Magyar Polgári Párt
Együtt - megújult erővel
MÁÉRT - 2016. november 8., kedd 06:18
Biró Zsolt MPP elnök, képviselőjelölt beszéde. Elhangzott a Maros megyei kampánynyitón.
Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
Az összefogás jelöltjeként állok ma itt és mondom: az
összefogásnak nincs alternatívája. Mielőtt bárki is közhelyek puffogtatásával
vádolna, nézzünk körül ma, vagy tekintsünk vissza történelmünkre, legfőképp az elmúlt
100 évre. Látni fogjuk, hogy közösségi sorsunk kereke mindig úgy fordul, hogy
amikor elkényelmesednénk, elsatnyulnánk, emlékeztetnek bennünket a történések:
csak magunkra számíthatunk. Ez is közhelynek tűnik ugye? Mint ahogy az a
megállapítás is, hogy a mi igazságunkat elsősorban mi értjük, és rajtunk kívül
más nem képviseli.
Mindig voltak szirénhangok, amelyek hamiskás mosoly
kíséretében ennek ellenkezőjéről akartak, akarnak meggyőzni bennünket. Az ő
hangjuk hirdette azt, hogy nem fontos a nemzetiségünk, nem fontosak azok a
célkitűzések, amelyek a megmaradásunkhoz kellenek, mert a problémáink közösek.
Pedig ez nem így van.
Mert igaz ugyan, hogy gazdasági szempontból, a
hétköznapok jólétének szempontjából ugyanazt akarjuk, de számunkra a nagyobb
fizetés, a hosszabb autópálya, vagy a korszerűbb kórházak, akkor értékelődnek
fel, ha azokat az állásokat magyar ember is betölthetik, ha az autópályák
kilométereinek gyarapodásával arányosan nem csökken az azon közlekedő magyar
emberek arány, vagy nem csak a külföldről hazalátogató gyerekeink száguldoznak
rajta miközben a korszerű korházban nincs, aki magyarul szóljon szüleinkhez.
Mi azt szeretnénk, ha a fejlesztési tervek úgy
készülnének, hogy az a mi régiónk és ezáltal a mi közösségünk szempontjából is
előnyös legyen. Azt szeretnénk, ha az észak-erdélyi autópálya újabb és újabb
újratervezése ne mindig a mi kárunkra történne, az szeretnénk, hogy Székelyföld
és benne Maros megye kiemelt helyet kapjon a fejlesztési és beruházási tervek
között.
És végül, de nem utolsó sorban azt szeretnénk, ha
iskoláinkat, egyházainkat és javainkat nem kellene újra és újra megvédenünk az
államtól. Megvédenünk Bukaresttől. Ugye mennyire egyszerű és mennyire
nyilvánvaló mindez számunkra. Mi tudjuk mit jelent az, amit az óriásplakátra írtunk.
De mások, leginkább azok, akik az említett szirénhangokkal hitegettek, most
farkast kiáltanak.
Az utóbbi napok történései pontosan mutatják, hogy nem
lehetünk sem tunyák, sem kiábrándultak. Legfőképpen nem lehetünk érdektelenek,
mert a mi bőrünkre megy a játék! Számunkra világos, hogy még nem jött el az
ideje a megnyugvásnak. Minden nap egy kicsit erősebbek, egy kicsit kitartóbbak
és egy kicsit többek kell legyünk, mint amennyit szakmánk, munkánk megkövetel.
Ma mindannyian egy kicsit Tamási Zsoltok kell legyünk. Olyan emberek, akik
tudjuk, hogy mit miért teszünk és mit miért vállalunk, és ha kell hajlandóak
vagyunk többet is vállalni. Mert szolidaritásunk jeléül azonosulhatunk a II.
Rákóczi Ferenc Római- Katolikus Gimnázium igazgatójával, de a hétköznapok
küzdelmében is jó volna, ha minél többen követnénk Tamási Zsolt példáját.
Tisztelt hölgyeim és uraim,
Marosvásárhelyen éppen az anyanyelvű oktatásért való kiállás
eredményeként jött össze 100 ezer ember. 1990. február 10-én jogainkat, nemzeti
identitásunk védelmét, az anyanyelvű oktatás szavatolását kértük békésen,
kezünkben könyvvel és égő gyertyával.
Ez a mi hivatkozási alapunk közel 100 évvel a
gyulafehérvári nagygyűlés után. 1918.
december elsején, Gyulafehérváron 100 ezer ember jelenlétében elfogadtak egy
határozat. 1990-ben Marosvásárhelyen 100 ember kérte azt számon! 100 év után
ennek kell érvényt szereznünk! Ez a mi feladatunk, ez a most felálló új csapat
legnagyobb feladata!
Hölgyei és uraim,
Maros megyében kipróbáltuk a versenyt is, amikor úgy
gondoltuk, hogy másként nem megy, mások pedig úgy gondolták, hogy így is menni
fog. Nem így van. Bizony nem így! Maroskeresztúron 1 (egyetlen) szavazattal
nyert az összefogás jelöltje júniusban. A megyében kettővel lett több magyar
tanácsosunk, mint korábban volt. A számok is alátámasztják politikánk
helyességét és örömmel állapíthatjuk meg, hogy mára kinőttünk a gyermekbetegségből,
a nagytestvér is túl van a kamaszkori lázadáson. Felnőttként 26 - 27 éves
fejjel tudja az ember, hogy a kistestvér nem az ő kárára gyarapodik, és egy 8
éves gyerek is már sokkal inkább azt érzi, hogy a bátyja megvédi őt, ha kell.
Így van ez egy családban és a család akkor erős, akkor sebezhetetlen, ha együtt
van!
Ahogy a családban mindenkinek megvan a szerepe, éppúgy
egy csapatban is mindenkinek meg van a szerepe, és engedjék meg, hogy ezúton
megemlítsem azokat is, akik ma ezt a mi jelöltcsapatunkat erősítik, ha nem is
mindig a pályán, hanem a kispadon, vagy nem a reflektorfényben a színpadon,
hanem a színfalak mögött, de nélkülük nincs csapat.
Nincs csapat Soós Zoltán és Kozma Mónika nélkül, vagy
Hamar Alpár Benjamin és Tubák Nimród nélkül, mint ahogy nincs csapat a most
leköszönő honatyák nélkül sem. És végül, mondhatnám méltatlanul a végén, hiszen
a kampánystáb, az önkéntesek, a mi talpasaink, akik nélkül nem tudjuk
győzelemre vinni a csapatot december 11-én – nekik kérek egy nagy tapsot!
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Marosvásárhely, 2016. november 7.
Biró Zsolt,
a Magyar Polgári Párt elnöke
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|