Újra áll a millenniumi emlékmű Biharon
MÁÉRT - 2021. szeptember 13., hétfő 21:56
Felállításának 125. évfordulójára sikerült
csupán újjáépíteni és felállítani a Biharországnak nevet adó Bihar község
központjában azt a millenniumi emlékművet, amely csodával határos módon élte
túl, ha csak részben is, a Partium közelmúltjának történelmi viszontagságait.
Szeptember 12-én, vasárnap délután a
településen honos két történelmi magyar egyház temploma közül – mindkettő a
falu központjában áll, egymás mellett – a reformátusban tartottak ez alkalomból
ünnepi istentiszteletet, ugyanis ennek a kertjében áll az impozáns turulmadaras
emlékmű. Igét Tóth Tibor Berekböszörményből meghívott lelkipásztor, a magyarországi
Bihari Református Egyházmegye esperese hirdetett Józsuék 4. könyvének 4.
fejezete első kilenc versének alapján, ösztönszerű és célzatos választással: „ezek
a kövek emlékeztetőül lesznek az Izráel fiainak mindörökre”.
Az igehirdető szolgálatát megköszönve
Szatmári-Gergely Elemér parókus köszöntötte a szép számban megjelent híveket,
az egyházi és világi tisztségviselőket, a meghívottakat és érdeklődőket, majd
elődjének, Csernák Béla ny. lelkipásztornak adta át a szót, aki röviden vázolta
az emlékmű több mint egy évszázados sanyarú sorsát, illetve megmentésének és
rekonstrukciójának pár éves történetét, megemlítve rendre azokat, akik ebben őt
mint kezdeményezőt annak idején segítették-támogatták, kiemelve: a mentés és
újjáépítés költségeit szinte teljes egészében az egyházközség, annak tagjai és
más adományozók állták. Sem a román, sem a magyar államnak ebben része nem
volt, talán ezért is volt természetes – más helyszínektől és hasonló
alkalmaktól eltérően –, hogy az eseményen nem hangzottak el politikusi
kampánybeszédek, egyik oldalról sem…
Az eredeti millenniumi emlékmű egyébiránt a
falu északi végében lévő földvárban állott, honfoglaláskori történelmi
helyszínen, s bár 1896-os felirattal készült el a magyar ezredév tiszteletére,
a források szerint 1897. november 2-án leplezték le az alkalomhoz illő
népünnepély keretében. A Trianon utáni impériumváltáskor eltüntették, csak az a
földhalom maradt meg a vár közepén, amelyre a monumentális emlékoszlopot állították
alkotói. Észak-Erdély visszatérte után, 1942-ben újra felállították, de a
háború után ismét leromboltatott, az alkotóköveket szétszórták, a bronz plasztikát
elsinkófálták a település és a régió új urai. Csak a kommunista diktatúra
bukása után merült fel apránként az újraállítás lehetősége, ám a bukaresti
magyar érdekképviselet nem látta esélyét egy „irredenta emlékjel” közterületen
való engedélyeztetésének, az egyház és az önkormányzat szorgalmazása ehhez
kevésnek bizonyult. Ezért döntöttek úgy végül, hogy a rekonstruált obeliszket,
tetején a Kovács Károly szobrászművész által megalkotott turulmadárral az amúgy
többnyire nyitott református templomkertben állítják fel.
Az istentisztelet után ide kivonulók
meghallgatták az egyházközség énekkarát és az ifjú versmondót (Radnóti Miklós
Nem tudhatom-ja hangzott el), a helytörténész rövid prezentációját, majd a két
bihari egyházmegye, a magyarországi és a romániai esperese, a római katolikus
plébános és a baptista lelkipásztor megáldotta az eredetihez immár sokban
(méreteiben és kiképzésében mindenképpen) hasonlító, annak
összehordott-visszaszerzett és kiegészített köveiből felépített emlékművet. A
rendezvény a Himnusz eléneklésével és az egyházközség szervezte
szeretetvendégséggel ért véget Biharon.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA