Pázmaneum Polgári Társulás
Karaffa Attila ünnepi gondolatai a Magyar Kultúra Napján
Külhoni civil szervezetek - 2019. január 25., péntek 09:21
Dunaszerdahelyen a
Magyar Kultúra Napján Karaffa Attila alpolgármester mondta el
gondolatait a rendezvény elején. Születésnapot
ünneplünk. Az egyik legszebb nemzeti imánkat, a Himnusz születésnapját. A
Pázmaneum Társulás 2011-től szervezi meg minden évben ezt a jeles
napot, amelyet azóta városunk emléknapjai közé is besorolták.
Ezen a napon nagy tisztelettel adózunk Kölcsey Ferencnek, aki
elkészítette azt a nemes és nagyszerű művét, amelyet magyar nemzetünk
nemzeti imádságának választott. A magyar költő, politikus és nyelvújító
talán nem sejtette, hogy műve meghatározó lesz a magyarság
szempontjából. A Himnusz összeköt bennünket
Dunaszerdahelytől-Székelyudvarhelyig, a Csallóköz szívétől a Csíksomlyói
Máriáig, de még azon túl, bárhol is magyar ember éljen. A Himnusz
szólal meg nemzeti ünnepeinken, az ünnepi szentmisék végén, a DAC
stadionban. Isten, áldd meg a magyart! – énekeljük Szilveszter éjjelén,
az új év küszöbén. Velünk van, a miénk, nem vehetik el tőlünk. Hiába
próbálták a kommunista rendszerben átírni, nem sikerült nekik. Ugye
ismerik a történetet?
A pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik,
„szocialista” himnusz szerzésével, mondván: „Az mégsem lehet, hogy a
dolgozó nép himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön.”
E célból magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy
írjon másikat, a szocializmushoz illőt.
Kodály rövid választ adott:
Ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet.
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a
költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon
tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy
új himnusz–szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt.
A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán:
Meg van az már írva.
És milyen igaza volt a két nagyszerű honfitársunknak. Valóban benne van
minden, ami magyar. Minden, ami rólunk szól, történelmünkről,
küzdelmeinkről, dicsőség és szomorúság egyaránt megtalálható benne.
Mégis olyan nemes, mégis olyan egyedi. Igen, Isten nevével kezdődik
nemzeti imánk. Magyar népünk Szent István királyunk uralkodása alatt
felvéve a kereszténységet, a hit őrzője és Európa bástyájává vált. Azóta
is dacolunk különböző korok és eszmék pengéi ellen. Pajzsot tartunk
azon országok felé, akiknek már megkopott régi dicsőségük, és sokszor a
keresztet is szégyellik.
Ezt tette II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem is, akinek emlékévét
üljük, és amelybe a Pázmaneum Társulás is bekapcsolódott. A mélyen
vallásos Rákóczi így fohászkodik az ország keresztény megújulásáért:
A Te kezedben van szívünk Uram,
Gyújtsd fel a lomhákat,
Vezesd vissza az eltévelyedetteket,
Világítsd meg a vakokat,
Lágyítsd meg hajthatatlanokat,
Bátorítsd meg a habozókat,
Tanítsd meg a tudatlanokat,
Gyarapítsd bennünk a hitet.
Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet lángját,
S újra és újra kérlek,
Add, hogy szereteted gyarapodjék,
Hogy ez az isteni láng
Eméssze föl viszálykodásainkat!
Látjuk, hogy nagyjaink a vérzivataros időkben is kitartottak
kereszténységük és magyarságuk mellett. Nekünk most nem kell kardot
ragadnunk, csupán meg kell maradnunk magyarnak. De még ez sem elég, mert
fogyunk és széthull nemzetünk. Gyermekeinknek, unokáinknak a magyar
iskolát kell választanunk, hiszen csak így maradhatunk meg itt a
Felvidéken, őseink földjén magyarnak. Igen tanuljanak más nyelveket,
szlovákot, angolt, németet, de a sajátot, az anyanyelvet el ne feledjék!
A pár napja elhunyt Andy Vajnáról azt olvashattuk egy korábbi
interjúban, hogy az volt a szenvedélye, hogy visszaadjon valamit annak
az országnak, ahol született. Vajon mit kérnének Tőlünk az ősök? Talán
csak annyit, hogy magyarként éljünk békében és tisztességben
szülőföldünkön, közösségünket gyarapítva, és városainkat, falvainkat
felvirágoztatva. Ne feledjük hitünket, anyanyelvünket, hagyományainkat!
A Magyar Kultúra Napján köszönöm mindazoknak az áldozatos munkáját, akik
nemzetünk megmaradásának jövőjén fáradoznak városunkban és bárhol a
nagy világban.
Végezetül fogadjuk meg Isten szolgájának, Esterházy Jánosnak szavait:
„Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja
becsülni nagyjait, és amelynek mindig szem előtt lebeg azok példát adó
munkássága.”
Legyen példa számunkra Kölcsey Ferenc és II. Rákóczi Ferenc mellett
minden magyar, aki építi, és nem rombolja nemzetünk jövőjét!
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|