Alkalmi műsorral és koszorúzással emlékeztek Eszéken a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményére, az 1956-os forradalomra. A történelmi esemény előtti tisztelgés jeleként forradalmi lyukas zászló lobogott Eszék főterén, valamint magyar szervezeteink székházain és több kultúrotthonon is az elmúlt napokban.
 
Október 23-án, hatvannégy évvel ezelőtt a budapesti diákok békés tüntetést szerveztek pontokba foglalt követeléseik megerősítésére és a lengyel szabadságmozgalom támogatására.
A békés demonstráció ellenséges reakciót váltott ki a kommunista pártvezetésből, s a fegyvertelen tömegre leadott sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé fajult, ami végül a kormány bukásához, a szovjet csapatok kivonulásához vezetett. Ez  
október 30-án kezdődött. Az országban mindenki bizakodó volt a jövővel kapcsolatban, de mivel a nemzetközi figyelem a szuezi válságra irányult, és az amerikaiak többé nem támogatták a magyar törekvéseket, a Szovjetunió szabad kezet kapott a magyar szabadság eltiprására. Az aránytalanul nagy túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi szabadságharca így végül elbukott. A forradalom leverését három évig tartó kegyetlen megtorlás követte. Százakat végeztek ki, ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra, és mintegy 200 ezren pedig elhagyták az országot.
 
Lyukas zászló Eszék főterén
Magyarország eszéki főkonzulátusa és az eszék-rétfalusi Népkör Magyar Kultúregyesület közös szervezésében került sor az 56-os ünnepi megemlékezésre régióközpontunkban.
Az ünnepség az Ante Starčević téren, Eszék főterén kezdődött, ahol Željko Požega, Eszék város tanácsának elnöke, Radomir Čvarković, Eszék-Baranya megye zsupánhelyettese, Jankovics Róbert, a HMDK elnöke, parlamenti képviselő és Gárdos Béla magyar konzul mondott beszédet, majd a horvát, az uniós, a megyei és városi zászlók mellé ünnepélyes keretek között felhúzták a forradalom lyukas lobogóját is a történelmi esemény hőseire, áldozataira való emlékezésül.
Jankovics Róbert lapunknak nyilatkozva az 56-os események jelentőségét hangsúlyozta, majd a két nemzet szoros barátságáról szólt, kiemelte, hogy az 1956-os forradalom leverése után a horvátok és a drávaszögi, szlavóniai magyarok nyújtottak menedéket a Magyarországról menekülőknek, néhány évtizeddel később pedig, a honvédő háború 1991-es kitörését követően több ezer horvátországi menekültnek segített Magyarország.
- Mindez azt mutatja, hogy a két nép egymásra van és volt utalva, és én abban bízom, hogy ez a történelmi barátság még nagyon sokáig megmarad – mondta Jankovics Róbert.
Koszorúzási ünnepség a Herman-villánál
A zászlófelvonást követően a vírushelyzetre való tekintettel sokkal szerényebb részvétel mellett került sor alkalmi műsorra és koszorúzási ünnepségre a Hermann Paulina-villánál, amely a forradalom menekültjeinek szolgált ideiglenes szállásul. Ma ezt egy emléktábla jelzi, melyet Budapest és Eszék önkormányzata állíttatott 1998-ban.
Az alkalmi műsorban a Népkör vegyes kara, az eszéki magyar tanszék kórusa és az eszéki HMOM Központ diákjai működtek közre. - A forradalmárokra halálbüntetés, sokévnyi börtön vagy a menekülés, a bujdosás várt. Akik dél felé, a Dráván átkelve érkeztek ide, itt, a Hermann-villában húzhatták meg magukat, amíg nem találtak befogadó országot, vagy nem tudtak továbbmenni. Nem tudjuk, kik és hányan voltak a befogadók, a segítők, csak annyit tudunk, hogy emberségből jelesre vizsgáztak. Koszorúinkkal lerójuk kegyeletünket a forradalom és szabadságharc résztvevői előtt, valamint tisztelettel emlékezünk az őket segítőkre – mondta Gárdos Béla magyar konzul, majd sorra helyezték el koszorúikat az önkormányzatok, a szervezetek, az intézmények képviselői az emléktáblánál.