Tőkés László EP-képviselő Japán brüsszeli nagykövetségén az észak-koreai titkosszolgálat által elrabolt japán állampolgárok ügyében szervezett rendezvényen vett részt május 3-án. Az előző diktátorok uralma alatt Észak-Korea azért rabolt el külföldieket, hogy saját kémeinek kiképzésekor az ismereteiket hasznosítsa. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) vizsgálóbizottságának 2014-ben közzétett jelentése többtucatnyi ilyen áldozatról ír, akik Kína, Szingapúr, Thaiföld, Franciaország, Olaszország, Hollandia állampolgárai voltak, de Románia is szerepel a jegyzékben.
A jelentés azt is leírja, hogy Észak-Koreában rendszeresen, széles körben és súlyos mértékben megsértik az emberi jogokat, és a feltárt jogsértések állampolitikai alapon elkövetett, emberiség elleni bűncselekménynek minősülnek. Az átfogó dokumentum azt is előirányozta, hogy a rezsim vezetőit, köztük az ország élén jelenleg álló Kim Dzsong Unt is állítsák a Nemzetközi Büntetőbíróság elé. Amint erről gyakran tudósítunk, erdélyi képviselőnk az Európai Parlament emberi jogi szakbizottságában (DROI), valamint a brüsszeli irodájának szervezésében tartott eseményeken és közmeghallgatásokon az észak-koreai emberi jogsértések ügyében rendszeresen felszólal.
A szerdai rendezvény Katsunobu Kato minisztert látta vendégül, aki a hosszú évek során elrabolt állampolgárok ügyének rendezése érdekében az Európai Unió támogatását kérte. Kiemelte, hogy az ügy közel négy évtizede megoldásra vár. Éppen ezért, minden lehetséges diplomáciai eszközt felhasználva, a nemzetközi közösségnek el kell érnie, hogy a családjaikból erőszakkal kiszakított ártatlan áldozatok a szülőföldjükre hazatérhessenek. A minisztert másnap fogadta az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani is (lásd a fotót).
A japán televízió kérdéseire válaszolva Tőkés László ezeket nyilatkozta a nagykövetségen: „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek ezen a megemlékezésen. Mély együttérzéssel osztozom a galád módon elrabolt és Észak-Koreába hurcolt emberek – többnyire fiatalok – családtagjainak el nem múló fájdalmában. Ez annál is érzékenyebben érint engemet, mivel magam is egy volt kommunista diktatúra fogságában éltem, Romániában; erdélyi magyarként pedig azt is felidézhetem, hogy az 1956-os magyar forradalom leverése után szabadságharcos ifjainkat hasonlóképpen ejtették fogságba, és tüntették el Szibériában. (…) Minden lehetőt meg kell tennünk az elrabolt japánok tragikus sorsának felderítésére; az Emberi Jogi Albizottság alelnökeként puszta jelenlétemmel is ezt akarom kifejezni; az Európai Uniónak teljes elkötelezettséggel támogatnia kell a japán kormány, Kato miniszter úr erre irányuló erőfeszítéseit, s ha még lehet: a fogva tartottak kiszabadítását!”