Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Nyilatkozat huszonhét évvel a Ceauşescu-diktatúra bukása után
MÁÉRT - 2017. január 10., kedd 18:01
Ézsaiás
próféta könyvében Isten amiatt mond ítéletet Izráel főemberei és hamis prófétái fölött, „mert a nép vezérei hitetőkké
lettek, és akiket vezetének, elvesztek” (És 9,15-16). Közel három évtizeddel a
Ceauşescu-diktatúra bukása után ez az ítélet látszik beteljesedni Románia egész politikai osztályán,
annak utána, hogy választópolgáraikat sokadszorra ismét félrevezették, és
népének vesztére ismét a kommunista visszarendeződés útjára térítették
országunkat.
Fájdalmas, hogy a tavalyelőtti Collectiv-tűzeset katartikus
következményei, illetve Klaus Iohannis
ígéretesnek mutatkozó államelnökké választása nyomán a román társadalom ismét
visszasüllyedt előbbi állapotába, és a decemberi országos választásokon negatív
részvételi rekordot döntve, a rendszerváltozás kezdete óta egyik legnagyobb
arányú győzelméhez segítette hozzá az utódkommunista Szociáldemokrata Pártot (PSD). Keserű iróniája a sorsnak, hogy
annak 27. évfordulóján Románia ezzel az ellenforradalmi választási eredménnyel
köszöntötte 1989 szabadító
karácsonyát…
Mintegy összhangban a decemberi
választások forgatókönyvével, a temesvári népfelkelés idei évfordulóját a Királyhágómelléki Református Egyházkerület
is a politikai visszarendeződés jegyében „ünnepelte”. Az történt ugyanis, hogy
az Egyházkerületi Közgyűlés december 10-i ünnepi ülésén, a magyar kormány
rangos képviselőinek, valamint Szász
Jenőnek, a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet jelenlegi, illetve az
erdélyi Magyar Polgári Párt volt elnökének a jelenlétében, Csűry István újraválasztott püspök azt a Zsigmond József egykori vikáriust tüntette ki a Pro
Ecclesia-díjjal, aki D. Papp László
bukott kollaboráns püspök alias PĂUN
helyettese és jobb keze volt az ateista önkényuralom idején. Az ERDEI SÁNDOR fedőnevet viselő egykori
ügynök laudációját ráadásul egy másik volt Securitate-besúgó, Veres-Kovács Attila alias KATONA mondotta el az ünnepi
közgyűlésen…
Év végi friss hír, hogy emberiség
elleni bűncselekmény gyanújával a román katonai ügyészség bűnvádi eljárást
indított Ion Iliescu volt román
államfő és gyanúsított tettestársai ellen, az 1990 júniusában lezajlott ún. bányászjárás ügyében. Az is örvendetes
fejlemény, hogy ezzel párhuzamosan a katonai ügyészség ugyanezzel a gyanúval
indított vizsgálatot az 1989-es
erőszakos cselekmények felderítésére. A kommunista és a posztkommunista
múlttal való szembenézés, valamint a törvényes számonkérés jogállami
követelményeinek categoricus imperativusa értelmében csak
remélnünk lehet, hogy a megalakuló szociáldemokrata–demokrata liberális
(PSD–ALDE) kormány nem fogja útját állni az igazságtételnek, ezáltal pedig a
rendszerváltozás folytatásának az új esztendőben. A román igazságszolgáltatás
ezzel együtt szintén adósunk az 1990-béli marosvásárhelyi „fekete március” kivizsgálásával és a tettesek felelősségre
vonásával.
A demokratikus rendszerváltozás
folytatása tekintetében az utódkommunista-liberális kormányénál is messze
nagyobb következetesség várható el a rendszerváltó Fidesz–KDNP részéről hathatós választási támogatásában részesített RMDSZ-től. A temesvári magyarság
forradalmi öröksége, másfelől kiváló választási eredményei, a magyar szavazók
megelőlegezett bizalma is erre kötelezi a romániai magyar parlamenti pártot.
