Múltidézés irodalmi keretek között – Nagyvárad visszatérésének emléknapján
MÁÉRT - 2021. szeptember 7., kedd 22:26
A Magyar Polgári Egyesület által létrehozott Polgári esték nevű
rendezvénysorozat keretében ez évben is emlékezésnek adott helyet Nagyváradon a
Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumterme szeptember 6-án, a
„város visszatérésének” évfordulóján. Ezen a napon vonult be ugyanis 1940-ben
Váradra a Magyar Királyi Honvédség, nyomában pedig a magyar közigazgatás az
augusztus 30-i bécsi döntéssel megállapított menetrendend szerint.
Észak-Erdély visszatérése az ezeréves magyar állam kebelébe nemcsak a
többségi magyar népnek okozott határtalan örömöt és elégtételt, hanem ennek
megfelelő visszhangot váltott ki a kortárs magyar irodalom jeles képviselői
körében is. Ez utóbbit illusztrálta több felolvasott korabeli részlettel Domonkos László szegedi származású író,
közíró, szerkesztő, aki csonka-magyarországi és erdélyi írók műveiből egyaránt
idézett. Szellemi életünk nagyjainak legtöbbje a revízió fölötti
megelégedettségének, a történelmi igazságtétel méltatásának hangján szólt nyolc
évtizeddel ezelőtt, különös tekintettel a trianoni tragédiára, de voltak, akik
a visszatért országrészeken kívül élő nemzettársaik sorsáért is kifejezték
aggodalmukat. A rendezvény során közreműködő Kiss Törék Ildikó színművész Wass Albert és Lászlóffy Aladár
írásaival, Török Sándor, az Erdélyi
Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke pedig Dutka Ákos, Kosztolányi Dezső
és Kiss Menyhért verseivel járult hozzá a kor megidézéséhez.
Domonkos László háromtucatnyi kötetből álló gazdag életművének néhány
darabját el is hozta, szíves ajánlással: a Lélek és szögesdrót – Szolzsenyicin,
magyar ecsettel, valamint Az álmok továbbra sem hazudnak – Erdélyről 1988–2018,
illetve a Szovjet Spartacusok és a Pompeji magyar hamuja – Sáros megyei
leletmentő címűeket. Ez utóbbi megszületésének alapja egy, a trianoni
emlékévben megtartott utazás volt, amely során az író a Patrióták civil
szervezet és a helybeliek segítségével bejárta az egykori Sáros vármegyét. Eperjes,
Szinye, Bártfa, Kisszeben, Kellemes – különös rezonanciájuk településnevek a
történelmi magyar Felvidékről, amelyek ma már sajnos azt üzenik, hogy a sárosi
magyarság eltűnése egyike a senki által nem ismert és máig ki nem beszélt
tragédiáinknak. A szerző ebben a művében rendkívül olvasmányosan és tragikuma
ellenére lelket melengető módon örökítette meg találkozásait a Kisszeben
mellett maradt utolsó magyar nemesi családdal, illetve a Szinyei Merse-kúriát
„üzemeltető” szlovák kocsmárossal vagy éppen a lengyel határszélen élő, máig
magyarbarát ruszinokkal.
A megemlékező rendezvény végén Tőkés
László, az EMNT alapító elnöke szólt röviden a jelenlévőkhöz. Felhívta a
figyelmet arra, hogy a magyarellenes médiában és közbeszédben mind a mai napig
diktátumként emlegetik a 2. bécsi döntést, holott a nagyhatalmi
döntőbíráskodást maguk az érintett és érdekelt felek kérték a Trianon után két
évtizeddel kialakult geopolitikai helyzetben, a román kormányzat magára nézve
kötelezőnek ismerte el, a magyar félnek pedig részleges revízióval kellett
beérnie Erdélyt illetően. A püspök felidézte, hogy a döntés 50. évfordulóján –
a már a kommunista diktatúráról megszabadult Romániában – miként hatott a
megalázkodás és opportunizmus reflexe az akkori magyar
érdekvédelmi-közképviseleti szervezetben, az RMDSZ-ben: Domokos Gézáék egy
Bukarestben kifundált és kiadott nyilatkozatban ítélték el az Észak-Erdély
visszatérését eredményező „erőszakos határrevíziót”, mert az úgymond semmibe
vette a népek akaratát és sértette a román állam integritását. A többségi román
nemzet érzékenységére oly kényes RMDSZ már 1990-ben a fölösleges önfeladás és
meghunyászkodás útján járt, beletörődve a történelemhamisításba éppúgy, mint a
politikai-nyelvi asszimilációba. Mintha legalábbis Trianon kárvallottjainak
kellene a nyertesek szemüvegén át látniuk a történteket, a máig ható sanyarú
valóságot – mondotta Tőkés László, aláhúzva: a magyarok országának és nemzetüknek
a szétdarabolása nem csupán történeti kérdés, hanem eleven politikai valóság.
Végül a szervező polgári egyesület elnöke, Nagy József Barna bemutatta azt a magyar trikolórt, amit a
visszatérés napjaiban rögtönözve varrott meg az Érmelléken élő nagyszülője,
hogy legyen mivel méltóképpen köszöntse a bevonuló honvédeket. Sajnos pár ép
múlva már rejtegetnie kellett… közel fél évszázadon át. Zárásként levetítették
az 1940-es nagyváradi bevonulás alkalmával készült filmhíradós képeket, és
elénekelték a Szózatot. Az est könyvdedikálással és kötetlen beszélgetéssel ért
véget.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA