A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

Annak jeleképpen, hogy az Európai Unió erősíteni kíván keleti szomszédságpolitikájában, illetve az Európai Parlament fokozott figyelmet kíván szentelni a Keleti Partnerséghez tartozó – egykor a Szovjetunió részét képező – országoknak, 2017. május 22–26. között nyolctagú, reprezentatív parlamenti küldöttség tett látogatást Azerbajdzsánban, Grúziában és Örményországban, David McAllister külügyi bizottsági elnök vezetésével. Három néppárti képviselő mellett egy-egy szocialista, konzervatív, liberális, baloldali és zöldpárti küldött vett részt a delegációban.
Örvendetes fejlemény, hogy a hosszú évek óta megromlott kapcsolatok megújításának eseményeképpen idén ősszel egy ún. Átfogó és Megerősített Partnerségi Megállapodás aláírására fog sor kerülni az EU és Örményország között. Azerbajdzsán és az Unió 2015-ben megromlott viszonyában szintén előrelépés történt azáltal, hogy idén februárban újraindultak a tárgyalások egy partnerségi szerződés megkötése érdekében. A harmadik dél-kaukázusi partnerállam, Grúzia esetében az eddig is kifejezetten jónak mondható kapcsolatok kiszélesítése és elmélyítése az Unió közvetlen célja. Az EP Külügyi Bizottságának (AFET) küldöttsége ezen viszonyok és célok összefüggésében indult a volt szovjet szocialista országokba kitűzött, kiadós útjára. Örményország megbízott jelentéstévőjeként Tőkés László európai képviselő a helyszíni tájékozódás igényével csatlakozott a frakcióközi parlamenti delegációhoz.
A négy munkanapba belezsúfolt, kiterjedt program keretében találkozókra és megbeszélésekre került sor az egyes országok európai kirendeltségeinek vezetőivel – köztük Hermán János tbiliszi EU-nagykövettel –, a nemzetközi szervezetek oda akkreditált képviselőivel, a civilszervezetekkel, a polgári jogok biztosaival (ombudsmanokkal), parlamenti képviselőkkel, külügyi, illetve európai ügyekben illetékes bizottsági elnökökkel és szakemberekkel, a parlamenti pártok képviselőivel, nem utolsó sorban pedig az egyes országok külügyminisztereivel. A magas szintű találkozók során az EP küldöttségét fogadta Ilham Aliyev azerbajdzsáni, Giorgi Margvelasvili grúz és Szerzs Szargszján örmény államelnök.
Mindhárom országban sajátos helyszíni kiszállásokra is sor került. Baku közelében arra a Masazir nevű településre látogattak el a képviselők, melyen a Hegyi-Karabahból, illetve az Örményország által megszállott, környező tartományokból elűzött ún. „belső menekültek” találtak menedéket. A hontalan azeriek száma megközelíti az egymilliót. Grúziában az oroszok által 2008 óta megszállva tartott Dél-Oszétia határán fekvő Mcheta nevű településen tartott terepszemlét a küldöttség, az európai határrendészeti kontingens vezetőjének kalauzolásával. Örményországban békésebb helyszínre vezetett a delegáció útja: egy, az EU támogatásával létrehozott jereváni állami iskolaközpont diákjaival nyílt alkalmuk találkozni.
Valamennyi találkozóra, mint ahogyan a dél-kaukázusi országok egymáshoz és az Európai Unióhoz fűződő kapcsolataira is rávetült a szovjet kommunista múlt sötét árnyéka. Ennek megfelelően az Örményországot és Azerbajdzsánt élesen szembeállító hegyi-karabahi helyzet, valamint a Grúzia területi épségét csorbító szakadár tartományok, Dél-Oszétia és Abházia ún. befagyott válsága képezte valamennyi tárgyalás központi témáját. Oroszország geopolitikai játszmáival és manővereivel szemben mindhárom érintett ország a nemzetközi közösségtől, illetve az Európai Uniótól remél támogatást. A Moszkva-barát örmény kormányzat viszont a meghatározó orosz befolyást is a visszafoglalt karabahi terület megőrzésére használja fel.
Jereváni látogatásuk alkalmával az EP küldöttsége az örmény genocídium emlékművénél koszorúzott, és az örmény népirtás múzeumát is meglátogatta. Az örmény tárgyalófelek rendre köszönetet mondtak azért, hogy a tragédia centenáriumán az Európai Parlament határozati állásfoglalásban emlékezett meg a szinte előzmény nélküli népirtás másfél milliónyira becsült áldozatáról. Történelmi dimenzióban nézve a dél-kaukázusi kis országok jelenkori égető gondjai igen mély gyökerekre nyúlnak vissza. Csoda, hogy az ősi keresztény múlttal rendelkező örmények és grúzok a cári, majd szovjet Oroszország, valamint az oszmán, illetve török és az iráni muszlim hatalmak szorításában fennmaradtak. Az örmény múzeumban Tőkés László ezeket írta az emlékkönyvbe: „Intő figyelmeztetés az emberiségnek és Európának… Isten áldása legyen a krisztusi keresztet hordozó örmény nemzeten!”
