Magyar Polgári Párt
Biró Zsolt beszéde a Nemzeti Gyásznap alkalmából
MÁÉRT - 2015. október 6., kedd 21:28
Emlékezni, fejet
hajtani jöttünk ma ide, a Vesztőhelyre. Az 1849-es megtorlást követően a lángot
újra éleszteni akaró forradalmárok vesztőhelye a Postarét, így nekünk,
marosvásárhelyieknek megadatott, van városunkban is egy vesztőhely. Gálffy
Mihály, Horváth Károly és Török Ignác.
Három név. Három vértanú neve. Hányan tudják vajon hibátlanul elsorolni?
Október 6-án,
Aradon 13.
Nem járunk messze a
valóságtól, ha azt állítjuk: az aradi vértanúk nevét hibátlanul a magyar
lakosság többsége aligha tudja felsorolni.
Egyet azonban
tudunk és ezt már gyerekként megtanultuk, hogy „magyar ember sörrel nem
koccint”. Nem koccintunk, mert a hagyomány szerint az osztrákok sörrel
ünnepelték az aradi eseményt. Legenda vagy valóság? Nem is ez a fontos. Sokkal
többet ér az a nemzeti egység, ami ennek kapcsán kialakult. Magyarságunkat,
összetartozásunkat testesíti meg ez a mondat, hiszen ezt csak mi magyarok
tudjuk!
Magyarságunkat
Összetartozásunkat, testesíti meg Marosvásárhelyen a Postarét is. Itt gyűlünk
össze, valahányszor, de idén mintha erősebben éreznénk ennek az említett
összetartozásnak a fontosságát. Nem csak azért, mert hosszú szünet után
politikai színezettől függetlenül, ismét közösen vagyunk itt, hanem azért is,
mert a külső körülmények is azt üzenik: olyan időket élünk, amikor össze kell
zárni sorainkat.
Az 1848-49-es
forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlás oly mértékű volt, hogy
szinte nem volt olyan magyar család, amelynek valamelyik tagját ne érintette
volna az. Az aradi 13 és a Budapesten kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnök mellett száznál is több embert
végeztek ki, több százat küldtek börtönbe, több ezren álltak hosszabb-rövidebb
ideig vizsgálat alatt, több tízezer volt honvédet soroztak be büntetésként a
császári-királyi hadseregbe és az önálló magyar bankjegy, a Kossuth-bankó
kárpótlás nélküli megsemmisítése, politikai pártállásra való tekintet nélkül
érintette az ország valamennyi lakosát. Olyan politikai indíttatású, gazdasági
jellegű sokk érte tehát a társadalmat, amelyhez csak Trianon hatása mérhető.
Mi
marosvásárhelyiek, mi erdélyi magyarok, mi kisebbségi sorba szorult magyarok
ezt bőrünkön érezzük mondhatni nap, mint nap.
Érezzük, amikor nem
használhatjuk korlátlanul anyanyelvünket. Érezzük, amikor másodrendű polgárként
kezelnek munkahelyeinken vagy az iskolában. Érezzük, amikor a hivatalok
packáznak és diszkriminálnak. Érezzük, amikor nem használhatjuk történelmi
utcaneveinket, amikor betiltják jelképeink használatát, amikor bírságolni
próbálnak himnuszéneklés miatt, és érezzük, amikor a pusztán kéréseink
felvetésének jogát is elvitatják tőlünk.
Ilyen körülmények
között a Nemzeti Gyásznap különös jelentőséggel bír. A mai nap üzenete nem csak
a gyászról kell tehát szóljon, a mai nap azt is üzeni, hogy nem hagyhatjuk,
úrrá lenni magunkon az önsajnálkozást.
Mi magyarok lázadó
alkatúak vagyunk Dózsa és Rákóczi, vagy Bocskaitól 1956-ig forradalmak,
szabadságharcok láncolata, minden esetben valamilyen, a nemzet létét vagy
jövőjét veszélyeztető esemény váltotta ki.
Itt az ideje ráébredni,
hogy ma sincs ez másként. Ma is nemzeti megmaradásunk a tét.
A politika egy hatalmas taktikai játszma, mondják sokan, de
taktikázások közepette nem fordulhatunk saját közösségünk ellen! Ma, nem
mondhatjuk Marosvásárhelyen, egy autonómiafórumon, hogy most éppen nem aktuális
az autonómiát kérni.
Mondjuk ki tisztán és világosan, hogy mit akarunk. Mondjuk ki, hogy a békés együttélés együtt gondolkodás
és együtt munkálkodás csak akkor lesz hiteles, ha nem másodrangú polgárokként
kezelnek minket.
El
kell mondanunk újra és újra azt, amit megtettünk 2014.
november 29-én, Sepsiszentgyörgyön. Akkor az ott felolvasott petíciónkra
gyorsan érkezett a válasz. Megbírságoltak a magyar himnusz énekléséért.
Bírságot rótt ki a román kormány székelyföldi megbízottja, mert nemzeti imánkat
mertük énekelni. Egy nemzetet vágtak pofon, mert valaki, valakik szólni mertek.
Pedig semmi egyéb nem történt, csak egy közösség megfogalmazta elvárásait,
jogos kéréseit. Békésen. Civilizáltan. Jogkövető módon. Emlékeztettünk, arra,
hogy mit tartalmaz a Gyulafehérvári Nyilatkozat. Emlékeztettünk arra, hogy mit
ígértek nagyapáinknak, közel 100 évvel ezelőtt, a mai román politikai vezetők
nagyszülei. Országnyi területért cserébe jogokat ígértek! Jogokat, melyek
biztosításával mai napig adós a hatalom.
Mi kértünk valamit,
aztán jött a gyors és egyértelmű válasz. A bosszú. Valószínű azért, mert az
igazság fáj!
De nekünk is fáj.
Nekünk az igazságtalanság fáj! Nem mondanám, hogy ez jobban fáj, de az biztos,
hogy másképpen fáj. Másképp, mert úgy érezzük, hogy a gyógyír erre a fájdalomra
nem a mi kezünkben van, nem a mi patikáinkban található. De tudjuk, hogy hol
találjuk az ellenszert. A gyógyír ott van az 1918-as Gyulafehérvári
Nyilatkozatban. „Önrendelkezés és teljes jogegyenlőség minden együttélő nemzet
számára.” Ezt a kérésünket nem lehet elutasítani az elcsépelt hivatkozásokkal
(mely szerint „csupán ajánlás, tehát nem kötelező érvényű”) Ez nem egy uniós
norma. Ez egy önként vállalt kötelezettség! Ez egy olyan dokumentum, amely
erkölcsileg kötelez. Erkölcsileg kötelezi a mindenkori román hatalmat jogaink
szavatolására.
Ezt kérjük, és ebből nem engedhetünk. Az kell tudatosuljon bennünk,
hogy gyerekeink jövője múlik azon, hogy ma hogyan lépünk fel jogainkért. Marosvásárhelyi
magyarságunk jövője múlik azon, hogy leszünk-e annyira bölcsek és megértjük,
hogy 2016-ban tényleg „Mindnyájunknak el kell menni!”, mindannyiunknak ott kell
lenni, amikor eljön a megmérettetés ideje.
Zárszóként
Juhász Gyula Október 6-a című verséből idézek:
“A föld alól, a magyar
föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!”
Kívánok mindannyiunknak kellő jövőbe
vetett hitet, kitartást, erőt és legfőképp bölcsességet!
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|