Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Nyilatkozat huszonhét évvel a Ceauşescu-diktatúra bukása után
MÁÉRT - 2017. január 10., kedd 18:01

Ézsaiás próféta könyvében Isten amiatt mond ítéletet Izráel főemberei és hamis prófétái fölött, „mert a nép vezérei hitetőkké lettek, és akiket vezetének, elvesztek” (És 9,15-16). Közel három évtizeddel a Ceauşescu-diktatúra bukása után ez az ítélet látszik beteljesedni Románia egész politikai osztályán, annak utána, hogy választópolgáraikat sokadszorra ismét félrevezették, és népének vesztére ismét a kommunista visszarendeződés útjára térítették országunkat.
Fájdalmas, hogy a tavalyelőtti Collectiv-tűzeset katartikus következményei, illetve Klaus Iohannis ígéretesnek mutatkozó államelnökké választása nyomán a román társadalom ismét visszasüllyedt előbbi állapotába, és a decemberi országos választásokon negatív részvételi rekordot döntve, a rendszerváltozás kezdete óta egyik legnagyobb arányú győzelméhez segítette hozzá az utódkommunista Szociáldemokrata Pártot (PSD). Keserű iróniája a sorsnak, hogy annak 27. évfordulóján Románia ezzel az ellenforradalmi választási eredménnyel köszöntötte 1989 szabadító karácsonyát…
Mintegy összhangban a decemberi választások forgatókönyvével, a temesvári népfelkelés idei évfordulóját a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is a politikai visszarendeződés jegyében „ünnepelte”. Az történt ugyanis, hogy az Egyházkerületi Közgyűlés december 10-i ünnepi ülésén, a magyar kormány rangos képviselőinek, valamint Szász Jenőnek, a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet jelenlegi, illetve az erdélyi Magyar Polgári Párt volt elnökének a jelenlétében, Csűry István újraválasztott püspök azt a Zsigmond József egykori vikáriust tüntette ki a Pro Ecclesia-díjjal, aki D. Papp László bukott kollaboráns püspök alias PĂUN helyettese és jobb keze volt az ateista önkényuralom idején. Az ERDEI SÁNDOR fedőnevet viselő egykori ügynök laudációját ráadásul egy másik volt Securitate-besúgó, Veres-Kovács Attila alias KATONA mondotta el az ünnepi közgyűlésen…
Év végi friss hír, hogy emberiség elleni bűncselekmény gyanújával a román katonai ügyészség bűnvádi eljárást indított Ion Iliescu volt román államfő és gyanúsított tettestársai ellen, az 1990 júniusában lezajlott ún. bányászjárás ügyében. Az is örvendetes fejlemény, hogy ezzel párhuzamosan a katonai ügyészség ugyanezzel a gyanúval indított vizsgálatot az 1989-es erőszakos cselekmények felderítésére. A kommunista és a posztkommunista múlttal való szembenézés, valamint a törvényes számonkérés jogállami követelményeinek categoricus imperativusa értelmében csak remélnünk lehet, hogy a megalakuló szociáldemokrata–demokrata liberális (PSD–ALDE) kormány nem fogja útját állni az igazságtételnek, ezáltal pedig a rendszerváltozás folytatásának az új esztendőben. A román igazságszolgáltatás ezzel együtt szintén adósunk az 1990-béli marosvásárhelyi „fekete március” kivizsgálásával és a tettesek felelősségre vonásával.
A demokratikus rendszerváltozás folytatása tekintetében az utódkommunista-liberális kormányénál is messze nagyobb következetesség várható el a rendszerváltó Fidesz–KDNP részéről hathatós választási támogatásában részesített RMDSZ-től. A temesvári magyarság forradalmi öröksége, másfelől kiváló választási eredményei, a magyar szavazók megelőlegezett bizalma is erre kötelezi a romániai magyar parlamenti pártot. Ehhez azonban az szükséges, hogy – Illés prófétával szólva – „ne sántikáljunk kétfelé”.
Nem kétséges, hogy a PSD-hez hasonlóan az RMDSZ is elsősorban a kirívóan alacsony országos választási részvételnek köszönheti parlamenti sikerét, az öt százalékon felüli teljesítményét pedig Orbán Viktor miniszterelnök népszerűségtranszferének, Kövér László házelnök önmegtagadó erdélyi választási korteshadjáratának, valamint a magyar kormány médiaapparátusának. Ezt követően viszont most már el kell döntenie, hogy kivel tart: a PSD-vel vagy a Fidesszel? Vagy: fenntartja még továbbra is a magyarhoni pártokkal szembeni „azonos távolság” elvét? Továbbá: valóban kiáll-e az erdélyi magyar közösség önrendelkezése, illetve Székelyföld és Partium területi autonómiája mellett?
Biztató jelnek számít Kovács Péter RMDSZ-es ügyvezető elnök váratlan eltávolítása, valamint az RMDSZ-hez kötődő nemzetidegen sajtótermékek felszámolása, illetve megtisztítása. De mit szóljunk ahhoz, hogy az RMDSZ a kormánypártokkal kötött együttműködési megállapodással máris – szinte látatlanban – sietett legitimálni a Lia Olgu?a Vasilescu miniszterrel és több más társával terhes Dragnea–Grindeanu-kormányt? Hasonlóképpen aligha elfogadható annak tehertétele, hogy olyan régi-vonalas vagy korrupt, vagy opportunista képviselők és szenátorok képviseljék közösségünket a román parlamentben, mint – példának okáért – Verestóy Attila, Márton Árpád és Seres Dénes, vagy Szabó Ödön és Biró Rozália, avagy Bíró Zsolt és Sebestyén Csaba. Ugyan bizony Biró Rozália, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke hivatott bennünket képviselni ország-világ előtt, annak a Vincze Loránt RMDSZ-tisztviselőnek a társaságában, akit semmiféle legitim képviseleti joggal nem ruházott fel az erdélyi magyarság?
Jól tudott, hogy az RMDSZ–MPP „összefogás” nem több, mint egy jól kiagyalt választási blöff a szavazatmaximálás érdekében. Igazi és valóságos összefogásra van szükség, mely nem csupán az erdélyi magyarság széles szavazótáborának mintegy 40 százalékát fogja össze, hanem egész romániai közösségünket. És végképpen véget kell vetni annak az erdélyi magyar egypártrendszernek, mely a kommunizmus egyik legsötétebb maradványa, az európai és a magyar demokráciának pedig valóságos szégyene. Hogyha igazi rendszerváltozásra, valódi „újratervezésre” és az RMDSZ tényleges megújítására törekszünk – akkor Markó Béla, Verestóy Attila, Frunda György, Takács Csaba és pártnómenklatúrájuk „korszakalkotóként” való pózolása is kész politikai anakronizmus (lásd a mellékelt csoportképet): az erdélyi magyar közéletben is teljes rendszerváltozásra kell sort kerítenünk. Sorin Grindeanu miniszterelnök szavai szerint ez jelenthetné a magyar normalitást egy „normális Romániában”, valamint egy normális Kárpát-medencei magyar nemzetpolitikában…
Nem pártpolitikai, hanem nemzetpolitikai logika alapján kell rendezni az – erdélyi – magyarság ügyét. Politikai közösségként – is – újjá kell szerveznünk magunkat. Kós Károlyék Kiáltó szava értelmében: új típusú társadalmi szerződést kell kötnünk egymással. Száz év után Erdélyt csak ilyenképpen állíthatjuk talpra.
 
Nagyvárad, 2016. január 9.
                                                                                                         
                                                                                                          Tőkés László
                                                                                                          EP-képviselő
                                                                                                          az EMNT elnöke

Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat

Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013  © Minden jog fenntartva.