Ehhez azonban az szükséges, hogy – Illés
prófétával szólva – „ne sántikáljunk kétfelé”.
Nem kétséges, hogy a PSD-hez
hasonlóan az RMDSZ is elsősorban a kirívóan alacsony országos választási
részvételnek köszönheti parlamenti sikerét, az öt százalékon felüli
teljesítményét pedig Orbán Viktor miniszterelnök
népszerűségtranszferének, Kövér László házelnök
önmegtagadó erdélyi választási korteshadjáratának, valamint a magyar kormány
médiaapparátusának. Ezt követően viszont most már el kell döntenie, hogy kivel
tart: a PSD-vel vagy a Fidesszel? Vagy: fenntartja még továbbra is a magyarhoni
pártokkal szembeni „azonos távolság” elvét? Továbbá: valóban kiáll-e az erdélyi
magyar közösség önrendelkezése, illetve Székelyföld
és Partium területi autonómiája
mellett?
Biztató jelnek számít Kovács Péter RMDSZ-es ügyvezető elnök
váratlan eltávolítása, valamint az RMDSZ-hez kötődő nemzetidegen sajtótermékek
felszámolása, illetve megtisztítása. De mit szóljunk ahhoz, hogy az RMDSZ a
kormánypártokkal kötött együttműködési megállapodással máris – szinte
látatlanban – sietett legitimálni a Lia
Olgu?a Vasilescu miniszterrel és több más társával terhes Dragnea–Grindeanu-kormányt?
Hasonlóképpen aligha elfogadható annak tehertétele, hogy olyan régi-vonalas
vagy korrupt, vagy opportunista képviselők és szenátorok képviseljék
közösségünket a román parlamentben, mint – példának okáért – Verestóy Attila, Márton Árpád és Seres Dénes,
vagy Szabó Ödön és Biró Rozália, avagy Bíró Zsolt és Sebestyén Csaba. Ugyan bizony Biró Rozália, a képviselőház külügyi
bizottságának elnöke hivatott bennünket képviselni ország-világ előtt, annak a Vincze Loránt RMDSZ-tisztviselőnek a
társaságában, akit semmiféle legitim képviseleti joggal nem ruházott fel az
erdélyi magyarság?
Jól tudott, hogy az RMDSZ–MPP „összefogás” nem több, mint
egy jól kiagyalt választási blöff a szavazatmaximálás érdekében. Igazi és
valóságos összefogásra van szükség, mely nem csupán az erdélyi magyarság széles
szavazótáborának mintegy 40 százalékát fogja össze, hanem egész romániai
közösségünket. És végképpen véget kell vetni annak az erdélyi magyar
egypártrendszernek, mely a kommunizmus egyik legsötétebb maradványa, az európai
és a magyar demokráciának pedig valóságos szégyene. Hogyha igazi
rendszerváltozásra, valódi „újratervezésre” és az RMDSZ tényleges megújítására
törekszünk – akkor Markó Béla, Verestóy Attila, Frunda György, Takács Csaba
és pártnómenklatúrájuk „korszakalkotóként”
való pózolása is kész politikai anakronizmus (lásd a mellékelt csoportképet):
az erdélyi magyar közéletben is teljes rendszerváltozásra kell sort kerítenünk.
Sorin Grindeanu miniszterelnök
szavai szerint ez jelenthetné a magyar
normalitást egy „normális Romániában”, valamint egy normális
Kárpát-medencei magyar nemzetpolitikában…
Nem pártpolitikai, hanem
nemzetpolitikai logika alapján kell rendezni az – erdélyi – magyarság ügyét. Politikai közösségként – is – újjá kell
szerveznünk magunkat. Kós Károlyék Kiáltó
szava értelmében: új típusú társadalmi szerződést kell kötnünk egymással. Száz
év után Erdélyt csak ilyenképpen állíthatjuk talpra.
Nagyvárad, 2016. január 9.
Tőkés
László
EP-képviselő
az EMNT elnöke
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|