Erdélyi Magyar Szövetség
A szabadság szeretete összeköt, kössön össze az érte való küzdelem is
MÁÉRT - 2021. október 24., vasárnap 22:56
A Partiumi
Keresztény Egyetem belső udvarának falán elhelyezett emléktáblánál hajtottak
fejet az 1956-os forradalom hőseinek emléke előtt tisztelgő nagyváradiak az
Erdélyi Magyar Nemzet Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt által szervezett
megemlékezés keretében.
A megjelenteket
Moldován Lajos, az EMNP nagyváradi szervezetének elnöke üdvözölte. Rövid
beszédében kifejezte reményét, hogy a jövő évi magyarországi választásokon a
kommunizmus visszamaradt roncsait végképp eltakaríthatja majd a nemzet.
Rámutatott: ahogyan 1956-ban a szabadság eszméje egységbe forrasztotta a
határoktól szétszabdalt nemzetet, úgy ma is összeköti a világ sok országában
élő magyarokat, akik egy időben tisztelegnek a szabadságért áldozatot vállaló
elődeink előtt.
Csomortányi István,
az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke beszédében a világ bármely pontján élő
magyarokat összekötő szabadságszeretet emelte ki. Rámutatott, hogy a magyar
nemzet tagjai nem csak akkor harcoltak közösen a szabadságért, amikor egy
hazában éltek, hanem a közös haza szétdaraboltatása után is. „A szabadság
szeretetében való összetartozásunk legszebb jelképe 1956, hiszen nemcsak
Budapesten harcoltak a magyarok a szabadságért, hanem a teljes
Kárpát-medencében, azon belül Bihar megyében is. A megtorlás is ennek megfelelő
mértékű volt, elég, ha csak Sass Kálmán nevét említjük, vagy a nagyváradi
Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének sorsára gondolunk, erdélyi viszonylatban
pedig a Szoboszlai-per történései beszédesek e tekintetben. Történeti
kutatásoknak köszönhetően ma már tudjuk, hogy az erdélyi magyarság több
börtönévvel fizetett szabadságvágyáért, valamint a nemzeti szolidaritásért,
mint a csonkahonban a Kádár-rezsim megtorlását elszenvedők” – emelte ki
Csomortányi. „Soha többé kommunizmust! Mi magyarok joggal mondhatjuk ezt,
hiszen kevés olyan nemzet van, amely annyit szenvedett a kommunizmus miatt,
mint a magyarok. A mi szenvedésünk 1919-ben kezdődött, a tanácsköztársaság 133
napjának rémtörténetével, melynek egyenes folyománya volt trianoni
szétdaraboltatásunk. Ezt követte az 1945 utáni úgynevezett felszabadulás, mely
egyként pusztította a csonkahoni és a határokon kívülre szorult magyarságot.
Tömegmészárlások, civilek elhurcolása, rablás, nemi erőszak: így köszöntött be
hozzánk 1945-ben a kommunizmus, mely aztán államműködési formává vált: a vidék
elpusztítása, az államosítások, az ipar, a parasztság tönkretétele, melynek
következményeit mai napig nyögi a magyar vidék. Ezt követte 1956, majd a
forradalom leverése után – Kádárék ténykedése nyomán – létrejött az az
embertípus, amely már nem ismerte a nemzet fogalmát. Ezért is óriási büszkeség, hogy ma
Nagyváradon lehetünk, és ha csak lélekben is, de itt lehet velünk Tőkés László,
hiszen a kommunizmus elleni magyar küzdelmünk egyik legfontosabb szereplője
éppen ő” – hangsúlyozta Csomortányi István. „Amikor azt mondjuk, hogy soha
többé kommunizmust, sajnos a jövőről is beszélnünk kell, hiszen ez a gyilkos
eszme mai napig velünk él. Nem csak a Benes-dekrétumok szellemében vagy a többi
utódállam mai napig tetten érhető, magyarok elleni tevékenységében, hanem az
újfajta kommunizmussal is, melynek megtestesítője egy másik unió, melynek
központja ma Brüsszel. A céljuk ugyanaz: az új típusú ember megteremtése,
melynek nincsenek gyökerei, nincs hazája, anyanyelve, sőt, biológiailag
determinált önazonossága (neme) sincs. A cél tehát azonos: a gyökértelenítéssel
elért teljes kontroll a társadalom felett. Természetes, hogy mi magyarok élen járunk
az új kommunizmus elleni harcban, hiszen tudjuk, mit jelent a szabadság hiánya.
