Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége
20 éves a Drávatáj
MÁÉRT - 2022. április 8., péntek 14:34
Kettős jubileumot ünnepelt a Drávatáj, a
horvátországi magyarok magazinműsora. Márciusban volt kereken 20 éve, hogy első
összeállításukat sugározták, ezzel együtt immár az 500. műsoruk került adásba.
Az évforduló kapcsán Varga Józseffel, a magazinműsor főszerkesztőjével beszélgettünk.
2002. március 15-én indult útjára a Drávatáj.
A műsor az elmúlt 20 éves időszakban a horvátországi magyarságot érintő
aktualitásokkal foglalkozott, a nézők számos riportot, tudósítást láthattak. Eseményeket,
neves és hétköznapi horvátországi magyar embereket mutattak be, feldolgozták a
magyar települések múltját, de hagyományápoló jellegű műsorokat,
dokumentumfilmeket is készítettek. Varga József főszerkesztő a műsor első
perceitől kezdve jelen van a Drávatáj életében, így őt kérdeztük a kerek és
elismerésre méltó jubileum kapcsán.
- A Drávatáj egy kisebbségi magazinműsor. Miben
tér el egy nemzetiségi adás a többségitől?
- Egy adott kisebbség - esetünkben a magyar - számára
televíziós műsort készíteni azt jelenti, hogy csak azzal kell foglalkozunk, ami
a horvátországi magyarságot érinti, az eseményeket aztán riport, tudósítás
formájában kell megörökíteni. Természetesen ez alól kivétel képez az, amikor
olyan dolgokról forgatunk, amelyek országos jellegűek, de valamilyen szállal kapcsolódnak
a magyarsághoz, befolyásolják, alakítják annak életét, emiatt fontos hírt adni
ezekről. Nem mellékes, hogy a közös nyelv miatt - a magyar nyelv regionális
változatára gondolok - személyesebb, bensőségesebb kapcsolatot tudunk
létesíteni a riportalanyainkkal, ez a kapcsolat megmarad, így szívesen látnak
bennünket több alkalommal is. Talán nincs is olyan horvátországi magyar, aki ne
látta volna magát legalább egyszer már a Drávatájban.
- Ráadásul 20 év és 500 adás ebben a
mikrokörnyezetben. Hogyan lehetséges mindig valami újat mutatni?
- Húszévnyi kemény munka van a szerkesztőség
mögött. Az elején nagyon sok időt vett igénybe a műsorkészítés. Minden új volt
számunkra, továbbképzésekre jártunk, kollégák segítettek a magyar közszolgálati
televíziótól, a Vajdaságból, a Felvidékről, akikkel ma is jó kapcsolatot
ápolunk, és nekik köszönhetően a Drávatáj ma már ott is nézhető. Eleinte
kéthetente jelentkeztünk a Szlavón Televízióban, majd a szerkesztőség
bővülésével heti félórás adásra váltottunk, emellett híreket, tudósításokat és
riportokat küldünk a magyar közszolgálati televíziónak. Nyílt napokat tartunk
gyerekeknek, magyar szakos hallgatókat oktatunk, dokumentumfilmek készítésével
is próbálkoztunk, szerkesztőségünkben készül a Baranya Rádió heti félórás
magyar nyelvű műsora, és az új bellyei székhelyünknek köszönhetően, melybe három
éve költöztünk be, már stúdióbeszélgetéseket is fel tudunk venni. Természetesen
mi is haladunk a korral, technikai felszerelésünket folyamatosan fejlesztjük,
és a mai televíziós standardoknak megfelelő kép- és hangminőségű műsorokat
tudunk gyártani. De annak, hogy mindig valami újat tudjunk mutatni,
elengedhetetlen „kelléke” az a horvátországi magyarság, amelynek a túlnyomó
többsége szerencsére nagyon tevékeny és sok munkával lát el bennünket.
- Az biztos, hogy eseményekből nem volt
hiány az elmúlt évtizedekben. Van olyan anyagotok, amely mégis valamiért kiemelkedik
a műsorok hosszú sorából?
- A Horvátországban elő kb. 14 ezer magyar
többségét ismerjük, ha nem is személyesen, de valahol biztos összefutottunk már
mindenkivel, hiszen nemcsak a Drávaszögben vagy Szlavóniában, hanem a
szórványban, a tengermelléken és Magyarországon is forgattunk. Minden
forgatáshoz tartozik egy-egy jó sztori is, ezért nehéz bármit is kiemelni. Volt
olyan, hogy elfelejtettünk kazettát vinni egy forgatásra, vagy hogy egy strucc
lekapta a mikrofonsapkát a kameráról, de többször fogott el bennünket tériszony
a templomtornyokban, remegett a kezünk egy-egy nevesebb személy vagy politikus
interjúja közben, és sokszor nevettünk is a riportalanyaink egy-egy frappáns
vagy vicces válaszán.
- Ezek a pillanatok valóban sokszor csalnak
mosolyt a stáb tagjainak az arcára, és kellemes emlékként őrizzük őket. A tévés
munkának azonban vannak kihívást jelentő részei is…
- Változó és gyors világban élünk, az
okostelefonokon és a közösségi oldalakon szinte azonnal láthatók azok a
történések, amelyek a televízióban csak napokkal később tudnak megjelenni,
hiszen ott mindennek megvan a műsorideje. Manapság kevesebb tévét nézünk, így
biztos, hogy a Drávatájat is kevesebben nézik, mint régebben. Ezen sajnos nem
tudunk változtatni, annyit tehetünk, hogy mi is megjelentetjük anyagainkat a
világhálón.
- Végezetül még arra lennék kíváncsi, hogy a
horvátországi magyar néző számára mi a műsor legnagyobb értéke?
- Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk az
emberektől, azoktól, akik beengedtek bennünket a magánéletükbe, elmesélték
nekünk örömüket, bánatukat, bizalommal voltak irántunk. Nagyon sok mindent
sikerült megörökítenünk, ami az archívumunkból bármikor elővehető, akár 30-40
év múlva is. . Ez volt és ez
lesz a jövőben is az ars poeticánk. Fontos, hogy a már sokszor feledésbe merülő
történeteket, a múltbéli életformákat, a neves személyiségeket, egyesületeink
fáradhatatlan munkáját minél többen megismerjék, és továbbra is arra
törekszünk, hogy a műsoraink az igényesség és a hitelesség jegyében
készüljenek.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|