Az általunk benyújtott közigazgatási törvénykönyv tervezetének vitáján ma arra kértem parlamenti kollégáimat, hogy ne romboljuk le a bizalmat – legalábbis azt, ami még megmaradt belőle. Ne romboljuk le azt a hitet, hogy lehet értelmes párbeszédet folytatni a parlamentben, hogy van értelmes párbeszéd etnikumok között, hogy mindenki saját kultúráját és nyelvét megőrizve egy jobb jövőt építhet.
Ne romboljuk le azt, amit közösen felépítettünk!
Két hete heves versengés folyik, amelynek tétje, hogy ki tud parádésabb érveket bemutatni a magyarok és a magyar nyelv jelentette veszélyről Romániára és a románokra nézve.
Múlt héten az államelnök bejelentette, hogy elhárított egy végveszélyt, ami tulajdonképpen nem létezett. Ezzel csekély két és fél perc alatt sikerült óriási károkat okoznia a racionális párbeszéden, sikerült kigúnyolnia a magyar nyelvet és megbélyegeznie egy közösséget.
Most hétfőn ismét felült vesszőparipájára. Azt állította, hogy az RMDSZ újabb csapást mért az országra egy „párhuzamos közigazgatási törvénykönyv” kidolgozásával. Hogy hivatalos nyelvvé akarjuk tenni a magyart Erdélyben és hogy alkotmányellenesek a kéréseink.
Sokszor elmondtuk, hogy mindez nem igaz, ez álhír, összeesküvéselmélet, nacionalista gyűlöletkeltés! Azt kérjük, amit az Alkotmány biztosít, amit a Románia által ratifikált különböző charták előírnak. Amit kérünk, az a 2001 óta érvényben lévő jogaink megerősítése, közösségi szimbólumaink büntetlen használata!
Azt kérem, álljanak le ezzel. Már ma is látjuk, hogy ez teljesen értelmetlen, de azt még csak nem is sejthetjük, hogy milyen komoly politikai és társadalmi károkkal jár majd mindaz, ami történt.
Az RMDSZ harminc éve kizáróan demokratikus eszközökkel küzd azért, hogy a magyar közösségnek több évtizednyi diktatúra és annak asszimilációs törekvése után végre intézményes keretek biztosítsák etnikai, nyelvi, kulturális megmaradását.
Mi minden fontos törekvését támogattunk Romániának. Ezekben hittünk! Hittünk a NATO-integrációban, majd az uniós csatlakozásban is.
Nagyszerű és fontos megvalósítások, de ne feledjük, hogy közösen értük el ezeket. A parlamentben ülő kollégák elődeivel, akik megértették, hogy van értelme a közösségek közötti párbeszédnek, az etnikumközi béke közös javunk, van értelme a közös megoldáskeresésnek, a tárgyalásnak, hogy ebben semmi szégyellnivaló nincs.
Nem mindegyik megállapodás volt tökéletes, nem mindegyik volt őszinte. Némelyiket be sem tartották. De mindegyik hasznos volt és Románia sem vesztett semmit: sem területet, sem a jobb élet esélyét. Senki nem vált általuk szegényebbé és boldogtalanabbá. Ne rombolják le azt, amit közösen felépítettünk!
A mai szavazás után minden problémánk itt marad: a vírus nem tűnik el, a gazdaság nem fejlődik, a munkanélküliség nő, az iskolák nem nyitnak ki, az emberek továbbra is a kormánytól várják a megoldást a problémáikra, a romániai vendégmunkásokat továbbra is embertelenül kizsákmányolják külföldön, és nem lesz mód arra, hogy a végtelenségig olyan áltémákat találjon ki és tárgyaljon a parlament, amelyek hosszú távon elvonják a figyelmet a valódi problémákról.