E tekintetben ismét nincsenek határok a Kárpát-medencében, egyként küzd a
csonkahoni és a külhoni magyar. Mi azt gondoljuk, hogy meg kell tartanunk
azokat a nemzeti kereteket, melyek a magyarságot megóvták 1100 éven keresztül a
Kárpát-medencében, meg kell tartanunk keresztény hagyományainkat, és
ellenállunk minden olyan új társadalmat építő diktatórikus folyamatnak, mely
hol kommunista, hol liberális köntösben jelenik meg” – jelentette ki a néppárt
elnöke, az Erdélyi Magyar Szövetség társaelnöke. „Ez a harc a fiatalokra vár,
hiszen ez a társadalom-változtatási kísérlet elsősorban az ő életüket érinti
majd. Nyugaton ez már körvonalazódik, ott már nincs szólásszabadság, a szülői
szabadságjogok sem léteznek, és mindenki bűnös, aki nemzeti hagyományaihoz
ragaszkodik. Az új kommunizmust erőltetők sokkal rafináltabbak, mint a régi
kommunisták, hiszen Európa keresztény hagyományait kiforgatva, újraértelmezett
formában használják a jó és a rossz ember fogalmát. Az általunk eddig ismert
kommunizmus a társadalmi osztályokhoz való tartozás alapján jelölte ki a
megsemmisítendőket, főként azokat, akik vagyoni helyzetük és felkészültségük
miatt útjában álltak az új társadalmi modell megalkotásának. Ezzel szemben az
új kommunizmus a jók és a rosszak csoportjára osztja az embereket. Jó az, aki
az ő értelmezésükben toleráns, tehát elfogad minden társadalmi és biológiai
devianciát, magyarán minden közösségromboló szélsőséget, és rossz az, aki
ragaszkodik a hagyományokhoz, a nemzethez, a szülőföldhöz, a családhoz, tehát
azokhoz az értékekhez, amelyek akadályozzák az önmagában álló, gyökértelen és
kiszolgáltatott egyének tömegéből álló társadalommodell megvalósítását. A régi
és új kommunizmus közös vonása, hogy a célkeresztbe kerülteket törvényen kívül
helyezi, és velük szemben bármilyen fellépést elfogadottnak és jogosnak tekint.
Nyugaton mindennapossá váltak az inkvizíciószerű médiahadjáratok, a koncepciós
bírósági ítéletek és az egyetemeken a nemzeti gondolkodók elleni folyamatos
tisztogatások. Ennek a szemléletnek eredményei tehát nyugaton már láthatók, de
Közép- és Kelet-Európa még szabad. Ezt a szabadságot kell megőriznünk, a
szabadságot, amelyért a tankok ellen harcoló pesti srácok küzdöttek. Azt a
szabadságot, amely a magukat a diktatúra elleni tiltakozásként égő fáklyává
tevő Bauer Sándor, Moyses Márton és Jan Palach mártíromsága által tudhatunk ma
magunkénak, hiszen az áldozatok emléke összeköt minket és arra kötelez, hogy az
erdélyi magyarság szabadságáért a jövőben is mindent megtegyünk. A szabadság
szeretete összeköt, kössön össze az érte való küzdelem is” – zárta beszédét
Csomortányi István.
A beszédet követően
a jelenlevők megkoszorúzták az 1956-os emléktáblát, majd az esemény a magyar
himnusz eléneklésével zárult.
Tőkés László, az
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a váradi megemlékezéssel egy időben mondott
ünnepi beszédet Mezőtúron, az önkormányzat meghívására, az 1956-os forradalom és
szabadságharc 65. évfordulója alkalmából szervezett városi megemlékezésen.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|