A jeles erdélyi tudóst és oktatót, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem címzetes professzorát kolozsvári lakásán érte február 5-én a váratlan és gyors halál.
Kozma Dezső 1935. november 6-én született Középlakon, amely a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott, a mai Románia Szilágy megyéjében található. Az irodalomtörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudományok doktora a romániai magyar nyelvű irodalom, kultúra és tudomány egyik kiváló ismerője és művelője volt, az erdélyi-partiumi és egyetemes magyar tudományos élet kiemelkedő alakja, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje.
A PKE így búcsúzik egykori tanárától  (2003–2013), Bölcsészettudományi Karának dékánjától (2003–2006): „Kozma Dezső professzor úr több mint négy évtizedes, termékeny kolozsvári egyetemi pályafutását követően érkezett a Partiumi Keresztény Egyetemre, abban az időszakban, amikor a Sulyok István Főiskolából kinövő, számtalan akadállyal szembesülő intézményünknek talán a leginkább szüksége volt az útjukat már bejárt és harcukat már megharcolt nagyformátumú személyiségek támogatására. Megtehette volna, hogy hetvenedik életévéhez közeledve, több mint húsz könyv és több száz tanulmány szerzőjeként, olyan irodalomtörténeti munkák és tankönyvek megalkotójaként, amelyeken nemzedékek nőttek fel a letűnt rendszer szellemiekben-lelkiekben is ínséges időszakában, inkább a jól megérdemelt pihenést és saját tudományos pályájának kiteljesítését tekinti fontosabbnak. Ő azonban, talán megérezve, hogy személyes segítsége mennyire fontos a rendszerváltás utáni első önálló magyar egyetem számára, habozás nélkül igent mondott a nagyváradi meghívásra és mellénk állt. Elkötelezetten, teljes szakmai tekintélyével, rendkívüli, enciklopédikus tudásával, karakteres tanári egyéniségével, szilárd emberi tartásával, kifinomult vezetői hozzáértésével és tapintatával, ám, amikor kellett, személyes, határozott kiállásával is, töretlenül szolgálta a partiumi magyar egyetemépítés ügyét. Kedves Dékán Úr, közöttünk való életed és szolgálatod áldott emlékét megőrizzük és erőt merítünk belőle további küzdelmeinkhez.”