Negyvenhárom bihari helyszínen hajtottak fejet Trianon századik évfordulóján  a nemzeti oldal képviselői.

 A gyalázatos trianoni békediktátum századik évfordulójára emlékezve és emlékeztetve, az új magyar egység jegyében Bihar megye csaknem félszáz helyszínén koszorúztak az Erdély Magyar Néppárt, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elöljárói, önkormányzati képviselői, tagjai. A főhajtásra minden helyszínen azonos időpontban, történelmi egyházaink templomainak harangzúgása mellett, a diktátum aláírása után pontosan száz évvel, délután 17 óra 30 perckor került sor. Az összehangolt megemlékezés a Trianon 100 elnevezésű, az 1920-ban Romániához csatolt egész területet lefedő, több mint száz települést érintő megmozdulás része volt, célja pedig az esemény jelmondatának szellemében – Voltunk, vagyunk, leszünk – a magyar jelenlét felmutatása, annak nyomatékosítása, hogy az egy évszázados beolvasztási, elüldözési kísérletek ellenére jelen vagyunk szülőföldünkön.

A méltóságteljes megemlékezések Erdélyt és a Partiumot fedő sűrű szövete önszerveződési erőnk fontos jelképe, hiszen az elmúlt időszakban a bukaresti parlament és a román kormány körül megszaporodtak a magyarellenes intézkedések, és nap nap után azzal kell szembesülnünk, hogy állampolitikává lépett elő a magyarellenesség. 
Nagyváradon valamennyi fontos magyar történelmi, közéleti és irodalmi személyiség közéri szobornál fejet hajtottak az emlékezők, ahogyan ott voltak Szent László királyunknak a várban emléktáblával nem régiben megjelölt sírhelyénél, de Rulikowski Kázmér síremlékénél is, összesen mintegy húsz helyszínen. Mindenütt, a járvánnyal kapcsolatos egészségügyi szabályok figyelembevételével, kis csoportokban helyezték el az emlékezés virágait és koszorúit. Hasonlóképen zajlott a megemlékezés megyeszerte, ahol Érmihályfalvától Berettyószéplakig és Köröstárkánytól Nagyszalontáig, majd minden nagyobb településen megmozdultak a nemzeti tábor szimpatizánsai, mindazok, akiknek fáj Trianon.
Az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnöke Nagyváradon, Szent László király szobra előtt hajtott fejet. Csomortányi István innen küldött videoüzenetben foglalta össze a gyásznappal kapcsolatos gondolatait.  „Trianon nem csupán egy történelmi esemény. 1920. június 4. nem csupán egy dátum, egy rossz történelmi eseménynek az évfordulója. Trianon olyan gaztett, amely az elmúlt száz évben a Kárpát-medencei magyarság minden egyes tagját végig kísérte, egész életünkben velünk élt, és ma is velünk él. Trianon már ott volt a születésem pillanatában, amikor Stefannak akartak anyakönyvezni István helyett. Végigkísérte a gyermekkoromat, amikor a korombéli román gyermekekkel játszópajtások nem lehettünk, mert nekik az iskolában azt tanították, hogy én „dusman”, azaz ellenség vagyok. És ott volt az egyetemi éveim alatt is, amikor választott szakmámat nem tanulhattam magyarul, mert Romániában építőmérnököket csak románul képeznek.”
Ugyanakkor Trianon napjainkban is velünk él: „Ott van velünk a hivatalokban, amikor csak román nyelvű formanyomtatványokat tolnak elénk. Ott van velünk az orvosi rendelőkben, amikor a test fájdalmairól románul lehet csak beszélni. Ott van velünk az autószerelő műhelyekben, ahova mi gyakrabban járunk, mert a mi településeinket összekötő utakat nem újítják olyan gyakran, mint az ország többi részén. És ott van velünk fizetésnap után, a bevásárlókocsikban, amikor azok csak félig telnek meg, mert az általunk lakott térségekben az átlagbérek az országosnak még a felét sem érik el. Trianon nemcsak azért bűncselekmény, mert tönkretette három generáció életét, hanem azért, mert ma is velünk élnek a hatásai.”

Mégis fontos, hogy az erdélyi magyarság a bizakodással tekintsen a jövőbe, hangsúlyozta az EMNP elnöke, hiszen erdélyi magyarnak lenn ma sem könnyű de szép feladat: „A trianoni békediktátum aláírásakor Apponyi gróf előrevetítette, hogy eljöhetnek azok az idők, amikor még Magyarország ott állhat azoknak az államoknak a sírjánál, amelyek 1920-ben megásták Magyarországét. Mi úgy gondoljuk, hogy senkinek nem kell rosszat kívánnunk, mégis olyan idők jöttek Európában, olyan változások következtek be, amelyek miatt a következő évtizedekben a Kárpát-medence és Erdély lesz a magyar élet legjobb tere. Itt minden környezeti feltétele adott annak, hogy teljes életet éljünk, és ideköt bennünket a múltunk, ideköt bennünket tehát a jövendő is.” 

 Mint elhangzott, térségünkben fontos fordulat következhet: „Kis szerencsével néhány éven belül tanúi lehetünk annak, hogy Közép-Európa nemzetei végre egymásra találnak, és az a visegrádi együttműködés, amely évek óta zajlik, ki tud teljesedni. Új idők következnek, amikor a Kárpát-medencei magyarságnak, és benne az erdélyi magyarságnak, Európán belül kitüntetett szerepe lehet. 1100 éves történelmünk mutatja azt, hogy voltunk. Az elmúlt 100 év nagy eredménye, hogy túléltünk, tehát vagyunk. És a következő időszak nagy feladata, hogy a jövőben sikeresek legyünk, tehát leszünk. Mert ahogy Széchenyi gróf mondta: Magyarország nem volt, hanem lesz!” – zárta üzenetét Csomortányi István.

(A fotó a Szent László királyunk feltételezett végső nyughelyét jelölő emlékhelynél megjelentekről készült, a váradi várban, 2002. június 4-én, a nemzeti összetartozás napján.)