Temesvári igehirdetés és megemlékezés
MÁÉRT - 2022. szeptember 27., kedd 07:34
Demeter Sándor temesvár-belvárosi
református lelkipásztor meghívására egy már jóideje esedékes igehirdetési
szolgálatnak tett eleget Tőkés László
püspök, a forradalmi múltú gyülekezet egykori lelkipásztora. Az istentiszteleti
alkalom közel egyazon időre esett áldott emlékű Újvárossy Ernő, a gyülekezet volt oszlopos tagja, a temesvári
ellenállás első vértanú áldozata halálának 33. évfordulójával. Ennek alkalmából
2022. szeptember 25-én, a vasárnap délelőtti istentiszteletet követően
kegyeletes megemlékezésre is sor került a mártír síremlékénél, az
erzsébetvárosi temetőben.
Prédikációjában Tőkés László a Mózes 5.
könyvéből és a Nehémiás próféta könyvéből vett igék alapján Isten választott
népének egyiptomi és babiloni fogságával állította párhuzamba magyar népünk
sorsát, Luther Márton reformátornak az egyház babiloni fogságáról szóló művével
példázva az ateista-kommunista szovjet birodalom, illetve a nacionálkommunista
Ceau?escu-rezsim igájában sínylődő népek és egyházak, illetve az elnyomott
erdélyi magyarság korabeli helyzetét. A diktatúra uralma alóli felszabadulás az
egyiptomi fogságból való szabadulással ért fel népünk életében. A pusztai
vándorlás göröngyös útjára térő népének megszámlálására szólította fel az Úr
Mózest és Áront, mondván: „Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét, az
ő nemzetségeik szerint, az ő atyáinak háznépe szerint, a neveknek száma
szerint, minden férfiút főről főre, húsz esztendőstől fogva és feljebb, aki
hadba mehet Izráelben” (5 Móz 1,1-3). A népszámlálásról szóló mózesi könyv (am.
Numeri) parancsa ma is időszerű, amikor éppen cenzust tartanak országunkban.
Népünk és egyházunk sorai igen megcsappantak, létszámban és erőben igen
meggyengültünk – itt, Temesváron is –, éppen ezért igencsak szükséges
számbavennünk, hogy történelmi „pusztai vándorlásunk” viszontagságos,
kihívásokkal és megpróbáltatásokkal teli útján járva hányan maradtunk és kikre
számíthatunk; van-é elég hadra fogható férfiú, szolgálatra és munkára kész
ember a romok helyreállítására, a jövő megépítésére a reánk váró nehémiási
korszakban? – tette fel a kérdést az igehirdető.
Az Újvárossy Ernő kopjafájánál tartott
temetői megemlékezésen Demeter Sándor
lelkipásztor hirdette Istennek az alkalomhoz illő igéjét, Pál apostol
Timóteusnak írt második levelét idézve: „Mert nem a félelemnek lelkét adta
nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7).
Újvárossy Ernő nem engedett az elnyomó gépezet zsarolásának, nem hátrált meg,
mert tudta, hogy a félelem lelke nem Istentől van. A mérnök szorult helyzetében
is kiállt Tőkés László lelkipásztor és a református gyülekezet ügye mellett,
vállalva inkább a mártírhalált.
Spontán módon, keresetlen szavakkal ezután
a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke, Tőkés László is
méltatta Újvárossy Ernőt, a temesvári gyülekezetben vállalt áldozatos építő –
építészi – munkáját, kiemelve a klerikális és a kommunista hatalommal szembeni
bátor kiállását. Szakmai tudásával és erkölcsi példájával méltán vívta ki
egyházi közössége és az emlékező utókor tiszteletét, szeretetét és
megbecsülését. Mély hitéről élete
feláldozásával tett bizonyságot. 1989 szeptemberében még csak a gyülekezet
körében zajlottak a fenyegető események. Ez az oka annak, hogy a külvilág és a
többségi románság még nem ismerte fel, hogy valójában Újvárossy Ernő volt a
zsarnoki rendszerrel szembeni ellenállás, az utóbb kibontakozott szabadságharc
első áldozata.
A temetőbeli megemlékezésen jelent volt Gazda István, az Új Ezredév gyárvárosi
gyülekezet lelkipásztora is.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA