Újvárossy Ernőre emlékeztek Temesváron
MÁÉRT - 2021. szeptember 19., vasárnap 21:40
Az 1989-es temesvári
népfelkelés első mártírjának tekintett Újvárossy Ernő építőmérnökre emlékeztek
egy maroknyian Temesvárott, az erzsébetvárosi temetőben található sírjánál
2021. szeptember 17-én. Harminckét esztendővel ezelőtt veszítette életét
tragikus körülmények között Tőkés László akkori temesvári lelkipásztor gyülekezetének
oszlopos tagja. A megemlékezést az 1989-es Temesvári Emlékbizottság és a
temesvári református egyházközségek szervezték és hirdették meg.
Gazda István, az Új
Ezredév Egyházközség lelkipásztora Pál apostol Timóteusnak írt második
leveléből idézve tartott áhítatot: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat
elvégeztem, a hitet megtartottam.” Nagyon kevesen vannak, akik ezt az igét
magukra vonatkoztatva kiírathatják a síremlékükre – mondta a lelkész. Újvárossy
Ernő a diktatúra szorításában nem tudta megtenni, hogy félreálljon, úgy érezte,
hogy Krisztus földi egyházának ügyét szolgálnia kötelessége. Ott maradt Tőkés
László lelkipásztor és a református gyülekezet mellett, a közösség ügye
mellett, megtett mindent, amit tehetsége szerint megtehetett, és ezért meg
kellett halnia.
Tőkés László, a
Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke beszédében felidézte
az 1989-es eseményeket, amelyek Újvárossy Ernő tragikus halálához vezettek. „Ő
azon emberek fajtájából való volt, akikkel Nehémiás könyvében találkozunk, a
harcosok és az építők fajtájából, aki egyazon időben részese volt annak a
szerény építkezési tervnek, amelyet nagy elhatározással magunkévá tettünk.” A
gyülekezet azokban az években a szűknek bizonyult templomot akarta
nagyobbítani, Újvárossy Ernő szívvel-lélekkel beállt ebbe a munkába, noha
azelőtt a „szocialista építésben” teltek el évei. Felért egy megtéréssel az,
amikor az egyház ügye mellé állt, beiratkozva a gyülekezetbe. Szívvel-lélekkel
dolgozott érte, az akkori építőtelepi és szakmai kapcsolatait, szakértelmét
használva fel – emlékezett az egykori temesvári lelkipásztor. „Újvárosssy
Ernőnek talán egyetlen dolog róható fel, az, hogy betartotta a hallgatás
parancsát, magával vitte a sírba azt, amiről nem tudunk: miért tűnt el 1989. szeptember
12-én, mi vezetett oda, hogy ebbe a helyzetbe került, hogyan jutott a
Vadászerdő szélére, ahol holtan megtalálták, miután napokig kerestük” –
mondotta Tőkés László, hozzátéve: bátor katona és jó építőmester volt, a
titkosszolgálat találóan mérte fel személyének a veszélyességét. „Megítélésem
szerint minden jel arra mutat, hogy eltették láb alól – vélte a püspök. – 1989
után az első években kivizsgálást kezdeményeztünk, de sajnos mindig falakba
ütköztünk, az volt a kifogás, hogy csak a családtagok kérésére indíthatnának
utólagos nyomozást.” Lelkésztársa szavaira visszautalva mondta: az ifjú
nemzedék Timóteushoz hasonlóan tovább kellene vigye Újvárossy Ernő örökségét.
„Eljött a demokrácia, és szabadon hirdethetjük Isten igéjét, de mindenütt a
visszarendeződéssel találjuk szemben magunkat, ez végbement az egyházban is, és
sajnos a forradalmi lelkület nagyon kipusztult a társadalom életéből” –
jelentette ki Tőkés László, aki szerint nem kellene hagyjuk, hogy a temesvári
reformátusság, általában Temesvár elveszítse ezt a forradalmi minőségét.
Az évfordulós
megemlékezés részvevői abban a reményben helyeztek el koszorúkat Újvárossy Ernő
sírján, hogy a kopjafáján olvasható Arany János-i gondolat
megkérdőjelezhetetlen: „Amit adtál, abból semmi sincs elveszve.” A temetői
megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA