Konferenciát tartottak Budapesten a csehszlovák-magyar lakosságcseréről
MÁÉRT - 2016. szeptember 26., hétfő 15:50
A csehszlovák-magyar lakosságcsere 70.
évfordulója alkalmából tartottak szeptember 25-én konferenciát a németországi Hunnia Baráti Kör és a budapesti Polgárok Háza szervezésében a budapesti
VIII. kerületi református templomban. A rendezvény két védnöke Potápi Árpád János nemzetpolitikáért
felelős államtitkár és Tőkés László európai
parlamenti képviselő volt, utóbbi részt is vett a konferencián, amelyről Hét
évtizedes fájdalom címmel jelent meg beszámoló a Felvidék.ma hírportálon.
Horváth Ágnes, a Kossuth Rádió munkatársa
egykori kitelepítettekkel készített felvételéből kiderült, hogy a felvidéki
magyarság úgynevezett reszlovakizációra nem hajlandó, módosabb harmada volt a
leginkább kitéve a kizsuppolásnak. Körülbelül 200 ezren vállalták magyarságukat
még így is, kétharmaduk viszont, mintegy 400 ezer ember – a tortúra elkerülése
érdekében – szlováknak vallotta magát annak ellenére is, hogy egyáltalán nem
beszélt szlovákul. Paradox helyzetek adódtak: az elüldözöttek közül volt, aki csallóközi
vagy ipolysági magyarként életében először Magyarországon került szlovák nyelvi
környezetbe, Békés megyében, ahová áttelepítették szülőföldjéről, az ott élő
szlovák telepesek közé, s ahol immár minden szempontból idegennek érezte magát.
„Hetven éve ég bennünk a fájdalom,
amiért százezernyi magyart hajítottak ki a Felvidékről. Tolna megyében élek,
ahol szinte minden településen találkozom azokkal, vagy azok leszármazottaival,
akiket akkor űztek el a szülőföldjükről a csehszlovák hatóságok” – tolmácsolta
Potápi Árpád János államtitkár szavait Szvorák
Emese, az nemzetpolitikáért felelős államtitkárság felvidéki referense.
A Németországban élő Hahn-Seidl Alida, aki az ottani Hunnia
Baráti Kör alapító tagja, elmondta: 2007 óta – amikor a pozsonyi parlament
megerősítette a Szlovák Nemzeti Tanács egykori rendelkezéseit, valamint a
Beneš-dekrétumokat, majd minden évben igyekeztek megemlékezni a felvidéki
magyarüldözésről. Ő és Juhász Imre 2012-ben
nyújtott be petíciót az Európai Parlament illetékes bizottságaihoz, az egykori
csehszlovák állam faji jellegű magyarellenes intézkedéseinek az Európai Unió törvényhozása
általi felülvizsgálatát és végső soron azok Szlovákia általi hatályon kívül
helyezését kérve. Egyes vélemények szerint Szlovákia év végi uniós elnökségéig
hallgatólagos megegyezés van arról, hogy nem foglalkoznak a kérdéssel, tehát
addig döntés semmiképp sem várható. A petíció elutasítására legfeljebb
politikai okokból kerülhet sor, szakmai érvek alapján ez nehezen elképzelhető –
vélték annak beadói.
Tőkés László felszólalásában az erdélyi
magyarok együttérző szolidaritásáról biztosította a hetven évvel ezelőtti
események érintettjeit, majd több történelmi példával illusztrálta a
szétszakított magyar nemzet egyes részeinek sorsazonosságát és -közösségét. Az
európai fórumokon zajló kisebbségi jogküzdelem és a különböző petíciós ügyek
állásáról szólva vázolta azt a labirintust, ami a brüsszeli-strasbourgi
bürokrácia sajátja. Hangsúlyozta: a mostani kilátások jobbak, mint a korábbiak
voltak. A Kárpát-medencei Autonómiatanács, amelynek üléséről érkezett a
józsefvárosi templomba, megpróbálja kötetbe szerkesztve európai fórumok elé
terjeszteni annak a helyzetnek a leírását, amely a Magyarországgal szomszédos
államokban fennáll.
Branislav Škripek szlovák európai parlamenti
képviselő is felszólalt a konferencián, szerinte az ún. lakosságcsere-egyezmény
következményeinek szlovákiai kezelése főként a szinte teljes egészében
elüldözött és kifosztott németek miatt problémás, egyébként nemcsak
Szlovákiában, hanem Csehországban is, a vagyoni kárpótlást pedig legfeljebb
csak egyéni módon lehet majd elérni.
Krivánszky Miklós, a felvidéki Magyar
Kereszténydemokrata Szövetsége alelnöke azt hangsúlyozta, hogy ők pontosan ezt
tűzték ki céljukul már 2002-ben, különösen a Morvaországba deportált 42 ezer
magyar ügyének kezelésében tartják fontosnak. Ezen esetek a Beneš-dekrétumokat
követően, a csehszlovák parlament döntései alapján történtek, tehát immár a
belső állami jog szerint. Bár mind kevesebben élnek azok közül, akiket a
magyarüldözésnek ez a sajátos formája érintett, az elkövető állammal szembeni
jogigényükről nem mondanak le.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA