A nyárádmenti Eheden található kúriáján, családja és barátai népes közösségében köszöntötték 2021. október 2-án, 80. születésnapján Kincses Előd ügyvédet, polgár- és emberjogi harcost, közírót, jogi szakírót.
Az 1989-es temesvári népfelkelés kirobbanásában, valamint a Marosvásárhelyen zajló rendszerváltozásban, nevezetesen a „fekete március” véres eseményeiben játszott kimagasló szerepe miatt méltán nevezhetjük őt szabadságharcosnak. Viszont a demokráciáért és a magyar nemzeti és kisebbségi jogokért folytatott, immár életre szóló állhatatos és következetes küzdelme okán még jobban talál reá az „igazságharcos” elnevezés – mutatott rá születésnapi köszöntőjében Tőkés László volt temesvári lelkész, akinek a Ceausescu-rendszerrel szembeni ellenállásban életét kockáztató bajtársa és harcostársa volt. Kincses Előd a bibliai korhatár felső küszöbén immár Erdély „nagy öregjei” közé tartozik, mindazáltal testben-lélekben megmaradt „örök fiatalnak” – mondotta –, aki Méray Tibor szavaival szólva „nem a magyarságból, hanem a magyarságért élnek” hitves feleségével együtt. A kommunista jogszolgáltatás a jogot – alantas eszköz gyanánt – az igazság és a jogosság gátlástalan kijátszására használta fel. Ezzel szemben Kincses Előd még a diktatúra legsötétebb időszakában is bízott a jogosság erejében, nála a jog az igazság kiviívásának áldott eszközéül szolgált. A hosszúra nyúló posztkommunista átmenet viszontagságos időszakában – immár több mint három évtizede – ebben a szellemben folytatja emberi és kisebbségi jogi, polgári és nemzeti jogvédelmi tevékenységét. Politikusként – Marosvásárhelyen, majd országos szinten – ugyanez mondható el róla, aminek következtében végül is opportunista ellenlábasai kiszorították az erdélyi magyar politikai közéletből.
Kincses Elődöt a nemzet ügyében végzett, illetve Temesváron vállalt szolgálatáért 2015-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. A 2017. évi Kós Károly-díjat neki ítélte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.