Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
A pálos rend nyomai Váradon
MÁÉRT - 2021. augusztus 16., hétfő 21:04
Mint arról az erdélyi magyar sajtó olvasói már értesülhettek, augusztus 18–19-én az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a
pálosok történetét bemutató tárlat érkezik Nagyváradra, mely tárlat anyaga
rendhagyó módon egy buszon kapott helyet. Nem közismert ugyanakkor, és a
helytörténeti munkákban is kevés szó esik arról a tényről, hogy a pálos rend
(hivatalos nevén: Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje, latinul: Ordo
Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitae, OFSPPE) – és Várad között századokig
szerves kapcsolat állt fent, ennek pedig ma is látható nyomai vannak.
A pálosok a történeti források szerint 1321-ben
alapítottak kolostort Várad-Kápolnán. Ha ez a földrajzi név nem mond semmit a
mai váradiaknak, az nem csoda, hiszen elsodorta a történelem vihara a névadó
rendházzal és templommal együtt, melyet a pálosok alapítottak és tartottak fenn
legkésőbb 1551-ig, más kutatók szerint 1556-ig. Hogy mégis hol lehetett a
minden bizonnyal impozáns épületegyüttes? Erre egy történeti forrás, a pálosok
több évszázadot átfogó művészeti tevékenységét bemutató Documenta Artis
Paulinorum első kötete adja a legkielégítőbb helymeghatározást: Nagyvárad
határában, a város mai belterületének északi peremén, az egykor Bihar felé
vezető út (ma Calea Bihorului) mentén, a Nádas-hegy (Mézesmál, Nádasmézes vagy
Baráthegy) nevű szőlőhegy alján/tövében, a Csurgó (Csorgó) vagy Csergő nevű
forrásnál épült a pálosok kápolnai monostora. 1726 körül még téglatörmelék
jelezte a kápolnai monostor helyét, mai állaga azonban nem ismert, szakszerű
régészeti kutatást igényelne.
Jellemző, hogy a kolostor pusztulását több kutató nem a
török egyre gyakoribb támadásainak tudja be, hanem a vallási türelmetlenségnek,
konkrétan az 1566. március 10-én tartott tordai országgyűlés határozata
következményének: „Egyenlő akarattal végeztetett, hogy aféle egyházi renden
való személyek, kik az pápai tudományhoz és emberi szerzéshez ragaszkodtanak és
abból megtérni nem akarnak, az ő felsége [János Zsigmond] birodalmából
mindenünnen kiigazítassanak.” Két évvel vagyunk a vallásszabadságot kimondó,
következő tordai országgyűlés előtt...
A rendházat és az ahhoz tartozó templomot tehát ma már
csak elképzelheti a váradi ember, van ugyanakkor egy nagyon is kézzel fogható
és ép nyoma a pálosok itteni tevékenységének, méghozzá a város szívében. Nem
túl nagyot ugorva az időben a rendház pusztulása után, egy történelmi
sorsforduló hozta vissza a pálosokat városunkba. A Rákóczi-szabadságharc
lezajlása után a rend tagjai visszatértek Nagyváradra, hogy régi konventjüket
újjáalapítsák. Ennek helyét nem találva, a mindenkori váradi püspökök
segítségét és jóindulatát élvezve, igyekeztek máshová letelepedni. Egy ideig a
város legrégibb szakrális épületeként ismert Szent Brigitta-templomot
használhatták. (Az egykori Széchenyi téri, ma Traian park 13. szám alatti
tömbház mögött rejtőzködő kis templom, ami az idők során a görögkeleti románok
kezére jutott.) Miután a Szent Ferenc-rendiek 1731-ben elköltöztek innen, a
templomot Okolicsányi János püspök 1736-ban a pálosoknak adta. Rövidesen,
1740-ben ők is elköltöztek. Közben az 1740–1766 közé tehető időszakban megépült
az Úri (ma R. Ciorogariu) utcán a ma premontrei templomként ismert, a Fájdalmas Szűz tiszteletére felszentelt impozáns
istenháza, melyet a pálosok 1786-ig használhattak. Ekkorra a felvilágosodás
hatása alatt álló II. József császár, nem látván „hasznosnak” tevékenységüket,
Magyarországon és az örökös tartományokban felszámoltatta a rendet, birtokait
konfiskálta. A váradi templomot raktárrá alakították, szerelvényeit
széthordták, elárverezték. Az 1802. március 12-i Diploma restitutionaléval
visszaállított premontrei rend 1808-ban vehette át a pálosok üresen maradt
egyházát, és mai napig birtokolja azt.
Sajnos a térség egyik legkiemelkedőbb művészeti
emlékeként értékelhető templom építéstörténetére vonatkozó források jelentős
része megsemmisült a pálosok 1786-i évi kitelepítésekor, a rend levéltárának
pusztulásával. Azt viszont tudjuk, hogy a templom berendezésnek legértékesebb
darabjai a pálos szerzetesek fafaragásos munkái, a rendtagok közismerten
legsajátosabb kedvtelésének kiváló emlékei: a faragott tölgyfapadok, a
vakablakot eltakaró faragványok, az orgonakarzat rokokó rácsai. A négy
szakaszra osztott 22 pad oldallapjait domborműves virágdíszek ékesítik. A
szakaszok első és hátsó lapjain virágdísszel körülvett 16 történet látható,
Remete Szent Pálnak, a rend ősatyjának életéből. Szintén a pálosok idejéből
való a Forgách püspök által állíttatott orgona. Az Úri utcán járva érdemes
betérni ebbe a csodálatos templomba, mely csak úgy sugározza magából a
nyugalmat, bölcsességet, az isteni időtlenséget. Mint
ahogyan érdemes lesz megtekinteni a rend történetét bemutató kiállítást is,
mely szerdán és csütörtökön a Barátok temploma
előtt, a Sal Ferenc (ma Dunării) utca 1. szám alatt szerdán és csütörtökön 10 és
20 óra között várja majd a látogatókat.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|