Mementó Gyantán
MÁÉRT - 2021. szeptember 27., hétfő 19:19
Ebben az évben a szeptember 26-i vasárnapi
istentisztelet keretében emlékeztek meg Gyantán a második világháború végefelé
történt szörnyű népirtásról, amelynek a Fekete-Körös völgyi református magyar
falu békés, civil, ártatlan lakói estek áldozatul, összesen 45-en, köztük nők
és gyermekek is. Évtizedeken át hallgatni kellett minderről, ma már emlékmű
örökíti meg a mártírok neveit a református templom tövében.
1944. szeptember 24-én, vasárnap a falun
átvonuló román katonaság és a hozzájuk csapódott önkéntes martalócok, no meg a
környékbeli zsákmánylesők felégették a református parókiát, raboltak,
gyújtogattak, zabráltak szerte a faluban, s akik addigra nem menekültek és
bujdostak el, azok közül mindenkit összeszedtek, majd a fegyveresek statáriális
módon kivégezték őket.
A nacionálkommunista diktatúra bukása óta
több-kevesebb fény derült a történtekre, ma már tudni, hogy kik, hogyan és
miért cselekedtek, s azt is, hogy a gyalázatos bűncselekményért felelős tisztek
hamis ürüggyel rendelték el a megtorlást. Akárcsak egy nappal korábban a
Belényes melletti Magyarremetén és Kishalmágyon, ahol 36 magyar civilt lőttek
agyon Mociulschi tábornok csapatai ugyancsak partizánkodás alaptalan vádjával.
Gyantán a szerencsétlen áldozatokat, akiknek
egyetlen bűnük, hogy magyarok voltak, közös sírnak adták. A történtek
évtizedeken keresztül tabutémának számítottak. A tragédiát Köteles Pál, a falu
szülötte Hotel Kárpátia című, Magyarországon 1989-ben megjelent regényében, a
vérengzést gyermekként túlélő Boros Zoltán – az akkor munkatáborban lévő
helybéli lelkipásztor, Boros Ferenc fia – Fekete vasárnap című
dokumentumfilmjében örökítette meg 1993-ban. Romániában csak ekkor kezdődött az
események feltárása, bár a román történetírás máig ködösít, hallgat, sőt
hamisít ez ügyben. Az első meghirdetett megemlékezésre csak 2000-ben került sor
Gyantán, 2004-ben aztán emléktáblát állítottak az áldozatoknak.
A most vasárnapi megemlékező istentiszteleten
Soós József Tamás gyantai lelkipásztor tartott igei bevezetőt a település
központját uraló református templomban, majd Gecse Attila miskolci gyülekezeti
és kórházlelkész – akinek neje gyantai származású – prédikált Lukács
evangéliumának 13. verse alapján (1–5.). Az igehirdetést követően a parókus
lelkész köszöntötte a gyülekezet megjelent tagjait, az egykori áldozatok
leszármazottait, a meghívottakat és vendégeket, majd a 20. zsoltár felolvasása
után röviden felidézte a tragikus történelmi momentumot. Az 1944-ben elkövetett
szörnyűségek mártírjait és túlélőit egyaránt méltatta, nem mulasztva el
rámutatni, hogy ami azután következett, azaz a kommunista évek nyomorítása is
alaposan hozzájárult ahhoz, hogy ma már a Fekete-Körös völgyi magyarság valahol
a szórványlét és a kihalás mezsgyéjén baktat… Mindazonáltal hittel és
reménységgel kell a ma emberének – éljen bárhol is a Kárpát-hazában – élnie és
küzdenie, a sofóniási biztatással megerősítve a zsoltáros felolvasott mondatait:
„Ne félj, Sion, ne csüggedj el!”
A záróének és az áldás elhangzása előtt két
fiatal felolvasta a mártírok neveit, majd Soós tiszteletes a Királyhágómelléki
Református Egyházkerület centenáriumára megjelent kötettel ajándékozta meg
igehirdető szolgatársát, illetve bemutatták a gyülekezet frissen kapott
zászlaját.
A templomkertben álló emlékműnél rövid mementót tartottak, amelynek
során szót kapott Szabó Ödön parlamenti képviselő is. Az emlékezők és
tisztelgők koszorúkat és virágokat helyeztek el a monumentum talapzatán, majd közösen
elénekelték a Himnuszt.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA