Dunaszerdahelyen 2015. november 23-án a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet szervezésében került sor az első világháborús hadifogolytemetőben, a háború áldozataira való megemlékezésre.
Menyhárt József, a Kicsi Hang verséneklő együttes tagja első világháborús katonadalokat énekelt a bevezetőben. A. Szabó László, Dunaszerdahely város alpolgármestere köszöntötte a jelenlevőket, aki kiemelte: „Nagy fontosságú az emlékezés. Nem téveszthetjük szem elől a gondolatot, hogy békeidőben is elengedhetetlen felidézni a történelmet, azon belül pedig kiváltképp a háborúkat, hiszen a múlt eseményei mindig tanulságul szolgálhatnak. Fontos kilátogatni a katonai temetőkbe is, amely a köztemetőkhöz hasonlóan ugyancsak a gyász és az emlékezés helye. Emlékezni kötelességünk, és tudjuk, hogy akire emlékeznek, az örökké él, annak okító üzenete mindig velünk marad. A történelem mementó, a múlt ismerete nélkül pedig jövőt sem tudunk építeni… Napjaink zűrzavaros eseményei közt különösen fontos szem előtt tartani, hogy szélsőséges szervezetek terrorcselekedetei ismét becsempészték mindennapjainkba a pusztító erőszakot, az agresszió magvainak elhintésével pedig félelmet keltenek és bizonytalanságot idéznek elő emberek millióiban.”
A Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet nevében a megemlékezésen beszédet mondott Karaffa Attila, aki Dunaszerdahely város Kulturális és Nemzetközi kapcsolatok bizottságának elnöke is.
„Az Osztrák-Magyar Monarchia mezővárosából, Dunaszerdahelyről is elindultak a katonák, hogy harcoljanak messzi földeken, idegen tájakon. Voltak, akik sosem tértek már haza. Voltak, akik a háború borzalmaitól meggyötörve érkeztek vissza és akkor még nem gondolva arra, hogy az első világégést majd egy második követi majd. Egy szörnyűbb, egy kegyetlenebb és a háború végével sem jön el a hőn áhított béke. A szerdahelyi katonák is parancsot teljesítettek, éppen úgy, mint sorstáraik bárhonnét a Monarchiából. Voltak köztük apák, nagyapák, ifjú regruták, fiatalemberek, akiket rendületlenül vártak a dunaszerdahelyi lányok-asszonyok haza. A város is kivette részét a nagy háborúból, mind anyagi, mind emberi erőforrás terén… Emlékezni minden nemzet kötelessége, hiszen a múlt megismerése adhat erőt a jövő felépítéséhez! Ezért is biztatom a dunaszerdahelyi iskolásokat, pedagógusokat, igazgatókat, hogy az emlékezés lángját őrizzék és adják tovább. Látogassanak ki a hadifogolytemetőbe, ápolják, beszéljenek róla a történelemórákon. Messze, idegenbe a mi halottaink is már békében fekszenek, legyen az Oroszországban vagy Olaszországban akár. Egyben tegyük le mindannyian a béke mellett kézjegyünket és mondjuk együtt: Soha többé háborút!” – mondta a szónok.
A megemlékezés gyertyagyújtással ért véget.


Dunaszerdahelyen 1914 szeptembere és 1918 novembere között császári és királyi hadifogolytábor működött, főképp orosz foglyokkal. Rényben, Sikabony mellett pedig olasz tiszti hadifogolytábort építették ki. A foglyok megjelenésével szinte egy időben, 1914. szeptember 18-án már észlelték is a táborban az első kolera-megbetegedést. A város szerencséjére, az állomásparancsnok szigorú intézkedése nyomán a táborból nem csapott ki járvány, azonban kolerában és vérhasban rövid időn belül több fogoly vesztette életét. A halottak számára Sikabonyban, a régi temető mellett katonai temetőt létesítettek: maguk a foglyok emelték az ott található görögkeleti kis ortodox kápolnát. A temető bejárata a mai nagyabonyi út felől állt, egy nagy fakapun keresztül lehetett bemenni – a kapu fölött a következő szöveggel: Russ. Kgf. Friedhof / Orosz Hadifogoly Temető. A tábor története során számos járvány vonult végig lakóin: az említett kolera és vérhas mellett más ragályos betegségek, többek között a tífusz is megjelent, de az 1917–18-től jellemző éhezés is nagy csapást jelentett. 1914 és 1918 között a hadifogoly-temetőbe a levéltári adatok szerint összesen 965 elhunyt orosz, ukrán, olasz, lengyel, magyar, román, szerb, lett, litván, észt, finn hadifoglyot temettek el. Az 1918. novemberi dunaszerdahelyi fegyverletétel után az addig karban tartott temetőt a katonai hatóságok, majd előbb a helyiek, valamint a cserkészek gondozták, illetve a város hatáskörébe került annak rendben tartása. Az 1938-as csehszlovák kivonulás után a magyar honvédelmi minisztérium felügyelte. 1951. január 1-jével a csehszlovák belügyminisztérium a városi nemzeti tanácsok hatáskörébe utalta a kegyhely felügyeletét, a helyreállítással és karbantartással egyetemben. A történelem viharai, de a nemtörődömség is keményen megtépázták, s a 20. század végére elhanyagolt és méltatlan hellyé tették a katonai temetőt, ám 2014 fordulatot jelentett „történelme” során, ugyanis Dunaszerdahely város, a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet, illetve civilek összefogásával sikerült rendbe tenni, méltó emlékhellyé alakítani azt. S noha a sírokban nyugvók pontos adatfeldolgozása még zajlik, 2014. november 11-én, az I. világháború befejezésének emléknapján a dunaszerdahelyi első világháborús temetőt a város és a civil kezdeményezők átadták Dunaszerdahelynek, Sikabonynak.
Forrás: Nagy Attila helytörténész