A HMDK kopácsi alapszervezete keretében működő hagyományőrző műhely január 6-án tartotta Régmúlt hagyományok nyomában – karácsonytól vízkeresztig című programját.
 
 
A kopácsi HMDK-alapszervezet természetesen decemberben osztotta ki karácsonyi csomagjait a gyerekeknek, adventi rendezvényüket azonban nem tudták megtartani, mivel a járvány következtében az év végére sokan lebetegedtek, ezért úgy döntöttek, január 6-ára, a karácsonyi ünnepkör utolsó napjára, vízkereszt ünnepére teszik át. A programra a kopácsi magyarok otthonának udvarában került sor.
- Alkalmi műsorunk célja az volt, hogy bemutassuk a karácsonyi ünnepkörhöz köthető régi hagyományainkat. Karácsonyhoz kapcsolódik például a kántálás hagyománya, a legkisebbek karácsonyi énekekkel köszöntötték a vendégeket. Vízkereszt napja időjósló nap is, amelyhez számos mondóka kötődik, az idősebb gyerekek ezekből olvastak fel néhányat. Az újév, vagy ahogy a régiek hívták, kiskarácsony alkalmából szintén fennmaradt egy szép régi szokás: az almát annyi szeletre vágták, ahány tagú a család, és mindenki kapott belőle egyet. Ezt a hagyományt is felelevenítettük, minden jelenlévő kapott egy almaszeletet, ami az összetartozást jelképezte – számolt be Facskó Mónika, a HMDK kopácsi alapszervezetének alelnöke a rendezvényről.
Kiállították a gyerekek által készített tárgyakat, a karácsonyfát kizárólag hagyományos díszekkel ékesítették. Végül egy közös ének is elhangzott, melyen részt vettek a kicsik és a középiskolások, illetve a műhelyt vezető pedagógusok is. Az alelnök ezúttal is köszönetét fejezte ki mindenkinek a részvételért, közreműködésért, mondván, a hagyományőrző műhelyük iránti lelkesedés arra ösztönzi őket, hogy folytassák a tevékenységet.
Nézőként is sok vendég volt jelen a múlt csütörtöki rendezvényen, melyet megtisztelt jelenlétével Gárdos Béla eszéki magyar konzul is. A résztvevőket teával, forró csokoládéval, forralt borral, fánkkal és sült kolbásszal fogadták. Facskó Mónikától megtudtuk, a hagyományőrző műhely következő programjára Télvíz idején címmel kerül majd sor, melynek során a helyi asszonyok tanítják majd a fiatalokat kézimunkázni, hagyományos ételek, sütemények elkészítésére. A gyerekek kukoricát is morzsolnak majd, a kukoricababa és a csutkavár készítésében is kipróbálják magukat, a lemorzsolt kukoricával pedig az a terv, hogy a helyi vadásztársasággal együtt viszik ki a vadetetőhöz, ahol a vadászok mesélnek nekik tevékenységükről. A műhely vezetői azt tervezik, hogy a falu valamennyi egyesületének munkájával megismertetik a fiatalokat