Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Diákfórum: Temesvár a forradalomban
MÁÉRT - 2019. december 11., szerda 16:09
A Temesvári
Nyugati Egyetem szervezésében került sor idén arra a fórumsorozatra, amely
az 1989-es romániai rendszerváltás után a temesvári egyetemi hallgatóknak
akarta bemutatni azt, mi is történt három évtizede, hiszen a legtöbbjük nemhogy
nem emlékezhet rá, de nem is élt még akkor. A 2019-es forradalmi emlékév utolsó
rendezvényeként négy egykori „forradalmárral” találkozhatott december 10-én az
ifjúság az egyetem egyik amfiteátrumában.
A szervező, Vasile
Popovici egyetemi tanár bevezetőjében
azt mondta, a személyes élmények bemutatására kéri az előadókat abban a
sorrendben, ahogyan a történelem színpadára léptek, elsőként Tőkés Lászlóhoz fordulva.
Az egykori temesvári lelkész elmondta, hogy büntetésből
helyezték a perifériaként számontartott Temesvárra, mivel az Erdélyi Református
Egyházkerületből már két éve ki volt tiltva. A Bánság fővárosában nekilátott a közösség újjászervezéséhez,
ugyanis mind a gyülekezet, mind a templom romos állapotban volt. Az 1988-as aradi, a falurombolás ellen tiltakozó
memorandum után több fenyegetést is kapott, de mindvégig példás módon kiállt
mellette a gyülekezet. Egyházi felettesei a kommunista hatóságokkal együttműködve
próbálták meg eltávolítani Temesvárról. December 10-én az istentiszteleten
kérte a híveket arra, hogy a december 15-re előirányzott kilakoltatására
jöjjenek el, és legyenek tanúi a törvénytelenségnek. A szolidaritásból végül
tüntetés és népfölkelés lett, a további történések jórészt ismertek. „Méltatlan a forradalomra és egész Romániára nézve,
hogy 30 év után még mindig a szekusokkal kell pereskednünk” – mondta, utalva a
teremben ülő Radu Tinu egykori Temes megyei Securitate-főnökre, aki nem
átallott megjelenni a rendezvényen. „Nem az én személyem, hanem az
ellenállás maga és a gondolataim voltak fontosak, büszke vagyok az emberekre,
akik eljöttek és jelen voltak a Mária téri templom előtt harminc évvel ezelőtt”
– erősített meg Tőkés László.
Nem vagyok hős, csak túlélő – mondotta Adrian
Kali történész, aki két golyót is kapott a testébe. Az 1989. december
15-16-án történteket felidézve elmondta, a bodzai és caracali különleges
egységeket azért hozták Temesvárra, hogy az opera épületéről a főtéren
gyülekező emberek közé lőve vérfürdőt rendezzenek. A „magyar provokátorok”
elleni fellépés a hadsereg eredeti forgatókönyve szerint néhány, de akár több
ezer áldozattal is járhatott volna, ha erre úgymond szükség lett volna.
Kutatásai eredményeit prezentálva azt mondta, nem véletlen, hogy hadsereg
parancsnaplói néhány évvel ezelőtt véletlenül elégtek.
Corneliu N. Vaida következett az emlékezésben, aki református édesanyja
révén első perctől tudta a történéseket, azokban részt vett s a forradalmárok
első szóvivőjévé vált később.
Viorel Oancea tartalékos tábornok a hadseregen belül uralkodó korabeli
állapotokról beszélt, illetve arról, hogy őket is arról tájékoztatták, hogy
jönnek a magyarok elvenni országunkat, ezért kell a tömegbe lőni. Tiszt- és
katonatársaival egyetértésben 1989. december 20-án közölték a vezérkarral, hogy
nem hajlandók a fegyvertelen emberek ellen az utcára vonulni, követelik, hogy a
néphadsereg egységeit ne rendeljék ki a nép ellen, mert abban az esetben, ha
kiparancsolják őket, az elégedetlenek oldalára fognak állni. Ezt elmondta a
temesvári opera balkonján is, és ennek hamar híre ment az országban. Az akkori
vezérkari főnök, Stefan Guse, későbbi „forradalmi hős” pedig előbb fenyegette, hogy parancsmegtagadásért
katonai bíróság fogja elítélni, majd néhány nap múlva dicsérte, milyen jól
tette, amit tett. Oancea azt hangsúlyozta: „egész egységem a felkelők oldalán
volt, ez adta az erőt”.
A kérdések rendjén Tőkés László beszámolt a
bukaresti szekus-perről, és arról, hogy a múlt pénteken kihirdetett ítélet a
rágalmazó Filip Teodorescu és Ioan Talpes ellen neki adott igazat. Bár sohasem kért és kapott forradalmárigazolványt,
Románia érdemkeresztjét elfogadta, ám azt is elvették tőle, mintha méltatlanná
vált volna reá.
A felszólalások rendjén Szilágyi Zsolt
egykori temesvári egyetemistaként és forradalmárként azt emelte ki, hogy ’89
decembere egyik különleges pillanata az ország történelmének, ugyanis románok,
magyarok, németek, szerbek együtt harcoltak a szabadságért a kommunista
elnyomás ellen. Ahogyan ’56 után több száz embert elítéltek Romániában is, úgy ’89
után is azt mondhatjuk: a szabadságharc összekovácsolja a nemzeteket. Az
egykori Securitate diverziója volt, hogy elhíresztelték, a magyarok el akarják foglalni
Erdélyt. Az etnikai szolidaritás megbontása a ’90 márciusi diverzióval
sikerült, amikor elhitették, hogy az országot újból a magyar veszély fenyegeti,
mindezt azért, hogy elfogadottá tegyék a Securitate utódjának, a SRI-nek a
megalapítását. Ugyanerre a kaptafára húzták és ugyanabban a műhelyben született
a bukaresti bányászlátogatások forgatókönyve, a célkeresztben ott nem a
magyarok voltak, hanem az antikommunista tüntetők, értelmiségiek és
egyetemisták. Ezektől a diverzióktól máig nem szabadult meg a társadalom, zárta
szavait az egykori parlamenti képviselő. Majd meghívta a résztvevőket arra a nemzetközi konferenciára, amelyet a
Temesvár Emlékbizottság és az Európai Lelkiismeret és Emlékezet Platform közösen
szervez ezen a hétvégén.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|