az erdélyi, csíksomlyói pápalátogatás magyar
jellegét mindenáron háttérbe szorítsa.
Határozottan
vissza kell utasítanunk Klaus Iohannis államelnök
azon valótlan propagandabeszédét, mely szerint „Románia példaértékűen kezeli a
kisebbségi kérdést”. Ferenc pápa nem azért látogatott országunkba, hogy az
európai jogállamiságot meghazudtoló román kisebbségpolitikát legitimálja, hanem
hogy a szolidaritás, a krisztusi egység és a párbeszéd szellemében „testvéri együttélésre” buzdítsa egész
társadalmunkat, a román és ortodox többséget, valamint a nemzeti és vallási
kisebbségeket.
Ennek
összefüggésében a pápalátogatás alkalmára időzített úzvölgyi magyarellenes
provokáció még súlyosabban esik a latba, különösképpen hogyha figyelembe
vesszük, hogy a június 6-i barbár temetőfoglalás,
illetve az azt követő erőszakos
emlékműavatás román ortodox
papok közreműködésével ment végbe. „Ne engedjünk a gyűlölködés kultúrájának” –
mondotta a pápa Bukarestben. Joggal volna elvárható, hogy a Román Ortodox
Egyház nevében Daniel pátriárka példás
módon elhatárolódjék az Úz völgyében történt nacionálsoviniszta agressziótól,
melyet súlyos vétek a kereszt jelével igazolni.
A
romániai forradalom 30. évfordulója – egyebek mellett – arra emlékeztet, hogy Temesvár ökumenikus szellemében miként
találtak egymásra románok, magyarok és németek, ortodoxok, katolikusok és
protestánsok. Húsz évvel ezelőtt II.
Szent János Pál pápa korszakos romániai látogatásával az ortodoxiával való
megbékélést, a keresztény egységet munkálta. Hogy ezen az úton tovább haladhassunk
és – Ferenc pápa szavával szólva – a kiengesztelődés útján „együtt járjunk”,
Romániának szakítania kell nacionálkommunista és titkosszolgálati múltja
visszahúzó örökségével. A közös Európa
útján járni is azt jelenti, hogy „diadalmaskodjék a testvériség és a
párbeszéd a megosztottság fölött”.
Szabadítsuk
ki foglyainkat és állítsuk helyre temetőinket! Hagyják békén nyugodni a
holtakat és békességben élni az élőket!
Nagyvárad, 2019. június 12. Tőkés László
EP-képviselő
az EMNT elnöke
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|