Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Kitüntették Pataki István partiumi költőt
MÁÉRT - 2021. október 3., vasárnap 14:17
Magyarország kolozsvári főkonzulátusán vehette
át a díjazott egy bensőséges ceremónia keretében szeptember 30-án a neki
megítélt magyar állami kitüntetést, a Magyar Érdemkereszt polgári tagozatának
legmagasabb fokozatát. Előbb Mile Lajos főkonzul olvasta fel az erről szóló
elnöki rendeletet: „Magyarország köztársasági elnöke Pataki István költő, író,
publicista részére a partiumi magyar közösségek megmaradását szolgáló irodalmi
pályája elismerésként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozza. Kelt
2021. július 30-án, Áder János, Magyarország köztársasági elnöke.” Ezt követően
Tőkés László, a Királyhágómelléki Református egyházkerület előző püspöke, az
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke olvasta fel a díjazottat laudáló sorait.
Miután a főkonzul átnyújtotta a kitüntetést,
Pataki István röviden megköszönte, maga és családja számára igen nagy
megtiszteltetésként értékelte azt, ugyanakkor az elismerést az egész partiumi
magyarságra kiterjesztve emlékeztetett, hogy ez a régió milyen nagy mértékben
járult hozzá a történelem során az összmagyar kulturális, szellemi kincs
gazdagításához. Örvendetesnek mondta, hogy a budapesti nemzeti kormány végre
súlyának és helyének megfelelően kezeli a Partiumot is, a történelmi
Magyarország más régióihoz hasonlóan.
A továbbiakban Meleg Vilmos nagyváradi
színművész olvasott fel néhányat a költő verseiből.
Az alábbiak teljes terjedelmében tesszük közzé
az elhangzott laudációt:
Laudáció Pataki István költő Magyar Arany Érdemkereszttel való
kitüntetése alkalmából
„…a költő mélyből szól / isten a magasból /
figyelj szavukra / földi halandó” – hadd irányítsam rá a figyelmet Pataki István költőre saját ars
poeticájának tőről metszett soraival.
Gazdag életútjának rajzát is saját szavaival
foglalom össze: „Ezerkilencszázötvenhárom február huszonhatodika óta vagyok
magyar. Meglehet, azelőtt is az voltam, és leszek a feltámadás után is.
Születésem óta a Nagyvárad melletti Biharon lakom segédmunkásként,
napszámosként, tanárként, közíróként, gyermekként, apaként. És élek mindenütt,
ahol még hisznek a magyar szó varázserejében. Költőként. Emberként. Nem
megalázkodva. Alázattal.”
Szőcs Géza „bihari remetének”, „bihari bölénynek” titulálta. Barátai szerint
gerinces, elkötelezett, nemzeti beállítottságú ember, akit nem lehet
megvásárolni.
Pataki
István az az ember, aki a diktatúra éveiben, amikor írni kezdett, az
ellenállásnak azt a formáját választotta, hogy munkába fogott. Magatartása,
szava, költészete a helytálló
sorsvállalás élő példája. Olyanképpen szólal meg, miként az Ige, vagyis a
szó az ő esetében valósággal cselekedetszámba megy.
A mai
költők közül kevesen mondhatják el magukról ugyanezt. Valahogyan kiment a
divatból a szó legnemesebb értelemben vett „irányköltészet”. Szinte magukat sem igen vállalják a költők. Pedig
mi még egy olyan költészet jegyében szocializálódtunk, és az iskolában is arra
neveltek bennünket, hogy az igazi verseknek profán szentségképpen –
hasonlatosan Isten Igéjéhez – valamilyen meghatározott irányba kell mutatniuk
és mozdítaniuk az olvasókat, más szóval szólva: üzenetet kell hordozniuk. Ebből a szempontból a mai – modern –
költészet igencsak sterillé, öncélúvá vált. Pataki István ellenben természetes
módon vállalja az azonosságot önmagával, és a költői szerepzavar buktatóit
elkerülve szólít meg és „mozgósít” bennünket. Idézem egyik kötetének címadó
versét: „talán még lesznek magyarok / ha egyszer / farkast kiáltok”. Vagy a
Hová menekültél? című versét: „vezényelj utolsó rohamot / törjünk ki csapjunk
ki hazám / amíg még vagyunk”. Október 6-ára dedikált versében pedig az
alkalomhoz illően hívja fel a hallgatóságot a vértanú tábornokok követésére:
„úgy kellene mennünk mint a tizenhármak”. Mondhatni tehát, hogy megőrzi a
költészetnek azt a fajta funkcionalitását,
amit egykor a krónikások vagy bárdok mondhattak magukénak. Ennek köszönhető
nagy erénye, hogy elmondható, idézhető verseket ír. Oly módon idézhetők a
versei, miként a Szentírás, vagy mint Ady Endre.
Költeményeiben
szemelgetve – példának okáért – ilyen sorokat találhatunk: „a becsület magyar
lépték”; vagy: „unokája helyett lesz / autonómiája”; vagy: „…Európa / csak
miattunk imádkozott – / értünk soha”. A példákat folytathatnánk. Ezek az
idézetek a maguk igazával és tömörségével nagyon mély mögöttes tartalmat hordoznak.
Egyesek közülük kimondottan bibliai
igéket asszociálnak. Íme, egy másik telitalálat az előbbiek sorában:
„csonkolónak sosem fáj a csonk”, mely áttételes módon Trianonra utal. „A test
kiveti a lélek-idegent / felkel és jár / épül és gyógyul / mert szabad lelkében
/ maga Isten trónol.”
„Kelj fel és járj!” – mondja Jézus. Az Ő csodatételei képzenek fel
bennünk, hogy Krisztus követőiként miként kelnek fel és járnak a sánták, a
poklosok, a bénák. Akár a vízen járás képzetét is felidézheti bennünk a Sirám
helyett című vers, hiszen sokszor olyan lehetetlen viszonyok örvényei között
találjuk magunkat, hogy Péter
módjára kell megtanulnunk a vízen járni. A Költővel együtt kell leküzdenünk azt
a kicsinyhitűséget, amely önkéntelenül is hajlamos megadni magát sorsának ama
lehúzó állapotában, melyet a múlt század két bennünket sújtó történelmi
katasztrófája nyomán akár poszttrianoninak, akár posztkommunistának is
nevezhetünk.
Nagyvárad – közismert módon – nagy irodalmi múltra tekint vissza. Az utóbbi időkben
azonban sokszor okkal támadt hiányérzetünk amiatt, hogy jobb sorsra érdemes,
nagy múltú városunk költői termése messze elmarad legendás múltjától. Öröm
tehát számunkra, hogy jobbára „rejtett kincsként” fedezhetjük fel Pataki István
érett és gazdag költészetét, amely – megítélésem szerint – hiteles folytatását
jelenti nagyváradi, bihari költészeti hagyományainknak, és azt a Juhász Gyula által megfogalmazott
reménységet hordozza, hogy: van, lesz még magyar dal Váradon.
Ezen
meggondolás alapján jó szívvel nyugtázom Pataki István költőnek a Magyar Arany
Érdemkereszttel való kitüntetését, érdemei bizonyságaképpen idézve Üzenet mindenkorra című hitvalló
költeményét: „nem adom fel / és nem adom alább / borzongj meg élet / vigyorogj
halál / nem adom fel / és nem adom alább / ámuljon isten / köpködjön galád /
nem adom fel / és nem adom alább / értetek élek / s bennetek tovább”.
Kolozsvár,
2021. szeptember 30.
Tőkés László
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|