Első alkalommal ünnepelték meg hivatalosan a Magyar Nyelv Napját a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány szervezésében a kolozsvári sétatéri kaszinóban november 15-én. A két szervezet által erre az alkalomra alapított díjat idén a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének ítélték oda.
Egy éve hirdették ki a törvényt, azóta november 13-a hivatalosan is a Magyar Nyelv Napja Romániában. Ezen a napon Erdély-szerte szerveztek ünnepi eseményeket. Takács Csaba, a rendezvényt az RMDSZ-szel együtt szervező Communitas Alapítvány elnöke a jelenlévők mellett a magyar nyelvet köszöntötte, illetve azt a zimankós novemberi napot üdvözölte, amelyet hivatalosan is ünnepre váltottak. „Örömmel tölt el minket, hogy milyen szépen beszélik és írják a magyar nyelvet, amely összeköt bennünket, mint habarcs a téglát. Összeköt szülőföldünkön és szerte a világban. Ma egyértelműen elmondhatjuk, közjogilag jobb állapotban van magyar nyelvünk, mint akkor, amikor az Anyanyelve magyar című könyv megszületett, közel száz esztendeje: van egy nap, amely hivatalos, amely országszerte a Magyar Nyelv Napja” – szögezte le.
Kelemen Hunor szövetségi elnök beszédében arra emlékeztetett, hogy bár ünnepelni általában hőseinket szoktuk, vagy azokat a nagyszerű tetteket, amelyeket neves vagy névtelen hősök hajtottak végre, november 13-a azért különleges, mert a magyar nyelvet hivatalosan ünnepeljük Romániában. Míg a magyar ember számára ez a nap öröm, a közéleti emberek számára feladat és kötelesség is, kisebbségi létben pedig kétszeres kötelesség, kétszeres kihívás – mondta az elnök. „Az elmúlt közel 100 esztendőben, kisebbségi létben megtanultuk, hogy a nyelv is lehet veszélyben. A nyelvet is védeni kell. Védik olyan nemzetek is, amelyek egy pillanatig sem gondolják, hogy a nyelvük veszélybe kerülhet. Akkor hogyne kellene védenie a nemzeti kisebbségnek, amelynek nyelvére, kultúrájára, identitásának ezen elemeire az elmúlt 100 esztendőben többször rátámadtak. Nemcsak magyarul szólni feladatunk, de kötelességünk is megvédeni a nyelvet, amikor és ahol megtámadják” – szögezte le.
A Szövetség elnöke szerint, ezt nem is kellene ma mondani Kolozsváron, nem kellene mondani Marosvásárhelyen sem, mégis vannak olyan napok, amikor kell beszélni erről. „Beszélnünk kell arról, hogy a mi nyelvünk, az a mi iskolánk, a mi nyelvünk, az a mi színházunk, a mi nyelvünk a mi kultúránk. Van ezzel dolgunk, és lesz dolgunk a következő esztendőkben is. Ezért fogalmazunk meg olyan javaslatokat 2016-ban is, amely az anyanyelvhasználatra vonatkozik: 20-ról csökkentsék 10 százalékra az anyanyelv használati küszöböt, vagy legalább, ha valahol él 5000 magyar ember, használhassák hivatalosan a magyar nyelvet. És ez ne legyen kegy. Ez legyen jog, törvényes kötelezettség. És élnünk kell a jogainkkal. Élnünk kell a lehetőséggel, hogy magyarok vagyunk, magyarok lehetünk” – mutatott rá.
A Communitas Alapítvány és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a Magyar Nyelv Napján díjat ad át egy olyan romániai magyar személyiségnek, vagy intézménynek, akinek, és amelynek a kultúra területén kifejtett tevékenysége a nyelvművelés szempontjából is értéket jelent. Ezzel a díjjal azok munkáját méltányolják, akik kiemelkednek az anyanyelv művelésében, akik folyamatosan újrateremtik a nyelvet. Vagy, ahogyan korábban megfogalmazták: akik méltó örökösei Dsida Jenő vagy Kacsó Sándor szellemi teljesítményének. Idén a díjat a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) ítélték oda.
Pogár László, az MCSMSZ vezetője a díj átvételekor úgy fogalmazott: ez az erdélyi testvéreiktől kapott elismerés bíztatást és erőt ad arra, hogy folytassák a munkát. „Fel kell vállaljuk, hogy mi is magyarok vagyunk, a legnagyobbtól, a legkisebbig. Azt kívánom, hogy a jó Isten maguknak is az erejiket fordítsa vissza abban, hogy támogatják ezt az ügyet, támogatják a moldvai magyarokat, hisz az önök segítségével tudunk mi is megmaradni”.
A szervezet tevékenységét Tánczos Vilmos néprajzkutató méltatta. A moldvai csángók élethelyzetének ismertetését követően elmondta, a moldvai csángónak nevezett etnikum Moldva magyar eredetű, római katolikus vallású népcsoportja, amelynek lélekszáma ma mintegy 180 000 főre tehető. Körükben a 19. század közepe óta erős nyelvi asszimiláció zajlik, amelynek eredményeként ma már csak mintegy 40 ezer lélek beszéli még ősei anyanyelvét. A moldvai csángó közösség ma mind nyelvileg és kulturálisan, mind pedig etnikai identitástudatát és jövőképét tekintve megosztott. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) a magukat magyarnak valló moldvai csángók érdekvédelmi szervezete, amelynek célja a közösség képviselete és érdekeinek védelme. Tevékenysége ezért az identitástudat és az összetartozás erősítése, az örökölt nyelvi, kulturális, művészeti és tudományos ismeretek elsajátítása. A moldvai csángó jog- és érdekvédelem két legfontosabb sorskérdése – akárcsak az erdélyi magyarságé - a templom és az iskola, azaz az anyanyelvű vallásgyakorlás és oktatás ügye.
Az MCSMSZ égisze alatt működő „magyar házak” nemcsak az oktatást szolgálták, hanem további fontos, egy-egy csángó faluközösség egészét átfogó hagyományőrző, vallási, tudományos, egyéb kulturális vagy éppen szociális jellegű tevékenységeknek is rendszeresen helyet adtak. Tánczos Vilmos szerint „a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének ezután is el kell végeznie azt a munkát, amit kiszab rá a történelem. Úgy, ahogy eddig. Úgy, ahogy lehet” – fogalmazott, és erőt kívánt ehhez a munkához. „Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány díja nemcsak a Szövetség mai tagjainak és vezetőinek szól, hanem mindazoknak, akik a szervezet nehéz és áldozatos munkájában az elmúlt két és fél évtizedben részt vettek. Az egész erdélyi magyarság részéről illesse mindnyájukat köszönet, tisztelet és megbecsülés” – zárta laudációját.
Az esten egy magyarfalusi, csángó népviseletbe öltözött csoport csángó meséket és énekeket adott elő, majd a közönség megtekinthette Bogdán Zsolt színművész versösszeállítását, illetve egy részletet Laczkó Vass Róbert és Szép András: Az indiánok nem hagynak cserben minket… című közös szerzői- és előadóestjéből.