A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

Szerdán, június 14-én az Európai Parlament strasbourgi székhelyén a balti országokból történő tömeges deportálásokról tartottak megemlékezést az esemény emlékét megörökítő emléktáblánál. 1941. június 14-vel kezdődően a sztálini hatalom Észtországból, Lettországból és Litvániából mintegy125 ezer embert deportált a távoli Szibériába. Az erőszakos áttelepítések alattomos célja a balti országok társadalmi, katonai, politikai és szellemi megsemmisítése volt. 2006-ban a három frissen csatlakozott uniós állam képviselőinek kezdeményezésére a Parlament az áldozatok tiszteletére emléktáblát állított.
Tunne Kelam észt néppárti képviselő megnyitóbeszédében felelevenítette, hogy a Szovjetunió 1940 júniusában szállta meg országát, majd egy évvel később ezen a napon kezdődtek el a deportálások. Az elhurcoltaknak fele része meghalt, és sohasem térhetett haza. „Ma Észtország – az én hazám – ismét szabad. Az Európai Uniónak a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság szellemében erkölcsi kötelessége megemlékezni az áldozatokról, annak érdekében, hogy hasonló tragédiák soha többé ne fordulhassanak elő” – mondotta az egykori antikommunista szabadságharcos.
Antonio Tajani, az EP-elnöke, valamint Manfred Weber néppárti frakcióelnök elismerésüket fejezték ki a balti államok iránt a szabadság melletti kiállásukért, mely által maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy ma az Unió szabad és független államok közössége legyen. „Meg kell emlékeznünk a totalitárius rendszerek által elkövetett múltbéli bűnökről, azért, hogy gyermekeink és unokáink szabadságban, békében és reménységben éljenek” – mondta a parlament elnöke.
A továbbiakban több európai képviselő szólalt fel a tragikus esemény és az áldozatok emlékére és tiszteletére. Tőkés László erdélyi képviselő a kommunista diktatúra elnyomottjainak sorsközösségében fejezte ki szolidaritását a szovjet birodalom által bekebelezett balti népek iránt, az elnyomott magyarság sorsát állítva párhuzamba a baltiak sanyarú történelmével.
Sandra Kalniete lettországi képviselő maga is Szibériában született, ahová családját kitelepítették. Saját élettapasztalatából kiindulva tett bizonyságot a békét és a népek közösségét megtestesítő, egységes Európa mellett.
Végezetre a három balti ország európai képviselői helyezték el az emlékezés virágait az emléktáblánál.