Az unokák gyászjelentője szerint „dr. Dobai István, nemzetközi jogász, erdélyi református egyházkerületi főgondnok, 1957–1964 között a kommunista rendszerben politikai fogoly, a kolozsvári Imitatio Christi Kollokvium (alcíme szerint: Hitvalló értelmiségiek kerekasztal-beszélgetései) alapítója, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett Nagyapánk élt 97 évet. Mély hitével, erkölcsi tartásával és intelligenciájával utat mutatott kortársai mellett 3 gyermekének, 11 unokájának és 19 dédunokájának. A feltámadás reményében, egyedül Istené a dicsőség!”
A Nagyváradon született Dobai István életéről és munkásságáról a Wikipédia itt és így számol be, sajnálatos szűkszavúsággal: „Dobai István (Nagyvárad, 1924. május 21. – Mikepércs, 2021. július 29.) erdélyi jogász, 1956-os elítélt. Tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen végezte jog és közgazdaságtan szakon. Tanársegédként dolgozott az egyetemen az 1948-as kommunista tanügyi reformig. Nemzetközi jogból doktorált 1948-ban. Utána munkásként dolgozott. 1956-ban szerkesztője volt az ENSZ-hez küldendő memorandumnak, amiért életfogytiglani kényszermunkára ítélték. 1964-ben amnesztiával szabadult, de soha nem rehabilitálták. 1986-os nyugdíjazásáig kényszermunkásként dolgozott. Jogelméleti, nemzetiségi- és egyházjogi tanulmányokat, könyveket jelentetett meg, többnyire álnéven. Művei: A román fegyverszüneti szerződés (Kolozsvár, 1946), Gesta Hominum (Kolozsvár, 1993), Tűnődések a történelemről (Budapest, 2004), Múlandó Szilágyság (Kolozsvár, 2007), Krisztus erdélyi mandátuma (Erdélyi üzenet sorozat I.), 2008, Boldogok a békességre igyekezők (Erdélyi üzenet sorozat II.), A Testvériség forradalma (Erdélyi üzenet sorozat III.), Az eszmei nemzet alkotmánya (Erdélyi üzenet sorozat IV.). Kitüntetései: A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2014).”
Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi újságíró, kutató 1956 erdélyi mártírjai című tanulmánysorozatának 2009-ben megjelent III. kötete a Dobai-csoportról szól. Az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot követő erdélyi „hazaárulási perek” egyik jellegzetes momentuma volt a Dobai-csoport pere: a román kommunista hatalom egy, az ENSZ-nek címzett, az erdélyi kérdés megoldását célzó memorandum miatt ítéltette életfogytiglani, illetve sok-sok évi börtönbüntetésre a perbe fogottakat.