Magyar Unitárius Egyház
Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök karácsonyi pásztorlevele
Külhoni magyar egyházi szervezetek - 2015. december 25., péntek 11:06
Karácsonyi gondolatok az Úr 2015. esztendejében
„mikor meglátták a csillagot, igen nagy volt örömük.” Mt 2,10
Bármerre
is nézek, minden arról beszél, hogy ünnepre készülünk. Minden pompában
áll városomban, Kolozsváron. Kis üzletektől a nagy áruházak kirakatáig
minden csillog, villog. Elvarázsol az utcák és terek esti ragyogása. Még
az otthonok ablakaiból is látni lehet azokat a jelképeket, amelyek
ilyenkor karácsonyra figyelmeztetnek. A villogó apró kis fények, a
csillagok, a mézeskalács figurák: mindenik szimbólum jelentése hordoz
valamit a karácsony misztériumából. Minden jelkép egy-egy üzenet a mában
élő ember számára is.
Gyermekkoromtól
szerettem csillagokat rajzolni és készíteni a karácsonyfára.
Előkerültek az aranyos, ezüstös papírok, csillagdíszeket rajzoltam és
vágtam ki. Később gyermekeimet is bevontam az ünnepre való készülődésbe,
majd a vallásórára járó gyerekekkel együtt éneklés és versmondás között
készítettük a sok-sok karácsonyi csillagot. Az elkészült csillagokra
mindenki ráírta a maga nevét és karácsony estéjén az ünnepléskor, a
közös ének és versmondás alkalmával az elkészített személyes
csillagjainkat a karácsonyfára akasztottuk fel vagy átadtuk ajándékba
valakinek. Egy ilyen alkalommal merült fel bennem a kérdés, hogy valóban
csillagok vagyunk-e? Csillagok vagyunk-e egymásnak, a közösségnek, a
társadalomnak? Erre a kérdésre keresném a választ most karácsony
ünnepén.
Karácsony
ünnepét sok szép díszítő elem teszi varázslatossá. Ott van a
jászolbölcső, mely az élet üzenetét hordozza. Ott van az angyalok kara, a
csillagot követő napkeleti bölcsek, a gondterhelt pásztorok. Ez
alkalommal a karácsonyt megjelenítő sok elem közül most a csillagot
emelem ki. Erre akarom figyelmeteket irányítani. Azt szeretném megtudni,
hogy ebben a csillogásban, ragyogásban, melyet ma mesterségesen magunk
köré varázsoltunk, észre tudjuk-e venni a csillagot. Azt a csillagot,
mely utat mutat, eligazít és elvezet bennünket Bethlehemig.
A
karácsony ünnepe elképzelhetetlen a csillag nélkül. A csillag
megjelenése adta tudtára a világnak Jézus születését. A fényes csillagot
látták meg a Biblia leírása szerint a napkeleti bölcsek, és az egyszerű
pásztorok. Hogy ez így történt-e vagy sem, hogy későbbi korok
embereinek a képzeletében született meg a gondolat és kötötték össze
Jézus születésével, ez a kérdésen nem változtat. Az sem, ha
csillagászati számításokkal akarjuk igazolni az Írás állítását, mert itt
nem az a lényeg. A fontos a ma is eleven erővel feltörő evangéliumi
üzenet: „mikor meglátták a csillagot igen nagy volt örömük.” (Mt 2,10)
A
csillag beépült vallásos világszemléletünkbe még Jézus születése előtti
korból, a kereszténység elterjedésével pedig még jobban elmélyült a
csillagra figyelés, a csillag jelképes üzenete. Karácsonyt pedig nem is
tudjuk gyertyafény, csillagszóró és csillag nélkül megünnepelni. Jézus
tanításának értéke azonban nem a csillag megjelenéstől függ, személyének
a nagysága ettől független. Jézus nem azért nagy tanítónk, mesterünk és
megváltónk, mert születését égi jelek adták tudtára a világnak, hanem
azért mert megmutatta, hogy mint Isten teremtményei és gyermekei tudunk
csillagfénnyel és melegséggel világosságot és jóságot árasztani
magunkból.
Számomra
ma az kérdés, hogy a csillag, mint díszítő elem, mint kellék van-e
jelen a mi ünneplésünkben vagy a karácsonyi csillag fénye, kisugárzó
energiája át tudja járni egész lényünk és gondolkozásunk? Betölti-e ez a
fényesség életünket nemcsak karácsonykor, hanem minden nap?
A
csillag, mint szimbólum végigkíséri életünket, történelmünket.
