Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Emlékezés 1956 fényes napjaira Nagyváradon
MÁÉRT - 2020. október 24., szombat 11:15
A
koronavírus-járvány miatt szűk körben emlékeztek a nagyváradi polgárság
képviselői a 64 évvel ezelőtti forradalom hőseire és áldozataira, mégpedig a
Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán található 1956-os emléktáblánál. Az október
23-án délben megtartott főhajtáson – amelyet a Szózat és a Himnusz eléneklése
keretezett – jelen volt és rövid beszédet mondott Tőkés László püspök, az
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint Csomortányi István, az Erdélyi
Magyar Néppárt elnöke, az Erdélyi Magyar Szövetség társelnöke.
Elöljáróban
Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte a megjelent politikusokat
és közéleti személyiségeket, sajnálatát fejezve ki, hogy e jeles történelmi
évfordulón még mindig nem ünnepelhet szabadon a romániai magyarság, egyfelől
azért, mert az antikommunista magyar forradalom és szabadságharc kitörésének
napja nem piros betűs ünnep és munkaszünet Romániában, másfelől az egészségügyi
helyzet okozta korlátozások miatt.
Tőkés
László előbb az 56-os magyarországi népfölkelés elindítóit méltatta, majd az
események romániai visszhangjáról szólt, külön kitérve a nagyváradi
vonatkozásokra. Máig kevés szó esik arról, hogy a sztálinista diktatúra
szorításában is milyen jelentős szolidaritás fejlődött ki Romániában a fölkelők
irányába, románok és magyarok egyaránt kivették részüket az itteni mozgolódásból,
szervezkedésből, amelyet még csírájában elfojtott a rezsim, de úgy, hogy még
évek múltán is zajlott a megtorlás, számonkérés, üldöztetés. Városunk
büszkeségei lettek mára a mi „pesti srácaink” – mondotta a püspök, amikor
felidézte a Szabadságért Vágyó Ifjak Szervezetének történetét, azokét a váradi diákokét
és tanárokét, akiket azért ítéltek súlyos börtönévekre, mert álmodozni mertek a
szabadságról, magyarországi társaikkal szimpatizálva.
Tófalvi
Zoltán 56-os kutatásaiból merítve sorolt sokatmondó, egyben döbbenetes adatokat
azokból az évekből, amelyek során a román nacionálkommunista hatalom az erdélyi
magyarság egészét igyekezett megfélemlíteni és megroppantani annak ürügyén,
hogy rokonszenvezett a magyarországi forradalommal. Jogfosztó intézkedések
tucatjai követték egymást, amelyek csak tetézték a trianoni tragédia után
bekövetkezett folyamatokat. És nincs új a nap alatt: 1959-ben a kolozsvári
magyar tudományegyetemet számolta fel a hatalom, 2019-ben a marosvásárhelyi
orvosi és gyógyszerészeti egyetemünket. Hatvan évvel ezelőtt jeles erdélyi
magyar értelmiségieken és ártatlan fiatalokon torolták meg a „szocialista
államrend megdöntésére irányuló szervezkedést”, most székely ifjak ülnek román börtönben
a „terrorizmus” képtelen vádjával.
Az
EMNT elnöke emlékeztetett: ahogy minden rendszer- és hatalomváltáskor akadtak a
közösségünk soraiban árulók, a megszállókkal és megtorlókkal kollaborálók, a
bólogatásból, besúgásból és helyezkedésből hasznot húzók, a janicsárok ma is
köztünk élnek, az első sorokban „küzdenek”. Felidézte az 56-os forradalom és
szabadságharc félévszázados jubileumát meggyalázó budapesti eseményeket, amikor
a Kádár-rezsim továbbörökítői rendőrattakot vezényeltek a békésen megemlékezők
ellen. Rámutatott: Nagyvárad nemcsak büszkélkedhet az egykori SZVISZ-esekkel,
de szégyenkezhet is azok miatt, akik a Bihar megyei RMDSZ színeiben a
gyurcsányizmus szálláscsinálói voltak az elmúlt években, szinte egyedüliekként
Erdélyben.
Megállapította:
amilyen rövid életű volt a magyar szabadság 1956-ban, ugyanolyan múlékonynak
bizonyult a csodálatos 1989-es román–magyar együttállás és együttélés. Az
elmúlt harminc évben nemcsak a visszarendeződés keserítette meg az életünket,
hanem az igazságtétel elmaradása is. Szabadságharcunk folytatódik – szögezte le
Tőkés László –, jogaink és jussunk visszaszerzése a cél, közösségi és
intézményi létbiztonságunk megteremtése, amitől a megmaradásunk függ.
Csomortányi
István a maga során – a megemlékezés helyének szellemében – az 1956-os egyetemi
polgárság, az egész magyar ifjúság kiállását méltatta mindenekelőtt. Majd az
előtte szólóhoz hasonlóan kiemelte: „Nekünk, erdélyi és anyaországi magyaroknak
nemcsak a forradalmi eseményekben volt közös a sorsunk, hanem a megtorlásokban
is. Az 1956 után következő időszakot a román kommunista hatalom arra használta,
hogy a még meglévő közösségi jogainktól is megfosszon. Ennek következményei
mind a mai napig velünk élnek: a restitúciós folyamat a visszájára fordult,
önrendelkezési törekvéseinket sem tudtuk sikerre vinni”.
A
mai magyar nemzetpolitikáról szólva kárhoztatta azokat a törekvéseket, amelyek a
hagyományos erdélyi magyar politikai pluralizmus elfojtását célozzák. 1956-tal
és 1989-cel az ajkukon igyekeznek egyesek ránk erőltetni azt az
egypártrendszert, ami ellen a felmenőink, a legjobbjaink is küzdöttek. A
választás szabadságának Erdélyben több évszázados hagyománya van, s az a
nemzethez való hűséget és ragaszkodást nem írja felül. Mégis vannak, akik
nemzetárulóknak bélyegzik azokat, akik ebben gondolkodnak. Csomortányi
rámutatott: az anyaország és a Kárpát-medence magyarsága napjainkban is
szabadságharcát vívja, most az ellen a dogmatikus liberalizmus ellen, mely – a
kommunista ideológiához hasonlóan – egy új embert akar teremteni, melynek már
se istene, se hazája, se határozott identitása. „Ebben a helyzetben nekünk
mégis békés eszközökkel, a szellem fegyverével kell megvívnunk harcunkat” –
mondta az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke.
A
megemlékezés végén megkoszorúzták az 1956-os emléktáblát.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|