Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Tőkés László nyilatkozata a romániai önkormányzati és parlamenti választások tárgyában
MÁÉRT - 2020. október 8., csütörtök 15:10
A Nemzetpolitikai
Kutatóintézet által szervezett online konferencián Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár ezenképpen
értékelte a szeptember 27-én lezajlott helyhatósági választások eredményét:
„Nagy győzelmet arattunk mi, magyarok közösen Erdélyben, amely a decemberi
parlamenti megmérettetéshez is biztos alapot ad az RMDSZ-nek.” „Külön köszönet jár azoknak, akik az RMDSZ-t
támogatták” – tette hozzá, kiemelve a történelmi marosvásárhelyi győzelmet.
Értelemszerűen a „mi magyarok” közös győzelmében nem
csupán az RMDSZ, hanem a maga 43 ezer szavazatával és 10+6 polgármesterével, valamint 310 helyi és megyei képviselőjével az EMNP, az MPP, illetve az EMSZ választói
és választottjai is benne foglaltatnak, sőt Gálfi Árpád székelyudvarhelyi
polgármester és csapata is részese az erdélyi magyarok által elért eredménynek.
A választási
kampány során Potápi Árpád az Országgyűlés plénuma előtt arra ragadtatta magát,
hogy „nemzetárulóknak” (sic!)
titulálja azokat, akik a Kövér László
házelnök tiszteletbeli elnöksége alatt működő MPP és a szerény személyem védnöksége
alatt álló EMNP színeiben önálló jelölteket merészeltek „ráindítani az
RMDSZ-re”. Mi is magyarok vagyunk, és
nem „nemzetárulók”! Az Államtitkár úr téved.
„Visszavettük a
várost!” – jelentette be jogos büszkeséggel és örömmel Soós Zoltán a választás éjszakáján. Örömteli elégtételünk közös,
hiszen Marosvásárhely függetlenként
megméretkező polgármesterjelöltje a magyar összefogásnak köszönhetően az RMDSZ,
az EMNP és az MPP együttes támogatásával nyerte meg a választást, és lépett az
áldott emlékű Fodor Imre volt
polgármester örökébe. Szívből kívánjuk, hogy Soós Zoltán polgármester méltó
folytatója legyen nagy elődje munkásságának, és valóban a város egész
magyarságának, de román polgárainak is pártatlan és kiváló vezetője váljon
belőle.
Az elmondottak
szellemében az is elvárható lett volna az idézett konferenciától, hogy – az
etnikai szempontokat félretéve – a székelyudvarhelyiek
választási eredményét, Gálfi Árpád
sikerét is a helyén értékelje. A székely anyaváros ugyanis példás módon
beigazolta, hogy az igazi székely ember az elsöprő túlerővel szemben sem
alkuszik, amikor igazáról meg van győződve. Székelyudvarhelyt nem elhallgattatni,
hanem példaként kell állítani annak láttán, hogy nem engedett az alantas
pártérdekeknek és semmiféle tisztátalan politikai befolyásnak. Magyar–román
viszonylatban pedig külön elismerés illesse a Szabad Emberek Pártját (POL), mely politikai támogatásával sietett
segítségére az öntudatos udvarhelyi választópolgároknak.
Engedtessék meg
továbbá, hogy kellő kritikával
szemléljük az önkormányzati választásokon elért – valóban értékes –
eredményeket, és határt szabjunk az uralkodó RMDSZ-párt visszatetszést keltő sikerpropagandájának.
Először is
Marosvásárhely kapcsán nem csupán a mostani „történelmi sikerről”, hanem – a
teljesség kedvéért – az ezt megelőző két évtizedes kudarcsorozatról is beszélni kell. Enélkül nem teljes a kép. Az
éremnek két oldala van.
Amint egy jeles
közéleti emberünk írja: „az RMDSZ csúcsvezetése többségében vásárhelyi
identitású – volt –, de Bukarestben élő tagjainak súlyos árnyékában két
évtizeden át fű sem nőhetett Marosvásárhelyen”. Most „visszavettük” ugyan, de
húsz évvel ezelőtt és azóta folyamatosan elveszítettük, elvesztegettük a
székely fővárost. Már Fodor Imre kérdéses vereségét is komoly kétségek övezték
2000-ben. A kétes paktumpolitizálás ezt követő időszakában csúfos választási
vereségek fűződtek az RMDSZ „nagyágyúinak” számító Kelemen Attila, Borbély
László és Frunda György nevéhez.