Csillagot faragtak apáink kapufélfákra, csillag mintát szőttek anyáink
szövőszékek fölé hajolva, tele vannak meséink, dalaink csillagokkal,
melyek utat mutattak a szegénylegénynek vagy reményt adtak katonáinknak a
harctéren. Ma is, mikor megszületünk szüleink életének egén, mint
csillagok ragyogunk. Bölcsőnk fölé hajolva hányszor emeltek magasba
ajkukat elhagyó vallomással: életem csillaga, fénye. A csillag jelképe
ott van bennünk, körülöttünk, de karácsony csillaga valami egészen mást
jelent.
A
megfogalmazódott kérdésre a válasz megadása előtt mélyüljünk el jobban
az evangélium tanításában. Karácsony ünnepén ebben a harsonában és
csillogásban csendesedjünk el és Jézus élete, tanítása és példája segít a
feleletet megadni. Az összetett és bonyolult emberi életre Jézus
egyszerű és mindenki által érthető példát állított. E példa követésére
hívta el tanítványait. Nemcsak magáról állította, hogy „én vagyok a világ világossága…” (Jn 8,12a), hanem tanítványairól is kijelentette, hogy „ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14). Nemcsak arra intett, hogy „aki engem követ, nem jár sötétségben” (Jn 8,12b), hanem tanítványait is buzdította, hogy „úgy ragyogjon ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket” (Mt 5,16).
Keresztény testvéreim! A csillag a szaknyelvében olyan , amely energiát termel, így saját rendelkezik, szemben a ,
amelyek központi csillaguk fényét verik vissza, és elenyésző saját
sugárzást bocsátanak ki. A népi gondolkozás nyelve régebben valamennyi
égitest szinonimájaként használta a csillag szót.
Ezt
a gondolatmenetet tovább folytatva ez esztendő karácsony ünnepén a
bennem megfogalmazott kérdésre így próbálom megadni a választ: ha
csillagok vagyunk, akkor van fényünk, energiánk a jóra, szépre és
igazra. A legfőbb jó, szép és igaz Isten világához tartozik, és
bennünket oda emel. Jézus, evangéliumában olyan Istenről beszél, aki
mindannyiunk Atyja, aki képesnek tart, hogy életünkben bizonyságot
tegyünk a jóról, szépről és igazról. Jézus élete megmutatta, hogy ez
hogyan lehetséges: a gondolkodni tudás erejével ismereteket gyűjteni, a
szív szeretetével élni, és a jóságot cselekedni tudó akarattal
Istenországa munkásai lenni. Nekünk csak Jézus tanításait kell
megtartanunk és követnünk őt. Ha pedig a csillagászati nyelv szerint
bolygók vagyunk, akkor a központi isteni „naprendszerünk” fényét kell
visszavernünk. Akár csillagként, akár bolygóként az ember életének
értéke abban van, hogy a szeretet fényét és energiáját sugározza, de ezt
ne csak karácsonykor.
Jézus
születése ünnepén hangzik felénk újra az üzenet: nem lehetsz csak
kellék vagy díszítő elem. Küldetésed van, hogy csillagként ragyogj, hogy
a kereső, bolyongó földi halandó, a testvér, a barát, a sorstárs, ha
meglát, nagy örömmel tudjon örvendezni.
A
napkeleti bölcsekről szóló bibliai tudósítás a múltból üzen, hogy neked
a jelenben, a mában kell tudnod örvendeni. Világítanunk kell egymásnak
és a bennünk lobogó fénnyel utat mutatni. Legyünk egymásnak örömöt adó, a
szeretet energiáját átadó karácsonyi csillagok. Ebben a hivalkodóan
díszes karácsonyi pompában ragyogjon a magunk egyszerű kicsi
csillagfénye. Ez ad a léleknek, a családnak, a közösségnek meleget és
világosságot, békét és nyugalmat. Ahogy azt Ady Endre megfogalmazta:
„Ha ez a szép rege / Igaz hitté válna / Óh de nagy boldogság / Szállna a világra. Ez a gyarló ember / Ember lenne újra, / Talizmánja lenne / A szomorú útra. Golgotha nem volna / Ez a földi élet, / Egy erő hatná át /A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, / Nem volna csak ennyi: / Imádni az Istent / És egymást szeretni… Karácsonyi rege, / Ha valóra válna, /Igazi boldogság / Szállna a világra…”
Kedves
testvéreim, törekedjünk arra, hogy a karácsonyi rege valóra váljon és
az angyalok karával együtt énekeljük az Istent dicsőítő himnuszt: „ Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Lk 2,14.
Legyen boldog karácsonyunk Isten gazdag áldásával!
Kolozsvár, 2015. adventjében
Főpásztori szeretettel,
Bálint Benczédi Ferenc
püspök
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|