A posztszovjet dél-kaukázusi országok társadalmainak gondjai többé-kevésbé közösek. Valamennyien a demokratikus rendszerváltozás kínkeserves folyamatán mennek keresztül, az említett történelmi súlyú gondok mellett. Az örökölt nehéz gazdasági helyzet, a kommunista múlt diktatórikus öröksége, a társadalmi szegénység és egyenlőtlenség, a mérhetetlen korrupció, a munkanélküliség és a tömeges elvándorlás viszonyai között és régi-új uraik, az oligarchák uralma alatt igyekeznek megtalálni az utat, több-kevesebb meggyőződéssel európai irányba tájékozódva. Az Európai Unió és az Európa Tanács ezen törekvésüknek megfelelően támogatja társadalmuk demokratikus átalakítását, demokratikus intézményrendszerük kialakítását, alkotmányreformjaikat, válságos gazdasági helyzetük rendezését, az emberi jogok, a jogállamiság, illetve az európai értékek érvényesülését, a kisebbségi jogok biztosítását, szabad és demokratikus választási rendszerük kialakítását, a korrupció és a szegénység leküzdését – nem utolsósorban pedig a bemutatott háborúközeli konfliktushelyzetek megoldását. Az EP külügyi bizottságának küldöttsége a keleti partnerségi viszonyok keretei között, illetve a már létező együttműködés, valamint a kétoldalú tárgyalások tárgyát képező megállapodások összefüggésben ezeket a főbenjáró problémákat vette számba, és a további partneri együttműködés útját egyengette.
Találóan állapította meg a küldöttség, hogy a megnevezett tartós konfliktushelyzetek megoldásának kulcsa Moszkva kezében van. Az Európai Unió támogatta békés rendezés ennek viszonylatában egyelőre csak vágyálomnak tűnik.
Az Európai Parlament Emberi Jogok Albizottságának (DROI) alelnökeként Tőkés László általában véve az emberi jogok súlyos sérelmeit vetette fel hozzászólásaiban – példának okáért az azerbajdzsáni politikai foglyok esetében. Továbbá a kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenet kérdéseit feszegette – ebben a tekintetben azonban csekély érdeklődésre és fogadókészségre talált. Aliyev elnök az azerbajdzsáni nép széles körű támogatására apellálva az emberi jogok, illetve a politikai foglyok kérdését szinte nem létezőnek tekintette. Ehelyett országa látványos eredményeinek sikerpropagandáját hangoztatta, és minden tekintetben szomszédait – elsősorban Örményországot – marasztalta el. Örmény oldalon hasonló azeriellenesség nyilvánult meg. Az év elején tartott sikeres választások nyomán az örmény kormányzat a Hegyi-Karabah megvédelmezésén alapuló patrióta nacionalizmus jegyében utasította vissza a civil társadalom részéről érkező, illetve a küldöttség által szóvá tett emberi jogi aggályokat és a rendszer ellen szóló bírálatokat és vádakat.
Az EU megítélése szerint szomszédai között Grúzia élen jár az európai integráció tekintetében. A Szaakasvili elnök bukásával hatalomra került Grúz Álom Pártja erős bizonyítási kényszertől hajtva igyekszik eleget tenni vállalásainak – mind az alkotmányozás, mind a reformok és az emberi jogok terén. Jelentős sikerként könyveli el az európai vízumkényszer nemrégen való eltörlését. Margvelasvili elnök is bölcs mértéktartással keresi a békés megoldást az elszakított területek ügyében.
Tőkés László Örményország jövendőbeli jelentéstévőjeként elismerését fejezte ki Edvard Nalbandján külügyminiszternek, valamint Szargszján államelnöknek azért a kiváló eredményért, hogy többéves szünet után a tárgyalások eredményre vezettek, és idén, a Keleti Partnerség őszi parlamenti csúcstalálkozóján – az Euronest ülése alkalmával – végre új együttműködési keretegyezmény aláírására kerül sor Brüsszelben. Erdélyi képviselőnk meleg hangon szólt a magyarországi és a romániai örmény közösségekről, a magyar–örmény és a román–örmény szolidaritásról, és azon meggyőződését fejezte ki, hogy Örményországnak mint a világ legősibb keresztény államának és nemzetének az egyesült Európában van a helye. Ugyanakkor annak a reményének adott hangot, hogy az örményországi pozitív változások és a felek jó együttműködése lehetővé fogja tenni egy kedvező és előremutató országjelentés elkészítését és európai parlamenti elfogadását.