Joggal vetődik fel a kérdés: Marosvásárhely „elestéért” ki vállal felelősséget?
Ami történt,
megtörtént. Ne legyünk ünneprontók. Örüljünk hát Soós Zoltán és mindnyájunk
közös sikerének! De ezzel együtt ne essünk ismét a múltban elkövetett hibáinkba
és tévedéseinkbe. Hagyjunk fel a sikerpropagandával, és ne hárítsuk el
magunkról a felelősséget.
Tekintsünk –
példának okáért – Nagyváradra és Bihar megyére. Miközben a helybéli
magyar ellenzéket mélységesen lesajnálja, Cseke
Attila ismételten levitézlett váradi polgármesterjelölt kijelenti: „mi a
magyar térfélen arattunk kiütéses győzelmet” (sic!). Pedig még a vak is látja,
hogy Váradon és Biharban nemcsak az EMNP és az MPP, hanem – velük együtt – a
hivalkodó RMDSZ is szégyenletes vereséget szenvedett. Cseke a megye „második
politikai erejének” hiszi az RMDSZ-t, miközben egészen nyilvánvaló, hogy a maga
12–14 százaléknyi eredményével, négy, illetve hat városi, illetve megyei
képviselőjével a bihari szervezet az erdélyi szórványvilág mélységébe süllyedt.
Találóan állapítja meg egyik közírónk: ezek az emberek „nem vállalják a
felelősséget (…) pár hét múlva újra kiállnak kampányolni, és arról próbálják
meggyőzni önöket, hogy nincs náluk alkalmasabb képviselni a várost, a megyét
Bukarestben”. Miközben az államtitkár úrral együtt a kisebb magyar pártokat kárhoztatják,
éppen arról feledkeznek meg, hogy miattuk jutott esendő helyzetébe a váradi és
a bihari magyarság. Pedig a vélt sikerhez éppen elég pénz, paripa és fegyver
állott a rendelkezésükre…
És akkor még nem is
esett szó az RMDSZ-nek az elszórványosodott megyékben – Temesben, Máramarosban, Fehér és Brassó megyében – elszenvedett vereségeiről, hogy a kincses Kolozsvárról ne is beszéljünk. A román
átlag alatt mért magyar részvételről, a távolmaradókról és az átszavazókról.
Arról, hogy a mostani 4,5 százalékával az RMDSZ a parlamenti bejutási küszöb
alatt áll. Tehát egyáltalán nincs okunk a büszkélkedésre…
Ezenközben
gőzerővel folynak az országos
választásokra néző jelölések. Potápi Árpád azt a feladatot tűzte ki, hogy
„az RMDSZ parlamenti párt legyen, és adott esetben kormányzati pozícióba is
tudjon kerülni”. Ehhez azonban teljes körű összefogásra van szükség, és egy
hiteles RMDSZ-re, mely nem csupán a román pártokkal hajlandó a párbeszédre és
az együttműködésre, hanem a magyarokkal is szót tud érteni.
A magyar egység
nem tévesztendő össze az RMDSZ pártegységével. Bihar példájával élve: akik az
RMDSZ önkormányzati választási kudarcáért felelősek, a parlamenti jelöltségre sem érdemesek. Korrupt pártemberekből soha
nem lesz jó képviselő vagy szenátor, és megválasztatásuk is bizonytalan.
Nemzetpolitikai támogatásra is méltatlanok.
A december 6-i
parlamenti választások sikeréhez, az 5%-os küszöb meghaladásához valamennyi
magyar párt megegyezésére és összefogására van szükség. Ennek
megvalósítása egyedül az RMDSZ-en múlik. Ehhez kérjük magyarországi
szövetségeseink közvetítését és támogatását.
Nagyvárad,
2020. október 8.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar
Nemzeti Tanács MNT elnöke
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|