A legtöbb európai kisebbség nem kap megfelelő anyanyelvi tájékoztatást a koronavírussal kapcsolatban – derült ki abból a 2020 márciusa és júniusa között készült felmérésből, amely 25 európai ország 43 nemzeti kisebbsége és nyelvi csoportja válaszait tartalmazza. A Vincze Loránt RMDSZ-es EP-képviselő, FUEN-elnök által kezdeményezett felmérés azt vizsgálta, hogy a COVID-19-cel kapcsolatos általános intézkedésekről, a járványügyi tudnivalókról volt-e kisebbségi nyelveken tájékoztatás, működik-e segélyvonal kisebbségi nyelven, illetve milyen mértékben megoldott a távoktatás anyanyelven. Az Európai Parlament Kisebbségi Intergroupjának és a FUEN tagszervezeteinek hozzájárulásával véglegesített jelentés több ajánlást fogalmaz meg.
A koronavírus megfékezésével kapcsolatos intézkedésekről csak a kisebbségek 34,9%-a kap teljes körű tájékoztatást kisebbségi nyelven, 20,9% esetében csak részleges a tájékoztatás, míg 44,2% esetében egyáltalán nincs kisebbségi tájékoztatás. Ezzel sérül a tájékoztatáshoz való emberi joguk. A legtöbb esetben az állami és regionális hatóságok biztosítják a tájékoztatást, de a kisebbségi szervezetek és kisebbségi nyelvű média szerepe is kiemelkedő – például a romániai magyarok esetében, ahol az RMDSZ és a média vállalta fel az anyanyelvi tájékoztatás feladatát. A jelentés ajánlása szerint az államnak biztosítania kell a kisebbségi közösségek megfelelő, pontos és érthető tájékoztatását a megfelelő csatornákon keresztül. Az egészségügyi tudnivalókról való tájékoztatás esetében hasonló a kép: 35% kap teljes körű tájékoztatást, 25,5% részlegest az anyanyelvén.
A koronavírus-járvány miatt jelentősen megnőtt a segélyhívások száma, több helyen külön segélyszámot és információs vonalat üzemeltetnek a vírussal kapcsolatos sürgős esetek számára. Azonban az esetek több mint kétharmadában (69,8%) a segélyhívó szám nem elérhető kisebbségek anyanyelvén. „Életeket menthet, ha sürgősségi helyzetekben anyanyelven lehet segítséget kérni. Azt ajánljuk, hogy minden állam üzemeltessen olyan segélyvonalat, ahol kisebbségi nyelvet beszélő alkalmazottak is dolgoznak” – áll a kutatásban.
Az oktatás a legtöbb országban átköltözött az online térbe, de csak a kisebbségek fele (51,2%) esetében van anyanyelvű távoktatás, további 14 százalék esetében részben. A válaszadók 18,6 százaléka számára csak részben, 23,3 százaléka számára pedig egyáltalán nincs biztosítva az anyanyelvi oktatás az interneten. További három kisebbségnek a járvány előtt sem volt lehetősége anyanyelven tanulni. A jelentés szerint nagyobb hangsúlyt kell fektetni általában az oktatás digitalizálására, de a kisebbségi közösségeket is be kell vonni ebbe a folyamatba. 
„Vészhelyzet esetén a kisebbségi közösségek különösen sérülékenyek, hiszen a korábbi időszaknál is kevesebb figyelem jut az anyanyelvi tájékoztatásukra. Célszerű olyan megoldásokat találni a közegészségügyi és hatósági tájékoztatásban, amelyek a kisebbségek nyelvén is működnek. Ezeket a megoldásokat békeidőben kell kidolgozni és működtetni, hogy ne vész esetén kelljen improvizálni. Szándékunk, hogy a kutatást és következtetéseit a következő időszakban széles körben mutatjuk be, és a Minority SafePack kezdeményes érvrendszerébe is beillesztjük” – fogalmazott Vincze Loránt.
Romániában a magyar nyelvű közösség tájékoztatásának feladatát az RMDSZ vállalta fel. A kisebbségi nyelven történő állami kommunikáció hiányában az érdekvédelmi szervezet négy hónapja folyamatosan és naprakészen tájékoztat magyarul mind a kormányzati intézkedésekről, mind az egészségügyi tudnivalókról. A magyar nyelvű távoktatás érdekében szintén fontos lépéseket tett, például a román közszolgálati televízióban az RMDSZ kezdeményezésére indult be a Telesuli.